Kritika

Könnyed vallomás – Drága besúgott barátaim

Örömteli pillanatnak lehettek szemtanúi az Uránia Nemzeti Filmszínház kedd esti látogatói, akik Cserhalmi Sára diplomamunkájának magyarországi díszbemutatójára érkeztek. A Drága besúgott barátaim némi nehézségek árán debütált Karlovy Varyban, a 47. nemzetközi – A-kategóriás – filmfesztiválon. Az East of the West elnevezésű versenyprogramba hívták meg az alkotót és munkáját, ami nem csak egy első filmes számára, hanem az egész magyar filmszakmának óriási elismerést jelent.

Báron György filmkritikus rövid beszéde nyitotta meg az estét. Néhány szóban mesélt a film témájáról, a „besúgófilmről”, mint kvázi műfaji filmről. Ebben a témakörben érthetően gazdag a magyar filmtermés, de kevés közülük az igazán érzékeny alkotás. Cserhalmi Sára éppen egy genereációnyi távolságról mesél az apák történelméről, arról a Magyarországról, ahol honfitársak váltak egymás ellenségeivé, és ahol a politika beleszólhatott még a legintimebb mindennapokba is. A film igazi érdeme, hogy a történelmi háttér ugyan izgalmas felütésre ad lehetőséget, de nem uralja önkényesen az eseményeket. Nem a dátumok és időpontok lesznek fontosak, noha a levéltárban pontosan ezeknél kezdődik el minden. Az emberi sors és lélek kerül előtérbe. A morálisan helyes és helytelen dolgok szempillantás alatt billenhetnek át a másik oldalra.

Czettl Andor (Cserhalmi György) kikéri a levéltárból a róla készült jelentéseket. Legnagyobb megdöbbenésére egyik közeli barátja, János (Derzsi János) nevére bukkan. Megpróbálja személyesen intézni az ügyet, de János elzárkózik a múlttól és igyekszik nyugalomban eltölteni maradék kis életét. Andor azonban nyughatatlan és dühös, ezért egy tényfeltáró cikket ír az évekig barátnak hitt ellenségről. Az élet különös fintora, hogy János tettére egy egész politikai rendszer ad magyarázatot, míg Andor önként vállalja a besúgó szerepét.

Erős drámai konfliktus, de hatástalan képi megoldások és gyakran modoros párbeszédek jellemzik a filmet. Sára alkotása azért lehetett volna igazán jó, mert nem a saját múltjáról és csalódásairól mesélt. Objektív, ugyanakkor empatikus maradhatott így mindkét oldal – besúgó és besúgottak – lelki vívódásait éles szemmel fürkészhette. A tökéletes arányokra mégsem sikerült rátalálni így olykor a stílus, máskor a dialógok, vagy a színészi játék kelt bennünk hiányérzetet.

Könnyed, humoros hangulatban mesél a közelmúlt abszurd és tragikus világáról, de a humoros jelenetek gyakran elszakadnak a szorosan vett drámai száltól. Első filmnek kiemelkedő alkotás, és biztosak lehetünk abban, hogy halljuk még a rendező nevét!

Korábban, a Filmszemlén látott, még nem végleges verzióról írt kritinkánk itt olvasható.

Értékelés: 6/10

Drága besúgott barátaim
színes, magyar filmdráma, 90 perc, 2012

rendező: Cserhalmi Sára
író: Cserhalmi Sára, Paizs Miklós
operatőr: Reich Dániel, Divinyi Gábor
producer: Pusztai Ferenc, Márk Iván, Csernai Judith
koproducer: Rebekka Garrido, Bosnyák Miklós

szereplők:
Derzsi János (Pásztor János)
Cserhalmi György (Czettl Andor)
Györgyi Anna (Anna)
Keres Emil (Gyula bácsi)
Benedek Miklós (Dezső)
Csuja Imre (Tartótiszt)
Schneider Zoltán (Doktor)

IMDb

Avatar

Varga Gergő

2011-ben végeztem az ELTE Filmtudomány mesterképzésén, amit három szabadon bölcselkedő év előzött meg. Mindig is humán beállítottságúnak tartottam magam, de eleinte inkább az irodalom, mintsem a film vonzott. Első maradandó filmes élményeimet nem tudom olyan nagyságokhoz kötni, mint Bergman, Truffaut vagy Tarr Béla, sokkal inkább egy másik legenda, Jackie Chan akrobatikus mozdulatai derengnek fel. Egyetemi éveim alatt elképesztő iramban és mennyiségben szívtam magamba a nagy korszakok és a figyelemfelkeltő kortárs filmeket. Csillagjegyemhez hűen pedig mindenben megtaláltam az érdeklődésem. Több, mint egy éve írok a „'tekercsnek”, a szerkesztőség tagjai szemtanúi lehettek első publicisztikai lépéseimnek, és jó anyák és apák módjára noszogattak a helyes irány felé.

Filmek: Király Jenő kurzusai és írásai óta gyakorlatilag minden műfajban találok filozófai mélységet, mégis inkább a lelki vívódásokat kedvelem, mintsem a fizikai szenvedést. A horror így tehát kívül kell, hogy essen a rajongási zónán, bár a CGI technológiák előtti filmek maszkmesterei mindig is kivívták a tiszteletemet. A Távol-Keletről több alkotás is megérintett Ki-duk Kim gyakorlatilag bármelyik filmkölteménye, Chan-wook Park agresszív, brutális, mégis káprázatos thrillerjei. John Woo otthon és később az USA-ban rendezett akciómozijai. De a magyar filmgyártás Latabárja legalább annyira képes megnevettetni, mint az állati nyomozó Jim Carrey-je. A hatvanas-hetvenes évek magyar filmművészete pedig elképesztő műveket termelt ki!

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A melodráma igenis több a túlcsorduló érzelmektől. Viszont ehhez vajon az kell, hogy a szerelem beteljesületlen maradjon?

A VLOGtekercs ehavi adásában Spike Jonze A nő és Marc Webb 500 nap nyár című filmjei kerülnek terítékre. Bemutatjuk, hogy a melodráma (minden felszínes vélemény ellenére) nem feltétlenül süpped középszerűségbe. A két film összehasonlításával kiütköznek a műfajban rejlő lehetőségek, valamint az is, hogy azon túl miben újítanak az alkotók.

Műsorvezetők: Énekes Gábor
Szöveg: Énekes Gábor
Vágó: Nagy Tibor
Főcím: Gyenes Dániel
Projektvezető: Nagy Tibor
Producer: Molnár Kata Orsolya