Kritika

Ami nem jó, még nem feltétlen érdektelen – Kettős életek

A Kettős életek egy könyvkiadó körül forog: a főszerkesztő, felesége, kolléganője, az író, az ő barátnője és a köztük szövődő baráti és szerelmi viszonyokról szól, valamint a változásban lévő könyvkiadói politikáról.

Olivier Assayas hatvanas éveiben járó, anyai ágon magyar származású francia filmes – gyökerei Tiszta lap (L’Eau froide, 1994) című filmjében kerülnek szóba. Mielőtt filmrendezésbe kezdett, kipróbálta magát a filmkritikában a Cahiers du cinémánál, és forgatókönyveket is írt. Több filmjének fontos témája a kamaszkor (Üres lap, Május után) vagy felnőtté érés (Augusztus elején, szeptember végén). Gyakran foglalkozik művészekkel: például festőkkel a Nyári időszámításban vagy a Május utánban. A Sils Maria felhőiben Juliette Binoche egy tépelődő színésznőt alakít, A stylistban híres celebet, a Kettős életekben egy sikeres tévészínésznőt. A rendező volt felesége, Maggie Cheung az Irma Vepben kínai színésznőt játszik, akinek nem könnyű megállni a lábán egy franciaországi forgatáson a kicsinyes hatalmi harcokban.

„Mind egy életművet építenek, csak más-más oldalról” – interjú Olivier Assayas-szal

Assayas új vígjátéka hasonlóan művészeti közegben játszódik, egy új könyvét befejező író és kiadója találkozásával indul. Alain (Guillaume Canet), a sikeres főszerkesztő úgy gondolja, hogy Léonard (Vincent Macaigne) újabban hasonló regényeket ír: mind az ő bonyolult szerelmi életét dolgozza fel, ráadásul olyan részletességgel, hogy az olvasók ráismerhetnek a könyvben érintett személyekre. Ez nagy felháborodást okoz, és Alain nem akarja kiadni az új könyvet, ráadásul az is zavarja, ahogy Léonard a nőkről beszél. A vígjátéki helyzetet a két férfi ellentétes kinézete, nézetei, elvárásai hozzák létre. Megjelenésükben egymás tökéletes ellentétét képezik: az elegáns, öltönyös, borotvált szerkesztő és a kinyúlt pulcsis, szakállas, hosszú hajú író. A határozott és a tétova. A visszafogott és a falánk. A humoros jeleneteket a kettejük közti utalásokból álló játszmák adják, majd az ezt követő nyers pontosítások.

A Kettős életek címet nem nehéz felfejteni: egyrészt az önfikcióra utal, Léonard megkettőzött életére, másrészt a számos szereplőt érintő párkapcsolati válságra, szeretői viszonyokra, titkolózásra.

Nehéz eldönteni, hogy a szemmel láthatólag súlyos témákat – például ha van egy házaspár, amelynek mindkét tagja csalja a másikat – miért kezeli könnyedén a film. Már azon túl, hogy vígjátékot látunk (míg a rendező előző két filmje egzisztenciális dráma volt). Tényleg nem lenne akkora ügy egy viszony – hiszen az élet folyton változik –, vagy csak azt akarja jelezni, hogy nincs nagy hatással ezekre a párokra, mert amúgy stabilak?

olivier assayas kettos eletek2

A tavaly Velencében versenyző Kettős életekben a hűtlenséget leginkább az magyarázza, hogy a szereplők vigasztalást keresnek. Gyengének mutatkoznak a társuk szemében, nem értenek egyet vele. Keresnek hát egy másikat, aki ha csak ideiglenesen is, de felnéz rájuk, akinek imponálnak. Az író fut az őt értő olvasóhoz, a szerkesztő a fiatal, karakán kolléganőhöz. Úgy tűnik, a szerelmi bonyodalmak nélkülözhetetlenek Assayasnak, és egy-egy poénra valóban lehetőséget is adnak – például Az ébredő erő alatt zajló randit az író átírja a Fehér szalagra, amit nem is látott, így szórakoztató módon hebeg erről a döntésről egy rádióinterjúban.

A humoron túl mégis érdekesebbnek tartom ezt a filmet egy-két felszínre hozott téma miatt. Az egyik például, hogy a könyvkiadásnak át kell-e állnia digitális kiadásra. Az e-könyv átveszi-e a papíralapú könyvek helyét? Több vitát hallunk erről, nem is terméketleneket, és Assayas végül amellett teszi le a voksát, hogy van is és lesz is igény könyvekre, és ezt én is így gondolom – olvasóként, irodalmárként és szerkesztőként is. Másrészt attól, hogy az elektronikus kiadás olcsóbbnak és jóval inkább környezetbarátnak tűnik, mint a papíralapú könyv, nem vagyok benne biztos, hogy ez hosszútávon, minden tényezőt figyelembe véve is így van. Vajon hány könyv termel annyi nehezen elhelyezhető, újrahasznosítható hulladékot, mint elektronikus eszköz? A film nem megy bele ezekbe a részletekbe, de elgondolkodtat.

És már ez is eredmény.

Más, csak részlegesen érintett téma például, hogy a politikusok milyen terepmunkát végeznek, mitől és mennyire lehetnek hatékonyak. A rendőrnőt alakító nagyszerű sorozatszínésznő, akit leszólítanak az utcán. Vagy az önfikcióhoz kapcsolódó kérdések – megengedett-e, milyen státusza van. Nem hiszem, hogy bárki rendezhetne úgy filmet egy művészfiguráról, hogy maga alkotóként ne lenne érintett benne. Mégis, Assayas önfikciós regényírója nem kelti fel az érdeklődést a rendező személye iránt. Nem ösztönöz, hogy összefüggéseket keressünk filmje és élete között, mint Léonard olvasói a könyvével – pedig nagyon magas a labda. Mert a rendező még hasonlít is az egyik színészére, Guillaume Canet-ra, a sikeres főszerkesztőre.

Nem vártam sokat ettől a filmtől, mert Assayast mindig szerzővé válni nem tudó filmkészítőnek tartottam, aki a műveltsége – irodalmi és filmes intertextualitás jellemzi műveit – és a jó színészei ellenére is csak egy-egy poén erejéig használja eszközeit. Nyilván jó pont jár a színészgárdáért. Alapvetően Juliette Binoche miatt érdekelt a film, de minden színész kiváló a szerepében, kár, hogy az összkép lett túl lanyha. Nora Hamzawi, az író barátnője, a tökéletes megjelenésű, határozott kampányfőnök, Vincent Macaigne, az író vagy Guillaume Canet, a kiadó.

Az, hogy életszerűen szövevényes akar lenni a Kettős életek – jó pár emlegetett szereplő nem jelenik meg, mint a dühös volt feleség vagy a sötét múltú vállalkozó – nem tesz jót a forgatókönyvnek. Mindenki csak teng-leng, és ez nem az a fellinis burjánzó tengés, hanem valami kevéssé érdekes. Minden gyengesége mellett azért nem vesztette el Assayas a szimpátiámat. Ha a végeredmény nem is kerek, vannak jó pillanatok, gondolatok ebben a filmjében is.

Szatmári Zsófi

Szatmári Zsófi

Szatmári Zsófia francia főszakot és film minort végzett az ELTE-n, majd francia irodalom mesterszakot a Sorbonne-on. Specializácója a szerzői film, érdekli pedig a film és az irodalom viszonya, a filmek kapcsán felmerülő nyelvi és fordítási kérdések. Az Interjú rovatot szerkeszti. [email protected]

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya