Moziban

Kivánjuk a’ sajtó szabadságát, censura eltörlését – A Pentagon titkai

Tom Hanks és Meryl Streep A Pentagon titkai című filmben

A sajtó szabadsága 1848-ban is elsőszámú pontként szerepelt a márciusi ifjak követeléseiben, ahogy a ’70-es évek háború fűtötte Amerikájában is. A Pentagon titkai olyan újságírók előtt hajt fejet, akik vakmerő kiállásukkal szereztek érvényt e követelésnek, de a megvalósítás inkább az USA vietnami kudarcához hasonlatos: lassú szenvedés a politikai frázisokban.

1971-et írunk. Az amerikai társadalmat megosztó vietnami háború már több mint 6 éve tombol, miközben újabb és újabb hullazsákokban érkeznek haza a harcokban elesett katonák. A konfliktus a hippi mozgalmon kívül a sajtónak is muníciót ad. A politikai vezetést leleplező nagy történetért különböző napilapok versengenek, amelyek közül a The New York Times szinte mindig elsőként publikálja a friss és felforgató híreket. Egy napon viszont szinte égi áldásként hull a lehetőség az akkor még csak kis helyi újságként működő The Washington Post szerkesztőinek asztalára; a Védelmi Minisztérium számára készült szigorúan titkos jelentés több ezer oldala.

Steven Spielberg nagy rutinnal rendelkezik már igaz történetek és történelmi események megfilmesítésében, de a mester mintha határozottan öregedne. A kiváló alapanyag ellenére sem képes a témát pörgősen és érdekfeszítően tálalni, pedig a The Washington Post felemelkedése sokkal több lehetőséget tartogatott. Ez azért is szomorú, mert bár Oliver Stone-nal ellentétben Spielberg nem járt Vietnamban, de a korszak hangulatát ő maga is átélte és főiskolára is jórészt azért jelentkezett, hogy elkerülje a bevonulást. Ha valaki személyesen is átélt egy korszakot vagy hangulatot, akkor elvárható, hogy arról az időszakról meglehetősen erős benyomásai legyenek, amit művészként is képes ábrázolni.

A Pentagon titkai

Spielberg igyekszik is, de valami mintha mégsem stimmelne. A film egy rövid vietnami életképpel és egy körülbelül félperces csatával indít, ami annyira jellegtelen, hogy szinte el is felejtkezünk róla, hogy a Ryan közlegény megmentésének rendezőjével van dolgunk. Megismerhetjük viszont Robert McNamarát, az egykori védelmi minisztert is, aki már 1966-ban reménytelennek látta a háború kimenetelét, a nyilvánosság felé mégis az ellenkezőjét prédikálta.

Spielberg viszont ahelyett, hogy tisztába tenné a néző fejében a történelmi közeget, inkább arra pazarolja a játékidőt, hogy a történet szempontjából irreleváns dialógokat és helyzeteket mutat be. Tarantino ebben nagymester, Spielberg viszont kevésbé. A Pentagon titkai első fele ily módon unalomba fullad (a sajtóvetítésen jól hallható horkolás ütötte meg fülemet az előttem lévő sorból) és inkább a Lincolnt idézi vissza cselekménytelenségével. Bár a film második fele már tartogat némi pörgést, a régi spielbergi varázs elmarad.

A Pentagon titkai nem azért készült, hogy rendet tegyen a nézők fejében a vietnami háború történelmi vonatkozásait illetően.

Spielberg valószínűleg a történetben lévő aktualitást kereste és meg is találta, így filmje gyakorlatilag nem más, mint politikai üzenet, vagy ha úgy tetszik: propaganda.

Szinte lehetetlen ugyanis nem felfedezni a parabolikus utalásokat a sajtószabadságot korlátozó Richard Nixon és a „fake news” fogalmát a közéletbe beemelő Donald Trump között. Spielberg, aki gyakorlatilag a Clinton-éra óta lelkes demokrata, markáns véleménnyel rendelkezik Trumpról és rendszeréről, ugyanakkor az Oliver Stone-féle nyílt politizálás nem az ő asztala. Helyette inkább szájbarágós, pátoszos és giccses mesét kínál számunkra arról, miként menti meg egy maroknyi újságíró a sajtószabadságot.

A Pentagon titkai

A színészek játékára nem lehet panaszunk. Tom Hanks még mindig alázatos, de határozott játékkal operál a The Post főszerkesztőjeként. Meryl Streepnek pedig ez alkalommal jól áll a személyiségéből is adódó harcias laptulajdonos asszony karaktere, aki egy férfiak uralta világban igyekszik bizonyítani (a #metoo kampány idején ez sem egy elhanyagolható üzenet). A Breaking Bad és Better Call Saul rajongóknak pedig Bob Odenkirk, alias Saul Goodman okozhat szórakoztató pillanatokat.
John Williams nem erőltette meg magát a zenét illetően, dallamai inkább csak a pátoszos jelenetekhez szolgálnak aláfestésként. Spielberg állandó kameramágusa, Janusz Kaminski viszont mindent elkövet azért, hogy vizuálisan is érdekessé tegye a történéseket.

A Pentagon titkai Spielberg életművének kevésbé sikerült darabjai közé tartozik. Elbaltázott cselekményvezetése, a témában rejlő lehetőségek ki nem aknázása és a túlzásba vitt amerikai önsimogatás egyértelműen rányomják a bélyegüket a vászonra. Sokkal inkább tekinthető ez egyfajta Oscar-vadász, számító húzásnak az egykori rendezőzseni részéről, mintsem egy igazi szórakoztató Spielberg-mozinak. 170 évvel ezelőtt a márciusi ifjak a „sajtó szabadságát és a cenzúra eltörlését” követelték az akkori hatalomtól.  Valami hasonlót fogalmaztak meg a The Washington Post munkatársai is. Ha valaki sokat tehetett volna azért, hogy ez a valóban fontos és minden időben aktuális követelés igényes megvalósítást kapjon, az Steven Spielberg. Az igazi Seven Spielberg!

Gueth Ádám

Gueth Ádám

Gueth Ádám a Filmtekercs gyakornoki programjában vesz részt. Ha te is jelentkeznél, kattints ide!

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..