Kritika

Kis magyar Sámson és Delila – A hentes, a kurva és a félszemű

Igaz történet alapján… állítja magáról Szász János új filmje, A hentes, a kurva és a félszemű. És valóban, a film nyomokban tartalmazza az igazságot, de sokkal inkább meghamisítja azt.

Merthogy valóban létezett egy Léderer Gusztáv, aki 1925-ben kegyetlenül meggyilkolta felesége segítségével a gazdag hentest, Kodelka Ferencet, volt szerelmi szál, szexuális szolgáltatás pénz fejében és tényleg horrorba illő véres jelenetek sora. Az eredeti történet is filmvászonra illő, de a rendező – egyben forgatókönyvíró – nem is kis változtatásokat vitt a történetbe.

Az eredmény egy hányattatott sorsú, megtört kurva, Mária (Gryllus Dorka) és egy menekülni kényszerülő, sok bűnnel rendelkező, mégis valamelyest jó lelkű katonatiszt, Gusztáv (Nagy Zsolt) románca lett, akik a túlélés és egy boldogabb élet reményében próbálják behajtani a férfi tartozását a Döbrögi-szerű hentesen, Ferencen (Hegedűs D. Géza), aki kiskirályként él egy olyan szegény vidéken, ahol mindenki az ő hentesüzemére és jóindulatára van utalva. Kodelkát azonban megbabonázza Mária szépsége, és a párt állandó ajánlatokkal bombázza: egyre több pénzt ígér egyetlen éjszakáért cserébe.

A történet során előrehaladva egyre jobban értjük meg a brutális gyilkossághoz vezető okokat, helyenként szinte szurkolunk a szerencsétlen párnak, hogy sikerrel járjanak. És itt az első probléma, hiszen a háború utáni időszak egyik legkegyetlenebb gyilkosságának elkövetőit nem biztos, hogy ildomos kicsit is tisztára mosni, főleg ha a valódi eseményekkel is tisztában vagyunk.

De ez még könnyen megbocsátható, hiszen ez „csak” egy film, a történet érdekében sokszor áldozzuk fel a valóságot. A nagyobb gond az, hogy ha már ennyire újraírták a karaktereket, akkor illet volna igazi, hihető és összetett motivációkat adni nekik. A leginkább Lederer Gusztáv esetében sikerült ezt megugrani, de a másik

két főszereplőnél már óriási falakba ütközünk, ha fel akarjuk fejteni a szálakat.

A nagyvárosi Mária csak puszta véletlen folytán került Gusztáv oldalára, a kietlen vidéken hihetetlenül unatkozik, ezt többször hangsúlyozza is, aztán hirtelen mégis úgy dönt, itt élné le az életét újdonsült kocsmatulajdonosként.

De rendben, még ez sem annyira vészes. Viszont ott van Kodelka. Igen, vannak férfiak, akik a farkukkal gondolkoznak, de (vigyázat, spoiler!) nincs az a pasi, aki két gyilkossági kísérlet után is úgy dönt, megbízik abban a nőben, aki rendre az életére tör, csak azért, hogy egyetlen alkalommal szexelhessen vele. Pláne nem úgy, ha ez még rengeteg pénzébe is kerül. Na jó, ott volt Sámson az Ószövetségből, de finoman fogalmazva is eléggé pórul járt, meg hát neki ott volt az istene, hogy egy picit javítson a helyzetén.

Ha viszont ezeken a motivációs gikszereken túltesszük magunkat, egy valóban izgalmas történetet kapunk, ami remekül be tudja szippantani a nézőt. A megteremtett atmoszféra nagyban segíti ezt: a feketefehér, régi korok filmjeit idéző képsorok tökéletesen adják át a ’20-as évek megkeseredett, elszegényedett vidékének nyomasztó hangulatát, s egyben tompítják az amúgy brutális jelenetek élét. Ez utóbbi nélkül valószínűleg sokan nem bírnák gyomorral a filmet.

Ehhez jön még hozzá a két Oscar-díjra jelölt, világhírű zeneszerző, Jóhann Jóhannson zenéje. Napjainkban az egyik legegyedibb hangzásvilágot ő tudja megalkotni, s ez most sincs másként, ha valaki kicsit is ismeri a zeneszerző munkásságát, pillanatok alatt felismeri, hogy ezúttal is őt hallhatja. Olyannyira jó munkája ez, hogy szó szerint minőségbeli különbség érezhető azoknál a jeleneteknél, ahol megszólal a zenéje.

És persze nem szabad szó nélkül hagyni a színészek alakítását sem. Gryllus Dorka, aki már megszámlálhatatlanul sokszor alakított kurvát karrierje során, most egy teljesen új oldalát mutatja meg ennek az archetípusnak. Hegedűs D. Géza a maszkmestereknek – és a szerep kedvéért felszedett 20 kilónak – köszönhetően szinte felismerhetetlen, játékával helyenként zsigeri undort és gyűlöletet kelt bennünk. Nagy Zsolt pedig a legapróbb részletekig lenyűgöző, ismét megerősített abban a meggyőződésemben, hogy

jelenleg ő Magyarország egyik legjobb film(!)színésze.

A hentes, a kurva és a félszemű biztosan számíthat a közönség elismerésére, de a Ludas Matyi, a Tisztességtelen ajánlat és a Sámson és Delila kereszteződésének forgatókönyve megérdemelt volna egy picivel alaposabb kidolgozottságot.

Nardai Dorina

Nardai Dorina a ZSKF szabad bölcsészet, majd az ELTE BTK filmtudomány szakán diplomázott. 2011 óta a Filmtekercs szerkesztőségének tagja. Specializációja a gender témák, a dráma, a krimi, a thriller, valamint a spanyol, francia, német és távol-keleti film.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com