Kritika

Khan haragja újratöltve – Sötétségben – Star Trek

Khan-in-prisonJ. J. Abrams manapság Hollywood „mindenvivője” – 2009-ben például az Űrszekereket vitte el egy körre, meglehetős anyagi, sőt kritikai sikerrel. Bár a fanatikus trekkiek közül sokan fanyalogtak, mégsem volt kérdéses, hogy a következő Star Trek is J. J. Abrams kezébe kerül. A Sötétségben jobban megosztja majd a nézőket, sok szempontból nem éppen jó darab – az azonban nem kérdéses, hogy bankot fog robbantani.

Bár a film maga korántsem olyan sötét, mint ahogy azt a trailer (és a cím) ígéri, azért most is elég nagy zűrökbe keverednek az Enterprise hajózói. Egy hihetetlenül intelligens, gátlástalan és kíméletlen ellenfél (Benedict Cumberbatch) ugyanis egyenesen a flottát támadja meg – méghozzá „belülről”. Aztán pedig klingon területre menekül – akikkel ugye hajszálon függ a háború, tehát minden katonai akció a környékükön provokációnak minősülhet, ha nem vigyáznak. Kirk kapitány (Chris Pine) meg… hát, finoman szólva sem az az óvatos alkat. Szerencsére nem csak ő egyedül van az Enterprise-on, hanem Spock (Zachary Quinto), Pike (Bruce Greenwood), Scotty (Simon Pegg) meg a többi jól ismert figura is – akik közül természetesen most is Spock a fontos, hiszen ő alkot igazi párost Kirk kapitánnyal.

star-trek-into-darkness-chris-pine-karl-urban

Ez a páros a magva a Sötétségbennek is. A két ragyogó elme két teljesen eltérő módon közelíti meg a problémákat – de összeköti őket az Enterprise. Hol egyikük, hol másikuk a „főnök” az Enterprise-on, mindketten nagyon sok minden látnak előre az ellenség lépéseiből – mindketten „szupermanek” egy kicsit. Örök vitájuk az, ami tartalommal és mélységgel tölti meg a filmet.

A Sötétségben ugyanis elsősorban egy látványfilm, egy cirkuszi mutatvány, 3D-s vidámpark. De a háttérben ott van a konfliktus: vajon mit szabad, mit lehet tenni egy külső fenyegetés elhárításának érdekében? A szabályok, a törvények, a demokrácia értékei felrúghatók-e, ha egy olyan ellenséggel nézünk farkasszemet, amely magasról tojik az ilyen „gyengeségekre” – sőt, épp azokat fordítja ellenünk?

A napjainkban, Amerikában kifejezetten aktuális morális dilemma Spock és Kirk drámájában bontakozik ki – hiszen ezek a karakterek élő példái, sőt szinte karikatúrái a két felfogásnak. Ha élhetek szerepjátékos példával, akkor Kirk chaotic good, Spock pedig keményen lawful good jellemű – és vállvetve kell megküzdeniük a gonosszal.

star-trek-into-darkness-enterprise

A fő gond a filmmel az, hogy ezt az érdekes problémát bőven felülírja a 3D-s hullámvasút. Egyszerűen ez volt a fontos a készítőknek. Nem a sci-fi, nem a Star Trek franchise, nem a tartalom – szimplán egy szédületesen látványos akciófilmet akartak, ami azért nem köpi szembe a nézőt a gagyizmusával, nem nézi le intellektuális szempontokból sem, de nagyon-nagyon hangsúlyosan nem a tartalma a lényeges, hanem a tálalása. Ez a blockbuster-felfogás azon is mérhető, hogy mennyi idő jut az űrben és egyéb helyeken az akadályokat kerülgető száguldozásra, lövöldözésre és robbanásokra, és mennyi a jellemfejlődést, a boncolgatást és a drámai felépítését szolgáló jelenetekre. Hosszú-hosszú percek vannak ugyanis az előbbire: egyszerűen olyan elnyújtottak a megalátványos akciók, hogy már-már unalmassá válnak. Ráadásul némelyikről ordít, hogy kifejezetten azért kerültek bele, hogy a 3D hatással székbe szögezzék a nézőt.

A 3D egy eszköz – éppen úgy, ahogy a film színessége, vagy a hanghatások. Ha a rendező jól használja ezt vagy azt az eszközt, tud vele valamit kezdeni, valami többet tenni vele a filmjéhez – azzal nincs semmi baj. De ha ez öncéllá válik, és nem a film mondanivalójának közlésére használják, hanem pont fordítva, teljesen fölösleges jeleneteket raknak bele, csak azért, mert az 3D-ben jól mutat, akkor bizony nehéz örülni a 3D-divatnak.

De végülis, ha belegondolunk, fölösleges egy popcorn-mozit hibáztatni ilyesmiért. A jó sci-fik rajongói meg a Star Trek-fanok talán húzzák majd a szájukat, hogy egy sci-fi környezetben játszódó lövöldözős akciófilmmé butították le a Star Treket – de annak legalább teljesen korrekt. Látványos, könnyed szórakozás, ami azért nincs híján tartalomnak sem – végülis, aki ennél többet akar, az ne az IMAX-ben keresgéljen…

Avatar

Pásztor Balázs

Pásztor Balázs újságíró, szerkesztő, tanár, édesapa. A kamera túloldalán is előfordul – ismeretterjesztő és dokumentumfilmek készítésébe kóstolt bele. Az okos és többrétegű filmeket kedveli, de a humor is fontos számára – a filmekben és az életben is.

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A szuperhősök már ezerszer megmentették a világot a moziban. Mi a helyzet a tévével?

A VLOGtekercs ebben a hónapban a képregényadaptációk közül azokkal foglalkozik, amik nem a mozit célozzák. A tévében és a streaming-szolgáltatókon sorra érkeznek azok a képregényfeldolgozások amik valamilyen módon különlegesek, ráadásul nem csak saját kategóriájukban. A szuperhősök már meghódították a teljes popkultúrát, beleértve a kiképernyőt is, most megmutatjuk, hogyan!

Műsorvezető: Németh Míra

Szöveg: Vida László

Vágó: Nagy Tibor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya