Kritika

Kézműves ipar – A séf

A séf

Jon Favreau szerethető figura. Feltehetően azonban nem ez volt az indok, amivel A Vasember rendezője meg tudta nyerni sztárbarátait, hogy vállaljanak szerepet gasztrós, indie one-man show-jában, A séfben (Chef) – az sokkal inkább a jó alapanyag volt.

A film

Jon Favreau nagymackó, kedves fickó. Sokan nem is sejtették a Vasember filmeket nézve, hogy a melák arc mögött vérprofi filmes rejtőzik, aki a képregény-trilógia első két részén túl olyan filmeket jegyzett még, mint rendezőként a Cowboyok és űrlények, forgatókönyvíróként pedig a Bárbarátok. A sok vígjáték és könnyed akció után, úgy tűnik, végre eljött a szerzői film ideje – na persze, csak úgy hollywoodiasan. A séf Favreau jutalomjátéka, melyet magának írt és rendezett – de nincsen ezzel semmi baj, hiszen a végeredmény nem kellemetlen ripacskodás, hanem 120% életigenlés, amit akár receptre is felírnék bárkinek.

A filmben Favreau a menő séfet, Carl Caspert játssza, aki megelégeli, hogy mások szája íze szerint főzzön, ezért mindent felégetve maga mögött barátjával, Martinnal (John Leguizamo) és fiával nekivág, hogy egy büfékocsiból hódítsa meg a vendégek és a szőrös szívű gasztrokritikus (Oliver Platt) szívét.

A sztoriról nem is érdemes nagyon többet mondani, a történések enyhén szólva is borítékolhatók, de megkockáztatom, jól van ez így, mert hát mivé is lennénk most a jól kiszámítható happy end nélkül? A film ugyanis maga a nagybetűs optimizmus, nagy szavak nélküli példabeszéd a bátorságról, a sosem későről, a szeretetről és az örömről. A tökéletes hangulatról a tökéletes soundtrack gondoskodik, ami kenterbe verné a spotify bármelyik feel good válogatását.

Mielőtt azonban azt gondolnánk, A séf egy saját szórakoztatásra összedobott kis darab, fontos tisztázni, hogy

a film minden pillanatát – könnyedsége ellenére is – átjárja a profizmus.

Favreau semmit sem bízott a véletlenre, az utolsó kis mellékszerepben is olyan sztárok tündökölnek, mint Scarlett Johansson, Dustin Hoffman vagy a szuper önirónikus Robert Downey Jr., az operatőri feladatokat a Thor: Sötét világ és a Boardwalk Empire – Gengszterkorzó fényképésze, Kramer Morgenth látta el, a vágásért pedig a Szemfényvesztőket és a Bakancslistát is jegyző Robert Leighton felelt. És azt kell mondjam, a témaválasztás is több, mint divatos, hiszen a gasztrofilmek reneszánszát éljük. De ahelyett, hogy sajnálkoznánk a filmipar bevált eszközeinek (jó célért való) bevetésén, örüljünk, hogy Favreau egy képregény-feldolgozás és egy közepesen buta vígjáték között szánt időt egy kis dolce vitára – amiből ezúttal mi is részesedhettünk.

A lemez

Az ADS Service kiadványa nem tartalmaz extrákat.

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya a Filmtekercs főszerkesztője és egyik alapítója. Geográfusként végzett, majd szabadúszóként írt. Miközben filmes diplomáján is dolgozik, saját PR ügynökségét építi. Specializációja a képregényfilm, a sci-fi és a távol-keleti filmek. kataorsolya@filmtekercs.hu

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A szuperhősök már ezerszer megmentették a világot a moziban. Mi a helyzet a tévével?

A VLOGtekercs ebben a hónapban a képregényadaptációk közül azokkal foglalkozik, amik nem a mozit célozzák. A tévében és a streaming-szolgáltatókon sorra érkeznek azok a képregényfeldolgozások amik valamilyen módon különlegesek, ráadásul nem csak saját kategóriájukban. A szuperhősök már meghódították a teljes popkultúrát, beleértve a kiképernyőt is, most megmutatjuk, hogyan!

Műsorvezető: Németh Míra

Szöveg: Vida László

Vágó: Nagy Tibor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya