Kritika

Kínai Hollywood – A sas és a sárkány

Minden idők legdrágább kínai filmje A sas és a sárkány – de sajnos közel sem a legjobb. A hollywoodias ízekkel átszőtt nagyszabású, de dögunalmas történelmi filmet néhány látványosabb akciójelenet menti attól a kudarctól, amiért többek között John Cusack, Adrien Brody és Jackien Chan ripacskodó játéka a felelős.

A pekingi állami filmes és televíziós alap első támogatott filmje egy egészen izgalmas, valós történeten alapszik. Licsien városában sok szőke, kék és zöld szemű kínai él – Homer Dubs, az Oxfordi Egyetem ókori kínai történelmet oktató professzora erre a jelenségre kereste a választ. Szerinte a különös kinézetű helyiek Marcus Crassus i.e 53-ban Carrhae-nál vereséget szenvedett egykori seregének utódaitól származnak. A győztes párthusok a foglyul ejtett légiósokat a mai Üzbegisztán területére hurcolták, majd eladták a hunoknak. A katonák a kínaiak és hunok közt i.e. 36-ban vívott háborút követően építették fel a várost, melynek kínai átírása Alexandriának felel meg. A sokáig csak legendaként, de ma már DNS vizsgálatokkal is alátámasztott történet kétségkívül remek alapanyag, amiből parádés film készülhetett volna.

Sajnos azonban a rendezésért is felelős Daniel Lee képtelen volt a fentieknél nagyobb mélységben elmesélni a történetet, mely így nem lett több az akciójeleneteket lazán összekötő malternél. A légiós Lucius (John Cusack) a Góbi-sivatagban menedéket és támogatást kap Huo Antól (Jackie Chan), cserébe segít felépíteni a várost. Szükség is van a megerősített falakra, hisz a Lucius nyomában lévő korrupt Tiberius (Adrien Brody) saját keleti birodalmat akar építeni. A becsületről, hűségről és barátságról szőtt mese egy kalendárium közhelyeinek szintjén mozog és sajnos sokkal inkább tekinthető a kínai filmkészítés propaganda prospektusának, mintsem átgondolt és elmélyült mestermunkának.

maxresdefault

Aki valamennyire rálát Kína jelenlegi helyzetére és kultúrpolitikájára, tisztán láthatja, hogy A sas és a sárkány remekül illeszkedik a heroikus múlt példázataival kondicionáló történelmi művek sorába, melyekkel engedelmes kínai polgárok nevelhetők. Persze lehet ez belügy – Kína évezredek óta így működik, tulajdonképpen mindegy is, hogy a párt vagy a császár határozza meg a követendő példát –, de abban a pillanatban, hogy Hollywood talált egy rést a Nagy Falon, hogy egy hatalmas piacra tehesse be a lábát, már komolyan el kell gondolkoznunk, hogy milyen ára van az opportunizmusnak.

Nemzetközi – bár szerepvállalásaik miatt egyre lejjebb csúszó – szupersztárok, John Cusack és Adrien Brody adták a nevüket ehhez az ízlésficamhoz, mely szemlátomást a legrosszabb hollywoodi hagyományokat tette magáévá.

Iparosok, akik kiszolgálják egy milliárdos piac igényeit?

Talán. Kétségkívül nagy megtiszteltetés lehet Jackie Channel egy kínai produkcióban együtt dolgozni, sajnos azonban a művet producerként is jegyző harcművész egyre szentimentálisabb. A sas és a sárkány túl is megy minden határon, érzelgős a végtelenségig, Cusack-nek nem is nagyon jutott más, mint melodramatikusan szenvedni. Talán nem lenne ennyire tenyérbemászó a dolog, ha a Henry Lai tökéletesen együgyű zenéje nem kúszna mindig elő, amikor épp valami meghatót vagy lelkesítőt mond valamelyik karakter. A zenehasználat egyébként egyértelműen az egész film a legbotrányosabb része: nehéz eldönteni, hogy az idiótán lekevert dallamok vagy a római légiónak a magyar rádió férfikarát is megszégyenítő kórusműve veri ki előbb a biztosítékot.

Sajnos a negatívumok sora itt nem ért véget, a használhatatlan színészi játék – és persze a szutyok magyar szinkron – eltörpül a film dramaturgiai hiányosságai mellett. Sokszor azt se tudni, mi miért történik, eszméletlen nehéz megkülönböztetni az egyes feleket és helyszíneket, a fordulatok pedig teljesen esetlegesek.

De hogy ne csak a rosszra fókuszáljunk, van néhány aprócska erénye is a filmnek.

Jackie Chan 62 évesen is tiniket megszégyenítő kondiban van: az akciók a filmjeiben megszokott színvonalúak – jó kis bunyók feledtetik velünk Daniel Lee bűneit. A film másik erénye a város építésének bemutatása – kifejezetten érdekes megfigyelni, hogy több mint kétezer éve milyen módszerekkel dolgoztak a rómaiak, kár hogy az alkotók nem inkább egy dokumentumfilmbe ölték az energiájukat, sokkal jobban jártunk volna vele mi is…

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya a Filmtekercs főszerkesztője és egyik alapítója. Geográfusként végzett, majd szabadúszóként írt. Miközben filmes diplomáján is dolgozik, saját PR ügynökségét építi. Specializációja a képregényfilm, a sci-fi és a távol-keleti filmek. [email protected]

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya