A lánykirály erős alaptörténetre épülő bizonytalan megvalósítás. A 17. századi svéd királynő, Kristina (Malin Buska) fiatalkorát feldolgozó kosztümös film sokfelé szeretne elindulni, ezért nem is tud markánsan egy vonalat képviselni. Noha kétségtelen, hogy vannak jól eltalált részei, mégis csak egy időutazásra alkalmas kosztümös zsánert kapunk. Egy karakter és egy kor, amiben sokkal több lehetett volna.
Kristina svéd királynőről már nem először készült játékfilm, megformálta már a filmvásznon például Greta Garbo és Liv Ullmann is (ki más?) az 1933-as Krisztina királynő illetve az 1974-es The Abdication című filmekben, ezek azonban életének egy későbbi szakaszát jelenítették meg. Nem véletlen, hogy noha egészen bizonyosan kevesebbet tudunk róla, mint a világtörténelem más női uralkodóiról, élete és kora kalandosnak mondható, személye körüli legendái pedig a „100 történelmi személy, akit ismerned kellene” típusú ponyvaszerű könyvek lapjaira vitte őt. Nem mintha egyébként történelmi jelentősége nem lenne érdekes, bár nem lévén történész, nem igyekszem ezt felmérni.
A 17. század forrongó vallásháborúinak korában, bő száz évvel Luther és Kálvin tevékenysége után, az ellenreformáció és a barokk térnyerése kezdetén szépen fonódnak össze a vallási-politikai kérdések a kulturálisokkal, valami új rend kezd kialakulni, olyan eszmék, olyan iskolák a művészet és a kultúra, a tudomány területén, ami nélkül valószínűleg nem lett volna felvilágosodás, francia forradalom és a többi. Mindebből azonban csak nagyon kevés mutatkozik meg a filmen. Kiderül a királynő korai trónra kerülése – 6 évesen már ő vezeti Svédországot –, látjuk az udvarban kavaró, a hatalmat maguknak akaró protestáns főnemes urakat, és látjuk a 18. életévét betöltő Kristina forradalmi tettét: néhány lépésben elindul a katolicizmus felé. Ott van Descartes és a jezsuiták megjelenése, a különböző tudományok behozatala az udvarba, állandó szembenállása a mögötte felsorakozó elittel, látjuk megelevenedni a pletykákat, amelyek szerint saját neméhez vonzódott, illetve egészen pontosan a kivételes szépségű Ebba grófnőhöz, bár ennek nincs dramaturgiai szerepe a filmben. Mondhatnám úgy is, „100 dolog amit nem tudtál…”, és már mehet is a történet a ponyvára.
Sajnálatos dolog tehát, hogy csak belekapni tud a dolgokba Mika Kaurismäki nemzetközi koprodukcióban készült filmje. A már jó ideje alkotó finn rendező eddig nem nagyon tudott olyan filmet letenni az asztalra, amire világszerte sokan felkaptuk volna a fejünket, és noha itt meg lett volna a lehetőség, végül ez sem az a film lesz. Egy izgalmas háttérből egy extravagáns személyiség kiemelése – kevés hálásabb feladat lett volna, de mégsem így történt. Maradt hát a kosztüm, és néhány olyan frázis, hogy bizony jó kicsit belehelyezkedni a múlt történéseibe. (Amiben persze – mint minden közhelyben – azért bőven van igazság: még sosem éltem át ennyire a 30 éves háború motivációit.)
Ami azonban megmenti a filmet az a főszereplő, Malin Buska. Az idehaza és nagyjából nemzetközileg is ismeretlen, már a 30. évén túl járó svéd színésznőt hazájában is csak 5 évvel ezelőtt, a stockholmi nemzetközi filmfesztiválon fedezte fel a szélesebb közönség, azonban azóta sem kapott komolyabb lehetőséget a megmutatkozásra. A fiatal királynő szerepében azonban remekül alakít, ezért kár volna nem látni őt a vásznon.
[author_bio author=”ryzsy”]
