Kritika

A gondok nem lesznek kisebbek – Kicsinyítés

Túlnépesedés, természeti katasztrófák, fogyatkozó nyersanyagok: mi a megoldás a Föld problémáira? Alexander Payne Kicsinyítés című filmje a címben szereplő eljárás ötletével játszik el két órán keresztül. Azonban a pöttömmé válás bár megmenti a bolygót, az elveszett egyének problémáit nem feltétlenül tudja megoldani.

Paul Safranek (Matt Damon) egy szürke átlagember. Nagyon rendes mindenkivel, munkahelyén kedvelik, van egy szép felesége (Kristen Wiig), ám az élet mégis elmegy mellette. Képtelen irányítani, és ezáltal nem is tart sehova. Kapóra jön neki az azóta tökéletesített eljárás, mely során lekicsinyítik az embereket, ezzel csökkentve az emberi túlsúlyt a bolygón. Barátja tanácsára, és a törpítéssel járó magas életszínvonalbeli juttatások ígéretére úgy dönt, feleségével belevágnak a projektbe és 12 centissé zsugorítják magukat. A gond az, hogy az álomélet, a babaház méretű luxuspalota és az adókedvezmény, melyre Paul úgy érezte, hogy vágyik, nem elég a boldogságához.

A Kicsinyítés Alexander Payne filmográfiájából tökéletesen következik és egyszerre ki is ugrik.

Szokatlan látni, hogy Payne a Kerülőutak, az Utódok és a Schimdt története életszerű drámái után olyan filmet készít, melyben számítógépes effektek is helyet kapnak. A sci-fi köntös persze csak eszköz a történet kibontására, de az író-rendező nem aprózta el a koncepció kidolgozását sem.

A törpítés ötletét szinte a végletekig kidolgozta, kezdve az eljárás folyamatának bemutatásával, a felmerülő gazdasági, társadalmi és filozófiai kérdésékig bezárólag. Ugyanakkora szavazati jog jár egy félarasznyi, adózásra nem kötelezett, kvázi ingyenélőnek? A kevesebb nyersanyag felhasználásával és termelésével nem dől be a világgazdaság? Egyáltalán megéri az evolúció során kialakult domináns fajhoz köthető méretedet hátrahagyni, hogy segíts a bolygón?

Nincs olyan oldala a témának, mely elment Payne feje mellett, ám a története fókuszában ismét a kisember áll – ám itt most a megszokottnál is kisebb. Paul Safranek tökéletesen beilleszthető a Schmidt történetének főhőse mellé, hiszen sose tudja értékelni azt, amije van. A Kicsinyítésben Paul állandóan keresi, hol tudja magát többnek érezni egy jelentéktelen polgárnál. Bár könnyű kijelenteni, hogy a bolygó megóvásáért törpítteti le magát, a gazdagság és az új lehetőségek voltak az elsődleges szempontok – ám Paulban ezek megszerzése után sem változik semmi.

Alexander Payne a sci-fin túl tehát az út- és a helykeresés témájával is foglalkozik.

Pault szkeptikusok, élvhajhászok és világmentő hippik veszik körbe, ő pedig kényszeredetten akar csatlakozni valamely klubhoz, de egyikbe sem illik igazán. A történet olyan kiváló mellékszereplők mellé sodorja, mint a Christoph Waltz által remekül eljátszott bolondos üzletember, Dusan; a szúros tekintetű, feltételezett szociopata Konrad (Udo Kier); illetve a nagyszájú, féllábú vietnámi takarítónő, Ngoc Lan (Hong Chau). Matt Damon közös jelenetei ezekkel a szereplőkkel a film második felében igazán emlékezetesek. Itt derül ki igazán, hogy a Kicsinyítés egy nagyon is humoros film tele idézhető dumával. Dusan ars poeticája és a szexuális együttlétek jelentésének variációi az örökkévalóságnak szólnak.

A Westworld című tévésorozatban találkoztam utoljára ilyen jó világépítéssel, mint amit a Kicsinyítés csinál. Nagyon klasszul, lassú, de biztos tempóval mutatja be részleteiben a kis emberek számára létrehozott paradicsomot, Leisurelandet, emellett pedig remek poénokat lőnek el a méretarányokkal is – az óriásjegygyűrűk és a robbantás-jelenet garantált nevetés! Szívesen része lettem volna ennek a világnak egy kis időre. Fura is volt belegondolni utólag, hogy 10-12 centiméter magas emberek beszélgettek egymással, annyira beleéltem magam.

Alexander Payne tehát alkotott egy olyan műfajturmixot, melyre korábbi munkái nem predesztinálták, de csak ő tudta ilyen jóra megcsinálni. A Kicsinyítés egy feel-good sci-fi szatíra sokszor maró gúnnyal a modern embernek címezve. Meg akarod menteni a bolygót? Előbb találd ki, mit akarsz az élettől, hogy aztán legyen mit megmentened!

Szécsényi Dániel

Szécsényi Dániel 2017-ben csatlakozott a Filmtekercs szerkesztőségéhez, 2018 és 2022 között szerkesztőként segítette a lap mindennapi működését. Bár celluloid-mindenevő, kedvencei a morális kérdéseket feszegető filmek, a kamaradarabok, az igényes blockbusterek, emellett szenvedélyes katasztrófaturista is, így nincs olyan egy-kétpontos film, amely ne keltené fel az érdeklődését.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com