Akár rajongunk a coming-of-age történetekért (aminek legevidensebb példája a Zabhegyező), akár azt se tudjuk mi fán terem, mindkét esetben érdemes megnézni az Így neveld anyádat, mivel a film végére biztos, hogy szakértőnek fogjuk magunkat érezni a témában.
A film
Ansiedad (Cierra Ramirez) tinédzser, aki megunja nemtörődöm anyja (Eva Mendes) viselkedését, ezért úgy dönt, hogy mihamarabb felnő, hogy az első new yorki busszal lelécelhessen. Ám nővé érését nem bízza a véletlenre: kiismerve a felnőtté válásról szóló rituálékat, irodalmi és filmes alapanyagokat, gondosan eltervezi, hogy milyen bevett klisékén kell átesnie. Ahogy a halad a történet, mi is úgy ismerjük fel ezeket a sablonokat – akár egy már olvasott könyvből, egy már látott filmből vagy saját életünkből köszön vissza. Olyan alapvető, mindenki által ismert sémákra gondoljunk, mint a szüzesség elvesztése, vagy az iskola rossz lányaival történő összecimbizés, végezetül pedig minden rossz tett megbánása. Ám annak ellenére, hogy főszereplőnőnk kiismerte a rögös út buktatóit, mégsem ússza meg azokat a csalódásokat, amelyek azokat érik, akik nem folytattak mélyreható kutatómunkát a felnőtté válás időszakának sikeres átmenedzselése érdekében.
Ezzel párhuzamosan követjük édesanyját, aki életét – ugyan tudatalatt – szintén jól, vagy inkább kevésbé jól bevált sablonokra építi. Legalább olyan klasszikusokra gondoljunk, mint az előző esetben, csak pár generációval arrébb, így pl. a feleségét soha el nem hagyó, csak ígérgető férj sem marad ki a sztoriból. Mindeközben karaktere lányáéval együtt fejlődik, hogy a film végére végre ő is felnőhessen és felelősségteljes szülővé válhasson.
Habár a történet azzal az önreflexiós csavarral próbál villantani, hogy lerombolja és maga ellen fordítja a történetmesélés elemeit, mégsem lesz képes túllépni a hasonló történetek kliséin, így a közepétől egy kiszámítható sablonhalmazba fullad. Habár a rendezőnő (Patricia Riggen) egyik előző filmje (Under the Same Moon, 2007) is a mexikói bevándorlókat helyezte a film középpontjába, jelen film esetében ez a potenciál nagyjából kiaknázatlan marad. Lehet, hogy ugyanilyen kiszámítható maradt volna a direkten sablonokból építkező történet, de mindenképpen kapott volna egy izgalmas színezetet, ha főszereplőnőnk nem mint hétköznapi tinédzser, hanem mint mexikói, bevándorló státuszú fiatal jelenik meg.
Ennek ellenére mind a két színésznő játékát élvezetes nézni, valamint a coming-of-age történetek kifigurázása egyáltalán nem elbaltázott ötlet, sőt kifejezetten szórakoztató – a film elején. A közepétől pedig engedjük el magunkat és merüljünk bele egy kiszámítható történet biztonságos folyamába.
A lemez
A Pro Video kiadványa nem tartalmaz extrákat.
