Kritika

Politikai krimi helyett tisztes dráma – Kongói gyilkosság

Kongói gyilkosság

A két norvég veterán hajmeresztő igaz történetét bemutató Kongói gyilkosság emléket állít ugyan a kongói „igazságszolgáltatásban” meghurcoltaknak, de sem Afrikáról, sem az első világgal való viszonyáról nem sokat tudunk meg belőle.

Joshua French és Tjostolv Moland, két norvég katona Kongóban a helyi politikai-katonai ellenállás akcióját végzi, amikor egy kihalt erdei úton ismeretlenek lelövik helyi sofőrjüket, a gyilkossággal pedig őket vádolják. A különböző belpolitikai és világszintű villongásoktól hemzsegő országban kapva kapnak az alkalmon, hogy példát statuáljanak a fehér első világnak.

A 2009-ben megesett igaz történetben a két főszereplőt (Aksel Hennie, Tobias Santelmann) sokáig állandó kételyben tartják, majd egy nevetséges kirakatperben börtönre ítélik. Egyikük belehal a megpróbáltatásokba, másikuk nyolc év után térhet vissza hazájába. Ennek a nemzetközi sajtóban is nagy port kavart esetnek állít emlékét a film, ami a történések első négy évét követi nyomon.

Az igaz történeten alapuló filmekkel általában két probléma van. Az alkotók vagy túlságosan kiszíneznek minden részletet, és ezzel félrevezetik a történet részleteiben kevésbé jártas nézőt, vagy minden részletben ragaszkodnak a valósághoz. Utóbbival nemcsak magukat fosztják meg a művészi szabadság újraértelmező lehetőségétől, hanem munkájuk elveszíti a lehetséges mélységeket is. Marius Holst és stábja feltétlenül a „teljes igazságot” szerették volna elmondani, így azonban lemaradtak a legjobb részekről:

vagyis arról, hogy mi a fene folyik Kongóban?

Az ásványkincsektől hemzsegő, így aztán térdig korrupcióban és európai modern gyarmatosítókban gázoló Kongói „Demokratikus” Köztársaság helyzetét, a mélyszegénységben élő tömegeket, a katonai diktatúrákat csak vázlatosan, rosszabb esetben közhelyesen látjuk viszont. Hogy a határon oda kell csúsztatni egy zöldhasút az állig felfegyverkezett katonának (is)? Akinek éppen meg kellene védenie téged? Hogy a bíróság inkább rögtön ítélő, mint tekintetes, főleg, ha fehér vagy és európai?

Kongói gyilkosság

Néha öltönyben, szépen megmosakodva feltűnik egy gazdag értelmiségi Európából, hogy megoldja a kint rekedt főhősök problémáit mindig valamilyen külföldi civilszervezet vagy kormányzat segítségével. Ezeknek a jeleneteknek ott van a nyelve hegyén, ahogy a két európaira dühös helyiek reakcióiban is az, ami miatt világhír lett a 2009-es eseményekből. Vagyis hogy Európa és Afrika másban látja a konfliktusok okát: Európa az afrikaiakban, Afrika pedig az európaiakban.

Néhány valóban jó szempont azért így is adódik. Ilyen például a film vizualitása: a gyakori kézikamerás felvételek, a szűk képkivágatban mutatott terek, a gyakran szinte teljes sötétségben megjelenő alakok a börtönök folyosóin. A Kongói gyilkosság első felében pedig a feszültségadagolás is rendben van, de aztán ahogy megszokjuk a váll-lapos – katonai egyenruhás igazságosztók képét, úgy lesz a sokat sejtető politikai krimiből személyes dráma.

Vagyis dehogy, mert hogy éppen a filmnek nagyon jó hátteret adni képes politikai szál hiányzik leginkább, pedig a műfaj régóta ismert. Az utolsó skót királytól kezdve a Sólyom végveszélyben-en át a tavaly januárban mozikba került animációig, a Még egy nap életig vagy a kongói történeteket Vietnamba átültető Apokalipszis most-ig bőven lett volna pozitív példa az alkotók előtt.

A film megtalálható az HBO GO kínálatában.

Avatar

Sergő Z. András

Sergő Z. András alapító, főszerkesztő-helyettes. Közép-Kelet-Európa, különösen a román újhullám, a délszláv és a magyar film követője. Kedvencei a dokuk, a kamaradarabok, sport- és valláspolitika. sergoandras@filmtekercs.hu

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A szuperhősök már ezerszer megmentették a világot a moziban. Mi a helyzet a tévével?

A VLOGtekercs ebben a hónapban a képregényadaptációk közül azokkal foglalkozik, amik nem a mozit célozzák. A tévében és a streaming-szolgáltatókon sorra érkeznek azok a képregényfeldolgozások amik valamilyen módon különlegesek, ráadásul nem csak saját kategóriájukban. A szuperhősök már meghódították a teljes popkultúrát, beleértve a kiképernyőt is, most megmutatjuk, hogyan!

Műsorvezető: Németh Míra

Szöveg: Vida László

Vágó: Nagy Tibor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya