Kritika

Betalál – Keresés

Keresés

Milyen képet mutat rólunk az internetes tevékenységünk? És mi van akkor, ha néhány chatüzenet lesz egy bűnügy kulcsa? A Keresés minden ízében aktuális problémákat jár körül különleges formanyelvvel.

Keresés, Profil és Remélem legközelebb sikerül meghalnod 🙂 – egy hónapon belül három filmet mutatnak be, amely témaválasztásában és kivitelezésében is hasonló. Timur Bekmambetov két produkciója és Schwechtje Mihály magyar filmje is az internetes tevékenységünk köré épít thrillert, az online világot pedig vizuálisan is magába komponálja. A három alkotás nem egymás ellen hat, inkább a téma égető aktualitására hívja fel a figyelmet – eltérő szempontokból, de mind a névtelenség mögé bújás, a valós és virtuális személyiségek elválasztásának veszélyeire világít rá. A Keresés és a Remélem… ráadásul tinédzser főhőst állít a középpontba, miközben mindkettő érinti a szülők felelősségét is: mintha ugyanannak az éremnek a két oldalát mutatnák be.

Schwechtje filmjében a szülők csak epizódszereplők az önálló online életet élő gyermekeik történetében, Aneesh Chaganty viszont egy édesapát állít a középpontba, aki eltűnt lánya után kezd nyomozni a hátrahagyott internetes tevékenységéből kiindulva. A Keresés annyiban radikálisabb magyar párjánál, hogy kizárólag képernyőkön bonyolódik a cselekménye, az ebből adódó lehetőségeket pedig roppant fantáziadúsan használja ki (ebben egyébként az Ismerős törlése című film volt az úttörő). A videohívások, chatablakok, emailfiókok, Google-naptár, Google Maps, családi videók, biztonsági kamerák, híradófelvételek szédítő montázsa a képernyőkultuszunk elevenébe vág – rádöbbent, hogy mennyire természetes, hogy kizárólag ilyen forrásokból tájékozódunk, ilyen csatornákon kommunikálunk. 2018-ra ez a virtualitás annyira a mindennapjaink részévé vált, hogy legfeljebb technikai kuriózumnak érezzük, hogy egy filmet lehetséges ilyen forrásokból összerakni,

ontológiailag viszont tökéletesen hiteles és normális az a világ, ami ebből kirajzolódik.

A Sundance-en díjazott, a miskolci Cinefesten premier előtt vetített Keresésben David (John Cho) rádöbben: semmit nem tud lányáról, Margot-ról (Michelle La) annak ellenére, hogy látszólag kiegyensúlyozott, harmonikus a viszonyuk. Amikor a kamaszlány eltűnik, David azzal próbálja segíteni a rendőrnyomozó (Debra Messing) munkáját, hogy belemerül Margot laptopjába, amit viszont ott talál, az egészen elbizonytalanítja. A komikus pillanatoktól sem mentes folyamat során (a jelszavak kiderítése, mi az a tumblr…) során ugyanis Margot egyre gyanúsabb lesz apja és a néző számára is – mivel pedig a Keresés triplacsavarral ér véget, egészen szélsőséges érzelmi hullámvasútra váltunk jegyet.

A Keresés nem arról szól, hogy milyen sötét verem az internet, és mennyire veszélyes, ha valaki ott éli az életét, hanem arra világít rá, hogy mennyire félrevezető lehet, amit ott látunk – a visszahúzódó, magányos Margot számára ugyanúgy, mint a tevékenysége nyomait utólag megfejteni próbáló David számára. A film realistán, rémítgetés nélkül tálalja, hogy hamis profil mögé bújva mekkora bizalmat építhet ki valaki, a „nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek” milyen természetes jelenséggé vált. De felér egy figyelmeztető pofonnal az is, hogy néhány félreérthető üzenetből rögtön a legrosszabbra gondolunk, vagy hogy a több száz Facebook-ismerős ellenére nem biztos, hogy van akár egyetlen barátunk is.

Talán leírva közhelynek tűnik mindez, de a Keresés eléri, hogy ne érezzük annak: a hús-vér karakterek őszinte reakciói, valós problémái egyénítik és közelivé teszik ezt az egész problémacsomagot. Az alkotók ráadásul mellőzik a didaxist és elmarad a dorgálás is: a Keresés üzenete nem az, hogy lám-lám, milyen súlyos következményei lehetnek annak, ha másnak mutatod magad a neten, mint aki valójában vagy. Ezt ugyanis létező jelenségnek, a világunk részének fogadja el – inkább csak egy példát hoz arra, hogy mi van, ha hiba csúszik az online világot mozgató gépezetbe.

Ami nem más, mint a valóság.

A mindössze 27 éves indiai-amerikai Aneesh Chaganty első nagyjátékfilmjét a jó értelembe vett jól összerakottsága viszi el a hátán. (Chagantytól egyébként nem idegen a technológiai forradalmak összekötése a filmkészítéssel, legismertebb rövidfilmje, a Google Glass: Seeds ugyanis végig egy Google szemüveg szubjektív nézőpontjából mesél el egy rövid, hasonlóan családközpontú történetet.) A Keresésben tökéletes egységet alkot a történet és a kivitelezés, Chaganty és hasonlóan fiatal forgatókönyvíró társa, a producerként is működő Sev Ohanian világos célokkal és az ezekhez legalkalmasabb eszközökkel száguld végig a filmen.

A mindössze 13 napnyi forgatás ellenére a Keresés két évig készült – az előkészítés, vágás és utómunka (a valódira megszólalásig hasonló honlapokat, applikációkat animációként alkották újra) tette ki a munka döntő hányadát. Bámulatos, hogy eközben még arra is van idejük és fantáziájuk az alkotóknak, hogy tucatnyi kulcsot helyezzenek el a megoldásra vonatkozóan – igaz, ezek annyira feltűnésmentesek, hogy csak a legelszántabbak rakhatják össze belőlük a kirakóst. Utólag viszont ugyanilyen izgalmas ezek mentén újra átgondolni a filmet, hiszen megerősítik: van, hogy csak azt nem vesszük észre, ami az orrunk előtt történik. Mert nem akarjuk észrevenni.

Avatar

Gyöngyösi Lilla

Gyöngyösi Lilla az ELTE irodalom- és kultúratudomány szakán végzett. Specializációja a szerzői film, a western és az intermedialitás, mániája az önreflexió. Újságíróként és marketingesként dolgozik. A Filmtekercs.hu ötfős szerkesztőcsapatának tagja, a Papírfény rovat felelőse.
gyongyosililla@filmtekercs.hu

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A szuperhősök már ezerszer megmentették a világot a moziban. Mi a helyzet a tévével?

A VLOGtekercs ebben a hónapban a képregényadaptációk közül azokkal foglalkozik, amik nem a mozit célozzák. A tévében és a streaming-szolgáltatókon sorra érkeznek azok a képregényfeldolgozások amik valamilyen módon különlegesek, ráadásul nem csak saját kategóriájukban. A szuperhősök már meghódították a teljes popkultúrát, beleértve a kiképernyőt is, most megmutatjuk, hogyan!

Műsorvezető: Németh Míra

Szöveg: Vida László

Vágó: Nagy Tibor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya