Simon Smith hirtelen felfedezi, hogy barátnõje nagybátyjának temetésén mozog a koporsó. Mi más tehetne: felpattan, és egy profétákat megszégyenítõ rövid szónoklat után felborítja. Az özvegy és az eleve már különösen induló szertartás összeomlik. A résztvevõk, mint afféle hidegvérû angolok, próbálnak viselkedni a helyzetben, de nem számolnak Peterrel.
Kevés olyan fordulatos film készült mostanában, mint ez. Fordulatos, ám mégse hullik darabokra. Ezt nem csak a tökéletesen felépített karakterek, de a kiváló színészi alakítások is garantálják. Feltûnik például az Igazából szerelembõl Colin, ezúttal elfuserált gyógyszerészként, de a többi nálunk kevésbé ismert színészre sem lehet panasz.
Valódi vígjáték, górcsõvel sem találhatna benne – még egy szõrös szívû kritikus sem – akár egyetlen makulát. Úgy tûnik fel: a britekben egyszerûen nem lehet csalódni, a feketehumort még a londoni esõ sem mossa szürkére. A film ugyan nem tér különösebben le a Négy esküvõ, illetve az Igazából szerelem alkotói által kijelölt útról, ám azt se lehetne mondani, hogy olcsó másolat lenne. Valószínûleg gyorsan kultuszfilmmé válik.
Elég csupán a gyászoló családra vetni egy pillantást: Daniel és Robert, az elhunyt két fia; Troy, a félresikerült gyógyszerész; Howard, a hipochonder és Simon, akit a váliumként beadott anyag a film egész idejére kivetkõztet önmagából. A Simont alakító Alan Tudyk ezzel a szerepével megalapozhatja karrierjét, amely egyenlõre kisebb szerepek közé volt szorítva. Az egyedüli lapos szereplõ talán az idõsebbik testvér Robert, a neves regényíró. Hál’ Istennek nem is szerepel olyan sokat.Valójában úgynevezett jól bejáratott, vagyis elcsépelt poénokra alapoz a film. Az alkotók meg sem kísérelték elhagyni a járt utat. Ám ez kicsit, talán meglepõ módon, de mégis határozottan jól áll a filmnek. Leginkább azért, mert a rendezõ ismeri a mértéket, megfelelõ ritmusban adagolja a jellem- és helyzetkomikumra alapozott jeleneteket, idõt hagyva arra, hogy hassanak poénjai.
A rendezõ minden részletre, a legkevésbé fontosnak tûnõ mellékszereplõkre is odafigyel: mind kisebb mozanatokból, megjegyzésekbõl, finom gesztusokból épülnek fel. Így valójában nincsenek is mellékszereplõk: itt mindenki a saját, egyénre szabott világában él. Mindenki a saját problémájával van elfoglalva. S ahogy az alakok Simont követve kivetkõznek önmagukból szépen lassan úgy érezzük, mintha egy pszichiátria folyosóján, ápoltak között sétálgatnánk. Ezt a filmet Woody Allen is megirigyelhetné.
Halálos temetés (Death at a funeral)
színes feliratos amerikai-német-angol vígjáték, 90 perc, 2007
rendezõ: Frank Oz
forgatókönyvíró: Deann Craig
operatõr: Oliver Curtis
producer: Sidney Kimmel, Diana Phillips, Laurence Malkin
vágó: Beverley Mills
szereplõk:
Matthew MacFadyen (Daniel)
Rupert Graves (Robert)
Alan Tudyk (Simon)
Daisy Donovan (Martha)
Kris Marshall (Troy)
Peter Dinklage (Peter)
IMDb-átlag:7.4
http://www.deathatafuneral-themovie.com/
