Kritika

Fuckyeahamerika – Kolorádó Kid

Egyszer valahol olvastam, hogy a Rómeó és Júliát elő lehet adni a világ legnagyobb színpadjain és zsebkendőnyi területen ezerféle stílusban. Ugyanez igaz az ‘56-os történetekre, így a Kolorádó Kidre. Vágvölgyi B. András filmje formabontó és nagyon dögös, de a történet néha kicsit lapos vagy zavaros. ‘56-os történetből persze sosem elég.

Akkor kérném a lányokat háromra mondják az aktuális kedvenc szívtipró nevét egykettőhárom: Nagy Zsolt. Az idei Filmszemlén két főszerep jutott a fiatal sármőrnek, ráadásul igen jó, hálás alakítások vártak rá. A Team Building nehezen kezelhető rendbontója és jelen film börtönbe zárt szabadságharcos forradalmára között ráadásul van valami hasonlóság. A nyers erő, a férfiúi tesztoszteron, a problémás vad csikó jutott most is Kreuzer Bélát alakító Nagy Zsoltnak.

A balhét kereső, a forradalomba csak véletlenül keveredő fiú története ez, akit beköpnek, és többször elárulják barátai a börtönben, ahonnan flashbackekben, az ő kívülálló, majd egyre inkább a lendület által bennfentessé váló szemszöge lett a fő. Kreuzer Bélát ugyanis – mint legtöbb cselekedet esetén – itt is a lendület vitte előre. A film utolsó, börtönből szabaduló, bosszútól terhes jelenetében is. A Kolorádó Kid Kreuzer Béla, az ‘56 és a háború után Amerikába emigrált ambivalens hősének meséje valós történeten alapul.

Vágvölgyi B. András első játékfilmje a Kolorádó Kid; neve mégsem ismeretlen. Hosszú ideje újságíró, rendezett dokumentumfilmet, szerepelt Jancsó-filmben, és még egy sor dolgot csinált ezen kívül. Hogy azt mondjam: a Kolorádó Kiden mindez pontosan meglátszik. Ha szőrös szívű kedvemben vagyok, azt mondom: ennek a filmnek nincsen története, és gyakran ide-oda csapong (és nem a sorozatos visszatekintésektől). Akár a főszereplő. Ez mondjuk érvnek jó, szórakozásnak kevés. Ha jobb kedvemben vagyok, azt mondom, Vágvölgyi remek emberismerő, határtalan fantáziájú a korról, eredeti figura lehet, a Rózsa Gyuri például No. 1. ötlet, és képes közelebb hozni ezt a ma már avitt, számára is még ismeretlen, de akkor hús-vér valós ötvenes éveket, amikor semmi nem volt hepi, csak azok a kommunisták voltak mindenki nyakán.

Röviden szólva a Kolorádó Kid nem olyan különösen jó film, de legalább cool. Az viszont nagyon. Látványos, pörgős, jó zenével, korrajzzal, jól megírt szereplőkkel. Egy szelet Amerika a koszos, poros szürke, pattanásig fesz Budapesten.

Avatar

Sergő Z. András

Sergő Z. András alapító, főszerkesztő-helyettes. Közép-Kelet-Európa, különösen a román újhullám, a délszláv és a magyar film követője. Kedvencei a dokuk, a kamaradarabok, sport- és valláspolitika. sergoandras@filmtekercs.hu

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

  • […] A cikk a Filmtekercs Fényportálon folytatódik. …és mások A bejegyzés kategóriája: Nincs kategorizálvaKiemelt szavak: 1956, filmkritika, filmtekercs, kolorádó kid, vágvölgyi b. andrás. Közvetlen link. ← Falakat bontogat a fogyatékos kampány […]

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A melodráma igenis több a túlcsorduló érzelmektől. Viszont ehhez vajon az kell, hogy a szerelem beteljesületlen maradjon?

A VLOGtekercs ehavi adásában Spike Jonze A nő és Marc Webb 500 nap nyár című filmjei kerülnek terítékre. Bemutatjuk, hogy a melodráma (minden felszínes vélemény ellenére) nem feltétlenül süpped középszerűségbe. A két film összehasonlításával kiütköznek a műfajban rejlő lehetőségek, valamint az is, hogy azon túl miben újítanak az alkotók.

Műsorvezetők: Énekes Gábor
Szöveg: Énekes Gábor
Vágó: Nagy Tibor
Főcím: Gyenes Dániel
Projektvezető: Nagy Tibor
Producer: Molnár Kata Orsolya