Kritika

Gorillaháború – Kong: Koponya-sziget

Sziluettek a tűzben tomboló óriás előtt; a Kong: Koponya-sziget alibinek használja a történetet ahhoz, hogy sose látott látványossággal szolgáljon.

Ilyet még nem láttam. Pedig fejből meg szoktam írni a Legjobb effekt Oscarjának kategóriaelemzését. De ilyet még nem láttam. Az Apokalipszis most képi világában, napalm-tűzben őrjöngő hegymagasságú lény, amint helikopterekkel dobálózik – a film plakátja nem túloz, a Kong grandiózus méretben és fantáziában, messze felülmúlja a mostani idők szörnyfilmjeit (Tűzgyűrű, Jurassic World, Godzilla).

És nem azokról az olcsó számítógépes effektekről beszélek ám, amik hetente tobzódnak a szuperhős-filmekben és sci-fikben,

hanem valódi látványtervezői művészetről!

Tele a film vizuális huncutságokkal és találmányokkal. Az egyik kameraállás egy szitakötő és a helikopterek párhuzamával játszik. A másik a ködből elősejlő Kong árnyékával. A harmadik a helikopter belsejéből mutatja Kong és a hadsereg csatáját. A Koponya-sziget megafaunája hátborzongató alkotás, a főellenségnek számító gyíkok olyan hatással vannak a gyomrodra, mint annak idején az Alien. Az elveszett törzs test- és falfestő művészete önmagában művészeti tervezői Oscart érdemelne. Ami pedig külön gyönyör: színek vannak a vásznon, nem ám a blockbustereknél megszokott deszaturált unalom! A Kong képkockáról képkockára egyszerűen gyönyörű.

És emögött ott egy olyan primitív sztori, hogy Emmerich és Bay is elszégyellené magát.

A műfaj persze szükségszerűen butácska. Ebben nincs semmi rossz; a realitás iránti igényt fel kell adni ahhoz, hogy Godzillát, Kongot és egyéb kaijukat bámulhassunk. De ettől még nem kell faék-egyszerűnek lennie! Spielberg a Jurassic Parkkal (és ha már itt tartunk, A cápával) bebizonyította, hogy óriásszörnyek mellett is remek emberi kalandokat lehet elmesélni. Az emberi kaland azonban kimarad ebből a gorillaháborúból; a szereplők körülbelül úgy viszonyulnak a filmhez, mint a plakáton:

sziluettek, arra szolgálnak, hogy kiemeljék Kong dominanciáját.

Körülbelül 2005, a klasszikusokra hajazó Peter Jackson-féle King Kong óta egyetlen óriásszörny-mozi sem próbálkozott jelentőségteli emberi történettel (kivéve a független filmeket, pl. Monster). 2013-ban Guillermo del Toro Tűzgyűrűje vállaltan akcióorientált, érzékekre ható szórakozás volt. Egy évre rá az abszurd módon unalmas Godzilla egyszerűen elrontotta a történetmesélést silány karaktereivel. Még egy évvel később a Jurassic World mindkettőnél jobban teljesített e téren, de azért Spielberg eredetijéhez nem ért fel. És most a Kong alulmúlja mindegyiket.

Mintha próbálkozna – érvelni lehetne amellett, hogy a film a plakáton túl is megkísérli párhuzamba állítani magát az Apokalipszis mosttal, például Samuel L. Jackson karakterívében. Valami pacifizmust is meglebbent, még ha a legdemagógabb módon is. Csakhogy a látványon túl a két filmnek semmi keresnivalója egy összehasonlításban; a vietnami pokol gerillaháborúja helyett itt emberen túli harcokba vetették be a szereplőket és így aztán nem is tényezők, Jackson őrülete például alig befolyásol bármit is a film végére.

Ha a kritika retorikai értelemben „meggyőző beszéd”, bizony nem tudom, miről győzzelek meg: arról-e, hogy eridj és nézd meg a filmet moziban, vagy arról, hogy ne. Saját magad érdekében azt mondanám: nézd meg; ehhez hasonlót évekig nem fogsz látni. De a közönség egésze érdekében azt mondanám: kerüld messzire. Ne bátorítsuk a stúdiókat bugyuta filmek alkotására, ne hitessük el velük, hogy épp elegen megnézik a narratív szemetet is. A Te ezer forintod finanszírozza a következő síkhülye látványmozi egyik kockájának egyik pixeljét. Tessék, a mai Hollywood nagy kérdése: ha egy film egyetlen tekintetben kiváló (és az jellemzően a technika), de általában mint alkotást elhanyagolták, akkor érdemes-e a támogatásra?

Mégis, ki tudja, talán megnézem újra. A felét végigunatkozom, de másik fele tűz, háború, gyönyörű képek, fantasztikus lények és egy legalább látványában kreatívabb blockbuster-trend ígérete. Az idei Oscar elemzésénél ezt írtuk: „híre-hamva sincs egy akkora látvány-forradalomnak, mint a Mad Max”; 2017 bezzeg jól indul káprázatosságok terén!

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely a Filmtekercs egyik alapítója. Történészként és újságíróként végzett, kommunikációs doktoriján dolgozik. Specializációja a film- és mozitechnika, a sci-fi és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya