Kritika

Khan haragja újratöltve – Sötétségben – Star Trek

Khan-in-prisonJ. J. Abrams manapság Hollywood „mindenvivője” – 2009-ben például az Űrszekereket vitte el egy körre, meglehetős anyagi, sőt kritikai sikerrel. Bár a fanatikus trekkiek közül sokan fanyalogtak, mégsem volt kérdéses, hogy a következő Star Trek is J. J. Abrams kezébe kerül. A Sötétségben jobban megosztja majd a nézőket, sok szempontból nem éppen jó darab – az azonban nem kérdéses, hogy bankot fog robbantani.

Bár a film maga korántsem olyan sötét, mint ahogy azt a trailer (és a cím) ígéri, azért most is elég nagy zűrökbe keverednek az Enterprise hajózói. Egy hihetetlenül intelligens, gátlástalan és kíméletlen ellenfél (Benedict Cumberbatch) ugyanis egyenesen a flottát támadja meg – méghozzá „belülről”. Aztán pedig klingon területre menekül – akikkel ugye hajszálon függ a háború, tehát minden katonai akció a környékükön provokációnak minősülhet, ha nem vigyáznak. Kirk kapitány (Chris Pine) meg… hát, finoman szólva sem az az óvatos alkat. Szerencsére nem csak ő egyedül van az Enterprise-on, hanem Spock (Zachary Quinto), Pike (Bruce Greenwood), Scotty (Simon Pegg) meg a többi jól ismert figura is – akik közül természetesen most is Spock a fontos, hiszen ő alkot igazi párost Kirk kapitánnyal.

star-trek-into-darkness-chris-pine-karl-urban

Ez a páros a magva a Sötétségbennek is. A két ragyogó elme két teljesen eltérő módon közelíti meg a problémákat – de összeköti őket az Enterprise. Hol egyikük, hol másikuk a „főnök” az Enterprise-on, mindketten nagyon sok minden látnak előre az ellenség lépéseiből – mindketten „szupermanek” egy kicsit. Örök vitájuk az, ami tartalommal és mélységgel tölti meg a filmet.

A Sötétségben ugyanis elsősorban egy látványfilm, egy cirkuszi mutatvány, 3D-s vidámpark. De a háttérben ott van a konfliktus: vajon mit szabad, mit lehet tenni egy külső fenyegetés elhárításának érdekében? A szabályok, a törvények, a demokrácia értékei felrúghatók-e, ha egy olyan ellenséggel nézünk farkasszemet, amely magasról tojik az ilyen „gyengeségekre” – sőt, épp azokat fordítja ellenünk?

A napjainkban, Amerikában kifejezetten aktuális morális dilemma Spock és Kirk drámájában bontakozik ki – hiszen ezek a karakterek élő példái, sőt szinte karikatúrái a két felfogásnak. Ha élhetek szerepjátékos példával, akkor Kirk chaotic good, Spock pedig keményen lawful good jellemű – és vállvetve kell megküzdeniük a gonosszal.

star-trek-into-darkness-enterprise

A fő gond a filmmel az, hogy ezt az érdekes problémát bőven felülírja a 3D-s hullámvasút. Egyszerűen ez volt a fontos a készítőknek. Nem a sci-fi, nem a Star Trek franchise, nem a tartalom – szimplán egy szédületesen látványos akciófilmet akartak, ami azért nem köpi szembe a nézőt a gagyizmusával, nem nézi le intellektuális szempontokból sem, de nagyon-nagyon hangsúlyosan nem a tartalma a lényeges, hanem a tálalása. Ez a blockbuster-felfogás azon is mérhető, hogy mennyi idő jut az űrben és egyéb helyeken az akadályokat kerülgető száguldozásra, lövöldözésre és robbanásokra, és mennyi a jellemfejlődést, a boncolgatást és a drámai felépítését szolgáló jelenetekre. Hosszú-hosszú percek vannak ugyanis az előbbire: egyszerűen olyan elnyújtottak a megalátványos akciók, hogy már-már unalmassá válnak. Ráadásul némelyikről ordít, hogy kifejezetten azért kerültek bele, hogy a 3D hatással székbe szögezzék a nézőt.

A 3D egy eszköz – éppen úgy, ahogy a film színessége, vagy a hanghatások. Ha a rendező jól használja ezt vagy azt az eszközt, tud vele valamit kezdeni, valami többet tenni vele a filmjéhez – azzal nincs semmi baj. De ha ez öncéllá válik, és nem a film mondanivalójának közlésére használják, hanem pont fordítva, teljesen fölösleges jeleneteket raknak bele, csak azért, mert az 3D-ben jól mutat, akkor bizony nehéz örülni a 3D-divatnak.

De végülis, ha belegondolunk, fölösleges egy popcorn-mozit hibáztatni ilyesmiért. A jó sci-fik rajongói meg a Star Trek-fanok talán húzzák majd a szájukat, hogy egy sci-fi környezetben játszódó lövöldözős akciófilmmé butították le a Star Treket – de annak legalább teljesen korrekt. Látványos, könnyed szórakozás, ami azért nincs híján tartalomnak sem – végülis, aki ennél többet akar, az ne az IMAX-ben keresgéljen…

Pásztor Balázs

Pásztor Balázs

Pásztor Balázs újságíró, szerkesztő, tanár, édesapa. A kamera túloldalán is előfordul – ismeretterjesztő és dokumentumfilmek készítésébe kóstolt bele. Az okos és többrétegű filmeket kedveli, de a humor is fontos számára – a filmekben és az életben is.

Add Comment

Click here to post a comment

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya