Kritika

Kislányparadicsom – Hamupipőke

Kenneth Branagh számos alkalommal bebizonyította már, hogy érti Shakespeare-t, hogy érti a blockbustert, hogy érti a férfiakat és a nőket – most megmutatja, hogy bizony ért a legkisebbek nyelvén is. A Hamupipőke kifogástalan kislány film, amin talán a mamák se fognak unatkozni.

Személyes Disney kedvencem az 1950-ben készült Hamupipőke, ami közel hetven év alatt mit sem veszített bájából és humorából – ehhez a darabhoz nyúl vissza Branagh 2015-ös élőszereplős verziója. A film első képkockáit látván azt gondolhatjuk, hogy a rendező a realitás talajára akarja helyezni a történéseket, hamar kiderül azonban, hogy a néma kisegerek és a politikus dramaturgia ellenére sem kell lemondjunk a varázslatról.

Branagh nagy tisztelettel nyúl az eredeti műhöz, a történetvezetés, a Habsburg divatot idéző kosztümök, a helyszínek, a motívumok szintjén folyamatosan fejet hajt elődje előtt – de frissít is a történeten annyit, hogy a mai kor gyermekének is izgalmas lehessen. A mostoha (Cate Blanchett) és lányainak (Holliday Grainger és Sophie McShera) ruhatára egészen elképesztő, szinte UV-n színekben pompázik, nem tudom elképzelni, hogy lenne olyan kislány, akinek ne ragadná meg a fantáziáját. Az anyukák kedvéért a készítők a sztorin is csavartak: a legfelsőbb körökhöz vezető intrikával fűszerezik a cselekményt – e nélkül (pláne dalok híján) hamar a történet végére érnénk.

CINDERELLANyilván nem működne a dolog ennyire jól ilyen szuper szereplőgárda nélkül. Hamupipőke (Lily James) az én ízlésemnek túlságosan bűbájos, de Cate Blanchett egyszerűen imádnivaló. Az írók nem ábrázolják a mostohát teljesen gonosznak, nagyon szépen kirajzolódik, miért viselkedik úgy ahogy. Ugyancsak remek alakításokat látunk a mellékszerepekben is, Helena Bonham Carter a szórakozott tündérkeresztanya vagy Stellan Skarsgard az opportunista nagyherceg szerepében tökéletes választásnak bizonyultak.

Az egyetlen bosszantó dolog a filmben a szájbarágós XXI. századi üzenet, miszerint csak a bátorság és kedvesség kombójával válhatnak valóra az ember álmai – 1950-ben még elég volt a kedvesség, az új évezred lányai (tekintsünk csak a Disney más filmjeire, a Merida, a bátorra vagy akár a Jégvarázsra), bizony-bizony sokkal tökösebbek már. S ha már szóba került a Jégvarázs: a film egy hét perces Jégvarázs: Party Láz animációs kisfilmmel került mozikba – a Disney előző dobásának rajongói talán örülnek, hogy viszontláthatják kedvenceiket a vásznon, de akibe szorult egy cseppnyi jóízlés, az a túlélésre játszik a Hamupipőke főcíméig – ami azonban maximálisan megér ennyi kínszenvedést.

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya a Filmtekercs.hu egyik alapítója, 2020 augusztusáig főszerkesztője. Geográfusként és filmtörténetre specializálódott bölcsészként végzett, PR-, branding- és marketingtanácsadóként dolgozik. Specializációja a képregényfilm, a sci-fi és a távol-keleti filmek.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com