Kritika

Kísértetiesen ismerős – Az elnémultak

Az elnémultak (The Quiet Ones)

Az elnémultak (The Quiet Ones)Leginkább a kísértetes horrorok kiüresedését és elcsépeltségét testesíti meg Az elnémultak. Hiába vannak jó pillanatai a filmnek, ha egyszer a legnagyobb meglepetést a műfaj szokásos fordulatainak elmaradása okozza.

A megtörtént események inspirálta sztoriban a hetvenes években egy nő (Olivia Cooke) furcsa jelenségeket tapasztal. Tárgyak mozognak körülötte, megmagyarázhatatlan testi sérülések jelennek meg rajta és környezetén. A rejtély felgöngyölítéséhez egy egyetemi oktató (Jared Harris) és csapata asszisztál, akik a technológia nyújtotta eszközök segítségével próbálják meg megfejteni a természetfeletti jelenségeket.

A szándékos torzítással felvázolt történet akár a tavalyi év legsikeresebb horrorjáé, a Démonok közötté is lehetne. Rendkívül sok párhuzam tapasztalható a két film között, szembetűnő például a hetvenes évek hangulatának visszaköszönése és a szinte ősi kézi kamerával rögzített képsorok alkalmazása. Lássuk azonban a különbségeket! A történet szerint megszállt lány felnőtt, és az őt megfigyelő csapat tagjai is felnőttek, így a Démonok közöttel szemben (ahol csupa kislány somfordál a főhősök körül) esetleges halálukra alapvetően számít a néző. Ezt azzal is fokozzák, hogy a karakterek antipatikusak, ami horrorokban köztudottan a halál előszobájának számít.

Az elnémultak   (The Quiet Ones)

Az, hogy nem így történik (vagy mégis?) alapvetően rettegésben tartott, és egyfajta kellemes meglepetésként ért. Rengeteg olyan fordulatot kihagyott – az egyébként inkább forgatókönyvíróként ismert – rendező, John Pogue (íróként: A szellemhajóKoponyák), amelyre számíthatnánk. Egy szőke lány bezárkózása a fürdőszobába számtalan halál-jelenet kezdő képsora (pl. Tükrök), itt viszont más kimenetele lesz az eseménynek. Sajnos azonban a tétel fordítva is igaz, az ijesztgetések nagyobb hányada a hangeffekteknek, a karakterek közti szívatásnak köszönhető – és nem a tényleges a frásznak.

Mivel operál tehát Az elnémultak? Azzal rémiszt meg, ami alapvetően nem ijesztő, amire viszont számítanánk, az nem következik be. A taktika hellyel-közzel működik, mégis joggal érezheti magát becsapottnak az, aki erre nem vevő. Nekem például állandóan az volt az érzésem, hogy „én ezt már láttam valahol”. A műfaj szinte összes remekműve visszaköszön Az ördögűzőtől az Ideglelésig, és ez legalábbis frusztráló. És elgondolkodtató is abból a szempontból, vajon van-e még értelme embereket megszálló kísértetekről egész estés, nem DVD-polcokra szánt horrort készíteni, ha egyszer minden rezdülésen érződik az elődök hatása (azt hiszem, elsősorban erről szól A ház az erdő mélyén).

Az elnémultak   (The Quiet Ones)

A legidegesítőbb a Démonok között millió koppintása. John Pogue nem tudta megérteni, hogy kollégája, James Wan éppen azzal vitte sikerre horrorját, hogy maximálisan kihasználta a műfaj kínálta eszközöket, és nem pedig azzal, hogy áthágta azokat. Az utánzás még a tapsolás átültetésével is visszaköszön (emlékeztek még a Démonok között tapsolós bújócska-jelenetére?), az viszont már tényleg a pofátlanság határát súrolja, hogy a stáblista alatt futó képsorozat egy az egyben megfeleltethető.

Ezek után talán furcsa lehet, hogy Az elnémultak más okból kifolyólag ugyan, de mégis működik. Éppen a szereplők között feszülő ellentét és az abban rejlő lehetőségek azok, melyek voltaképpen végig fenntartják a néző érdeklődését, félelmét. A film ezáltal krimiként jobban megállja a helyét, mint horrorként, még ha a vége unalomig ismert is a műfaj rajongói körében. Az viszont megint bebizonyosodott, hogy jól megírt karakterek minden filmet élvezetesebbé tesznek.

Avatar

Tóth Nándor Tamás

Tóth Nándor Tamás külpolitikai és kulturális újságíró volt. A kettő metszetéből alakult ki filmes specializációja: a politikai témájú és a társadalmi változásokat feldolgozó filmek, valamint a Mediterrán-térség, Németország és Latin-Amerika filmművészete. A Filmtekercs Egyesület pénzügyi vezetője. tothnandor@filmtekercs.hu

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A szuperhősök már ezerszer megmentették a világot a moziban. Mi a helyzet a tévével?

A VLOGtekercs ebben a hónapban a képregényadaptációk közül azokkal foglalkozik, amik nem a mozit célozzák. A tévében és a streaming-szolgáltatókon sorra érkeznek azok a képregényfeldolgozások amik valamilyen módon különlegesek, ráadásul nem csak saját kategóriájukban. A szuperhősök már meghódították a teljes popkultúrát, beleértve a kiképernyőt is, most megmutatjuk, hogyan!

Műsorvezető: Németh Míra

Szöveg: Vida László

Vágó: Nagy Tibor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya