Moziban

Ki álmodja a lepkét? – Ragyogó nekropolisz

295352_1024_ragyogo_nekropolisz__3_Apichatpong Weerasethakul különleges hangulatú filmet készített – a Ragyogó nekropolisz az álom és valóság köztes létében táncolva vezet be minket egy misztikus ország filmkészítésébe.

Nem sokat hallani a thai filmgyártásról, pedig a nyolcvanas-kilencvenes években mélypontra süllyedt filmipar az ezredfordulón új lendületet kapott. A stúdiók nemzetközi visszhangot kiváltó blockbustereket készítettek, a thai újhullám alkotói pedig komoly kritikai és közönségsikereket bezsebelő független filmekkel álltak elő. Apichatpong Weerasethakul, az új generáció vezéralakja, 2002-ben a Sud sanaehával, 2004-ben a Sud praladdal, 2010-ben pedig idehaza is bemutatott filmjével, a Boonmee bácsi, aki képes visszaemlékezni korábbi életeire című alkotással varázsolta el a cannes-i zsűrit.

A rendező tavaly a nemzetközi koprodukcióban készült Ragyogó nekropolisszal tért vissza a francia filmfővárosba: bár sok náció hozzájárult a műhöz, a végeredmény mégis hamisítatlan távol-keleti alkotás lett. A narkolepsziás betegeket kezelő kórházban Jenjira (Jenjira Pongpas) önkéntes egy fiatal katona, Itt (Banlop Lomnoi) mellett: mosdatja, maszírozza, és amikor éppen ébren van, beszélget és eszik vele. Ahogy egyre jobban összebarátkoznak, Jenjirát látomások kezdik gyötörni – egy idő után már nem tudni, ki alszik és ki álmodik?295351_1024_ragyogo_nekropolisz__1_A magyar forgalmazó a magyar szokásokat sutba vágva kivételesen jó címet adott Apichatpong Weerasethakul filmjének – a remekül csengő Ragyogó nekropolisz sejteti, hogy bár a cselekmény az álom és a valóság határán egyensúlyoz, abban sem lehetünk biztosak, hogy ez a kötéltánc nem az élet és halál mezsgyéjén zajlik-e. A kórház mint valami elhagyott vidámpark árválkodik a semmi közepén: megfáradt dinoszauroszok, eltévedt csirkék, magányos vízforgatók várják, hogy az álomba zuhant udvartartás felébredve ismét élettel töltse meg Csipkerózsika palotáját – de ez az ébredés sosem jön el. Sőt, mintha szép lassan a nézőt is beszippantaná az örök éjszaka.

Az egész film olyan, mint egy mély meditáció: lassan lélegzik, statikus képeivel a nézőt is elringatja. Gyakorlatilag nincs cselekmény, a kórház mindennapjai eseménytelenül zajlanak, a legnagyobb izgalmat a szomszédban folyó titokzatos, a kórház létét fenyegető építkezés jelenti, amiről a film végére sem tudunk meg többet, mint amit már az első percekben is sejtettünk. Apichatpong Weerasethakul nagyszerűen használja a filmes eszközöket az álomszerűség megteremtésére – ami azért valljuk be, nem könnyíti meg a befogadást. Erős a hangulat, nehéz az értelmezés – de talán nem annyira bonyolult, mint az Arany Pálmával jutalmazott Boonmee bácsi, aki képes visszaemlékezni korábbi életeire esetében. A Ragyogó nekropolisz csak egy Un certain regard jelölésig jutott Cannes-ban – bár a kritikusok végül nem díjazták, a spirituális utazásra kész, gondolkodni sem rest közönséget talán még megnyerheti magának.

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya a Filmtekercs főszerkesztője és egyik alapítója. Geográfusként végzett, majd szabadúszóként írt. Miközben filmes diplomáján is dolgozik, saját PR ügynökségét építi. Specializációja a képregényfilm, a sci-fi és a távol-keleti filmek. [email protected]

Hirdetés

FM ‘tekercs Podcast

Hirdetés