Kritika

Kingsman-hét: A rút kiskacsa esete a tömeggyilkos kémmel – Kingsman: A titkos szolgálat

A patikamérlegen adagolt hangnemkeverés, az önreflexív humor és az árnyalt karakterek kimagasló létszáma garantálja, hogy a Kingsman: A titkos szolgálat a 2015-ös év legemlékezetesebb zsánerfilmjei között fog szerepelni.

A Kingsman: A titkos szolgálat aranymetszésében van egy hamarosan hírhedté váló jelenet, amelyben az úriember-figurákra szakosodott Colin Firth részt vesz egy tömeges vérengzésben. Az egyébként erősen stilizált mészárlásban egyszerre ütközik ki a polgárpukkasztó fekete humor, az egymást villámgyorsan követő gyilkosságokon átütő veszélyérzet és az erkölcs helyes oldalán álló hős tragédiája. Ez a hangnemkeverés borítékolja, hogy Matthew Vaughn kémvígjátéka a 2015-ös év legemlékezetesebb zsánerfilmjei között fog szerepelni.

Sokat akart a szarka, de most elbírta a farka. Matthew Vaughn másodszor adaptált nagyvászonra Mark Millar képregényt. A Ha/Ver a szuperhősfilmeken és a képregényőrültek bennfentes világán igyekezett élcelődni, de meglátásom szerint a rendező és állandó írótársa, Jane Goldman nem találta el a helyes arányt a műfaji játékosság, a véres akció és a groteszk helyzetek mögött megbúvó dráma között – a határokat feszegető alkotás végül belesimult a szuperhősfilmek sorába. A Kingsman esetében a britek testhezálló zsánere, a kémfilm került a célkeresztbe, s olyannyira kimunkáltra sikeredett a forgatókönyv, hogy túlzsúfoltsága ellenére sem dől be a produkció. Megszületett egy saját sablonjait kifigurázó kémvígjáték, amelyen úgy lehet önfeledten nevetni, hogy közben komolyan is lehet venni.

A film középpontjában a címadó, arisztokratikus kémszervezet áll, amelynek egy ügynök rejtélyes halála és erősen konzervatív szellemisége miatt duplán vérfrissítésre van szüksége. A munkásnegyedből származó újonc (Taron Egerton) végzete az ügynökség áporodott légkörének megtisztítása és egy őrült technokrata (Samuel L. Jackson) világpusztító tervének meghiúsítása.

A Kingsman láthatóan sablonos alapszerkezetre épül: az utcáról szalajtott különc kiképzése és helytállása a családiasabbra hangszerelt kémvígjátékokat (Spionfióka), a szupergonosz ellenében végrehajtott világmegmentő akció a megalománabb James Bond-filmeket (Holdkelte) juttathatja eszünkbe. Matthew Vaughn rá is játszik az ismerős panelekre, a nézői tapasztalatra épít. Önreflexív kikacsintások során a szereplőkkel mondatja szemünkbe a jelenetet éppen meghatározó kémfilmes sablont, vagy vallja be, hogy olyan rút kiskacsa-történeteket másol, mint amit My Fair Lady vagy a Micsoda nő adott a világnak. Utóbbi húzás már azáltal vicces, hogy az írópáros a pórnépből származó nőalakot hímnemű proligyerekre cseréli.

Trendi megoldás az önreflexív játékosság és az intertextuális utalásokkal való dobálózás, de ami a Kingsmant igazán szimpatikussá teszi: úgy tud végtelenül laza lenni, hogy szerzői a már emlegetett mészárlásig tulajdonképpen féken tartják a cselekményt. Vaughn hagy időt a karakterek megismerésére és kibontására, megszeretteti nézőivel a figuráit. A poénok és a látványos akciók közepette részletezi a főhős családi és szociális hátterét, gondosan árnyalja a mesteréhez (Colin Firth) fűződő kapcsolatot, odafigyel a főgonosz és a külcsínben, valamint fegyvertárban is penge henchwoman (Sofia Boutella) érzelmi kötődésére. Még az antagonista tervét is homályban és feszültségben tartja. Miért lényeges ez? Az árnyalt karakterek kidolgozott kapcsolatai teszik lehetővé, hogy a kiképzés próbatételein, a tabusértőnek is nevezhető mészárláson vagy a grandiózus, több szálon futó finálén egyaránt tudjunk izgulni és kacagni.

A Kingsman kiszámíthatatlansága rabul ejtő. Emberek ölik egymást halomra, fejek robbannak szét, de nem lehet előre kitalálni, hogy melyik akció- vagy erőszakjelenetet kell majd komolyan venni. Bejáratott klisék és archetípusok követik egymást, s Vaughn egyes elemeket kifiguráz (hercegnő megmentése), másokat átélhetővé, már-már drámaivá farag (mester és tanítvány kapcsolat). Mindeközben – megint csak trendi húzásként – a történetet beágyazza a kortárs blockbustereket (Feledéstől a Csillagok közöttig) meghatározó, bolygónk jövőjéért és az emberiségért aggódó öko-vonulatba.

Ráadásként a cselekményvezetésbe még némi társadalomkritikai él is belefér. Vaughn nemcsak a kémszervezet konzervatív és a főhős szabadosabb gondolkodásmódját, hanem a szereplők arisztokrata, illetve proletár származását is ütközteti. Az osztályellentét tisztességgel végigsimul a sztorin: jelentkezik a kiképzendő fiatalok versengésekor, de a világpusztító terv is a felsőbbrendűség gondolatára épül. S valószínűleg Samuel L. Jackson ízlésficamban szenvedő, újgazdag antagonistája is a főúri társadalmi réteg évszázados zártságát hivatott árnyalni. Egy dologért kár csupán, hogy az értékkülönbséget – mely az angol kingsmanek szabatos nyelvezetéből, illetve Samuel L. Jackson amerikai szlengjéből is fakad – a magyar szinkron nem tudja kellőképpen érzékeltetni.

(A Kingsman: A titkos szolgálat február 12-i premierje alkalmából tematikus hetet tart a Filmtekercs a Kingsman és a kémvígjátékok témakörében. A hét folyamán olvashattok majd kritikát, toplistákat, képregény-recenziót , sőt rövidebb esszéket is Matthew Vaughn új filmjével és a kémfilmek humoros variánsaival kapcsolatban.)

Kiss Tamás

Kiss Tamás

Kiss Tamás a Vászon nélkül és a Fesztivál rovat szerkesztője. Gimnáziumi tanárként mozgóképkultúra és médiaismeret, illetve történelem tárgyakat oktat. Rajong a western, a horror és a gettófilm műfajáért, valamint Brian De Palma és Sidney Lumet munkásságáért.

Add Comment

Click here to post a comment

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya