Gyerekkorunkban mindig a legkisebb királyfiért izgultunk. Tévedhetetlen volt, szép és minden tekintetben tökéletes. A történetekben senki nem hitt benne, mégis győzött. Ezekből a mesékből úgy hinnénk, kinőttünk. A Hadak útján négylábú királyfija bizonyítja be, mennyire tévedtünk.
Történetünk főszereplője a mindenkinél szebb és erősebb Joey, a félvér angol ló. Születése pillanatától látjuk őt, ahogy játszik anyja körül, épp csak megismerve az életet. Ezután eladják igás lónak egy olyan farmra, ahol sorsa szinte teljesen összefonódik Albertével (Jeremy Irvine). A fiú apja azonban nehéz anyagi helyzete miatt kénytelen eladni a mént egy első világháborús tisztnek.
A film szinte átíratlanul állítja elénk gyermekkorunk hősét, aki ez alkalommal egy árva szót sem szól. Janusz Kaminski remek operatőri munkájával és Spielberg stílusos rendezésével lehel karaktert és életet egy olyan szereplőbe, amelyet nehéz lett volna nem szkeptikusan fogadni. Mégis megérinti az ember lelkét a ló néhány perc után kiismerhető, emberi viselkedése.
A Hadak útján I. világháborún átívelő cselekményét a barátság ereje és a sorsszerűség vezérli. Albert életének két legfontosabb szereplője a lova és a legjobb barátja, míg Joey a háborúban szintén megbízható társra lel egy fekete ménben, amellyel tűzön-vízen keresztül óvják egymást. De a történeten a szeretet és tragédia kifejezőjeként egy fehér-vörös zászló motívuma is végigvonul, amelyet Albert köt még a besorozás előtt lovára. A fehér az ártatlanság szimbóluma, míg a vörös egyszerre idézi a halál véres színét és a szeretet melegségét.
A Hadak útján a ló alkalmi gazdáinak epizódjaival idézi meg az I. világháborús borzalmakat. Angliából indulunk el, megjárjuk az ottani táborokat, majd a Franciaországot lerohanó német seregeket és még egy francia parasztházban is látogatást teszünk. Egyeseknek nagyon irritáló lehet e kapcsán, hogy mindenki kiválóan beszél angolul. Kifejezetten idétlen hatást kelt, amikor a franciák és a németek teljesen indokolatlanul, akcentussal törik a britek nyelvét, miközben egymással beszélgetnek. Persze mondhatnánk, hogy így volt a legegyszerűbb, és lehetett spórolni a feliratozással, viszont nehéz elnézőnek maradni, mikor ezt a problémát a film a fontosabb jelenetekben is egyszerűen átugorja. Kötjük az ebet a karóhoz: a romantikus légkör és a mindenkit alapjaiban megváltoztató ló körül nem megengedhető, hogy ilyesmi akadályt jelentsen. A világ a jelenlétében átformálódik: a parlagon heverő földet felszántják, a törékeny kislány lovagol és még a háború is félbemarad néhány áhítattal teli percre.
Ez a koncepció egy érdekes kísérlet, amely nyilvánvaló sikert hozott. Manapság, ha ember lenne a főszereplőnk, valószínűleg giccsparádénak kiáltanánk ki a filmet, és a főhős bukását várnánk – ebben az esetben viszont nem. Foggal-körömmel ragaszkodunk a barna lóhoz, és szívünk minden alkalommal hevesebben ver, amikor csak bajba kerül.
Hadak útján (War Horse)
színes, feliratos, amerikai-indiai háborús filmdráma, 146 perc, 2011 (12)
rendező: Steven Spielberg
író: Michael Morpurgo
forgatókönyvíró: Lee Hall, Richard Curtis
zeneszerző: John Williams
operatőr: Janusz Kaminski
producer: Kathleen Kennedy, Steven Spielberg
vágó: Michael Kahn
szereplők:
Jeremy Irvine (Albert)
Tom Hiddleston (Nichols százados)
Benedict Cumberbatch (Stewart őrnagy)
Emily Watson (Rose Narracott)
David Thewlis (Lyons)
Toby Kebbell (Geordie)
Peter Mullan (Ted Narracott)
