A kisvárosi Amerika idiotizmusa az olasz vadnyugat hangulataival találkozik. Az In a Valley of Violence láttán a western szerelmesei örvendezhetnek.
Állítólagos halála nagyon jót tett a western műfajának. A nyolcvanas évek óta konstans temetett vadnyugati filmek a fősodorban ugyan tényleg csak elvétve bukkannak fel, a mennyiség csökkenése azonban lehengerlő minőségi javulásba csapott át. Aki szereti ezt az ősöreg zsánert, azt a legkülönfélébb területekről érkező alkotók rendre innovatív, méregerős darabokkal kényeztetik, főleg az elmúlt években. A képzeletbeli lista most egy újabb aranybetűs címmel bővül: az eddig horrorban (Az ördög háza, A fogadósok) utazó Ti West a spagettiwesternek esszenciáját éjfekete humorral és nagy adag cinizmussal frissítette fel. A filmtípus ínyenc rajongói nyugodtan pezsgőt bonthatnak.
A különféle rémisztgetések után West imponáló könnyedséggel nyergel át a vadnyugatra, és olyan lazán skicceli fel a poros városka és a névtelen férfi nyilvánvaló leszámolásba torkolló konfliktusát, mintha mindig ezzel foglalkozott volna. A spagettiwesternek előtt rendszeresen tisztelgő Tarantinóhoz hasonlóan West is magabiztosan használja a vonatkozó paneleket, ám kollégájával ellentétben jóval visszafogottabban teszi ki az idézőjeleket. A stílus látványos imitálása helyett West az alapsémákat veszi kölcsön, és a tónust hangolja át. Bár a Morricone legendás témáira erősen hajazó filmzene vagy a csodálatos főcím hibátlanul idézik meg a hatvanas éveket, a filmet átható irónia abszolút kurrens.
Hősünk útban Mexikó felé betér a világvégi porfészek krimójába, ahol a helyi potentát idióta fiacskája puszta szórakozásból kötözködni kezd vele. Innen aztán, ahogyan az a műfaj nagykönyvében írva vagyon, visszavonhatatlanul elmérgesednek a dolgok. West csak apróbb, bár annál lényegesebb pontokon csavar a klasszikus történetsémán és varázsolja rendkívül szórakoztatóvá a vérgőzös eseményeket. A jók oldalán a beszédes és/vagy lusta haver helyett egy kutya (!) tűnik fel, a gonoszok sorait pedig válogatott idióták gyengítik. Az erőszak feltartóztathatatlanul burjánzik, ráadásul egy teljesen lényegtelen baromság miatt robban ki, a józan ész láthatóan messzire elkerüli ezt a sivár vidéket.
Nagyon távolról Coenék Fargója derenghet fel, csak épp itt még durvább a helyzet, hisz az ügyben abszolút nincs szerepe a pénznek. A semmi közepén lassan elkorhadó deszkavárosban az üres pózzá merevedett büszkeség az ostobaság valódi forrása, a megváltás halovány ígérete pedig legfeljebb egy részeg pap képében érkezhet. West rendkívül izgalmasan viszonyul a western mitológiájához, hiszen úgy figurázza ki, hogy közben fejet is hajt előtte. Az ellentétek mögött a szimpla kocsmai bunyón kívül végeredményben nincs semmi, és a szereplők sorsa a világ további folyása szempontjából tökéletesen lényegtelen, mégis valahogy hipnotikus a küzdelem.
Bármennyire is görbe tükröt kíván elé tartani, az In a Valley of Violence hibátlanul működik westernként. A büszkén vállalt B-filmes megoldások és ironikus kikacsintások ellenére ugyanis a karakterek kellően árnyaltak, és a szikár párbeszédek is szépen csordogálnak. West már rögtön a kezdő dialóggal beránt minket a megfelelő miliőbe, és csalhatatlan ütemérzékkel adagolja az akciókat és a poénokat. A ritmus, a tempó és a szituációk fokozása is tanítani való, a komolyság és a komolytalanság aránya csak egy-két helyen billen meg, általában az utóbbi oldalára.
Az egész persze nem sokat érne a megfelelő színészek nélkül, és ezen a fronton tényleg minden a legnagyobb rendben van. Ethan Hawke kellő tragikumot kölcsönöz a stáblista szerint Paul névre hallgató karakternek, Taissa Farmiga cserfes fruskája újszerű nőfigurával gazdagítja a palettát, James Ransone pedig eszményien irritálja a jóérzésünket. A legnagyobb és legkellemesebb meglepetés mégis a féllábú seriff szerepében brillírozó John Travolta, akitől már jó rég láttunk ilyen erőteljes alakítást. Valahogy mindenkinek kijön a lépés, az efféle fogásra éhes néző arcáról pedig a játékidő végéig sem hervad le a mosoly.
Az In a Valley of Violence stílusos, fanyar, egyszerre ismerős és meglepő, azaz pokolian szórakoztató western. Pont, ahogy szeretjük.
