Kritika

Gorillaháború – Kong: Koponya-sziget

Sziluettek a tűzben tomboló óriás előtt; a Kong: Koponya-sziget alibinek használja a történetet ahhoz, hogy sose látott látványossággal szolgáljon.

Ilyet még nem láttam. Pedig fejből meg szoktam írni a Legjobb effekt Oscarjának kategóriaelemzését. De ilyet még nem láttam. Az Apokalipszis most képi világában, napalm-tűzben őrjöngő hegymagasságú lény, amint helikopterekkel dobálózik – a film plakátja nem túloz, a Kong grandiózus méretben és fantáziában, messze felülmúlja a mostani idők szörnyfilmjeit (Tűzgyűrű, Jurassic World, Godzilla).

És nem azokról az olcsó számítógépes effektekről beszélek ám, amik hetente tobzódnak a szuperhős-filmekben és sci-fikben,

hanem valódi látványtervezői művészetről!

Tele a film vizuális huncutságokkal és találmányokkal. Az egyik kameraállás egy szitakötő és a helikopterek párhuzamával játszik. A másik a ködből elősejlő Kong árnyékával. A harmadik a helikopter belsejéből mutatja Kong és a hadsereg csatáját. A Koponya-sziget megafaunája hátborzongató alkotás, a főellenségnek számító gyíkok olyan hatással vannak a gyomrodra, mint annak idején az Alien. Az elveszett törzs test- és falfestő művészete önmagában művészeti tervezői Oscart érdemelne. Ami pedig külön gyönyör: színek vannak a vásznon, nem ám a blockbustereknél megszokott deszaturált unalom! A Kong képkockáról képkockára egyszerűen gyönyörű.

És emögött ott egy olyan primitív sztori, hogy Emmerich és Bay is elszégyellené magát.

A műfaj persze szükségszerűen butácska. Ebben nincs semmi rossz; a realitás iránti igényt fel kell adni ahhoz, hogy Godzillát, Kongot és egyéb kaijukat bámulhassunk. De ettől még nem kell faék-egyszerűnek lennie! Spielberg a Jurassic Parkkal (és ha már itt tartunk, A cápával) bebizonyította, hogy óriásszörnyek mellett is remek emberi kalandokat lehet elmesélni. Az emberi kaland azonban kimarad ebből a gorillaháborúból; a szereplők körülbelül úgy viszonyulnak a filmhez, mint a plakáton:

sziluettek, arra szolgálnak, hogy kiemeljék Kong dominanciáját.

Körülbelül 2005, a klasszikusokra hajazó Peter Jackson-féle King Kong óta egyetlen óriásszörny-mozi sem próbálkozott jelentőségteli emberi történettel (kivéve a független filmeket, pl. Monster). 2013-ban Guillermo del Toro Tűzgyűrűje vállaltan akcióorientált, érzékekre ható szórakozás volt. Egy évre rá az abszurd módon unalmas Godzilla egyszerűen elrontotta a történetmesélést silány karaktereivel. Még egy évvel később a Jurassic World mindkettőnél jobban teljesített e téren, de azért Spielberg eredetijéhez nem ért fel. És most a Kong alulmúlja mindegyiket.

Mintha próbálkozna – érvelni lehetne amellett, hogy a film a plakáton túl is megkísérli párhuzamba állítani magát az Apokalipszis mosttal, például Samuel L. Jackson karakterívében. Valami pacifizmust is meglebbent, még ha a legdemagógabb módon is. Csakhogy a látványon túl a két filmnek semmi keresnivalója egy összehasonlításban; a vietnami pokol gerillaháborúja helyett itt emberen túli harcokba vetették be a szereplőket és így aztán nem is tényezők, Jackson őrülete például alig befolyásol bármit is a film végére.

Ha a kritika retorikai értelemben „meggyőző beszéd”, bizony nem tudom, miről győzzelek meg: arról-e, hogy eridj és nézd meg a filmet moziban, vagy arról, hogy ne. Saját magad érdekében azt mondanám: nézd meg; ehhez hasonlót évekig nem fogsz látni. De a közönség egésze érdekében azt mondanám: kerüld messzire. Ne bátorítsuk a stúdiókat bugyuta filmek alkotására, ne hitessük el velük, hogy épp elegen megnézik a narratív szemetet is. A Te ezer forintod finanszírozza a következő síkhülye látványmozi egyik kockájának egyik pixeljét. Tessék, a mai Hollywood nagy kérdése: ha egy film egyetlen tekintetben kiváló (és az jellemzően a technika), de általában mint alkotást elhanyagolták, akkor érdemes-e a támogatásra?

Mégis, ki tudja, talán megnézem újra. A felét végigunatkozom, de másik fele tűz, háború, gyönyörű képek, fantasztikus lények és egy legalább látványában kreatívabb blockbuster-trend ígérete. Az idei Oscar elemzésénél ezt írtuk: „híre-hamva sincs egy akkora látvány-forradalomnak, mint a Mad Max”; 2017 bezzeg jól indul káprázatosságok terén!

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely a Filmtekercs egyik alapítója. Történészként és újságíróként végzett, kommunikációs doktoriján dolgozik. Specializációja a film- és mozitechnika, a sci-fi és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek.