Kritika

Kikötésmargó – Könyvklub

Nem csak a húszéveseké a világ – állítja legújabb filmünk, melyet egy időskori Szex és New Yorknak is betudhatunk. A Könyvklub nem is nyújt sokkal többet a bejáratott receptnél, de mégis rendhagyóbb, hogy 60-70 éves nők szerelmi és szexuális életébe nyerhetünk betekintést.

Hollywoodban tendencia, hogy egy kor után már csak mellékszerepeket játszhat az ember. A fiatalabb, jobban fogyasztó, moziba többet járó rétegre fókuszálnak a stúdiók, így a korosabbak beérhetik a bölcs nagyi és papi karakterekkel. Bill Holderman elsőfilmes rendező azonban szakít a hagyománnyal, és most ténylegesen a 60+-os korosztályból származó nőket állít a középpontba, akiknek problémáik bár különbözőek, mégis mind az időskori nemi életből és a szerelemből származnak.

Négy barátnőt ismerhetünk meg a filmben, akik főiskolás éveik óta jóban vannak, és minden hónapban összeülnek, hogy megtartsák könyvklubjukat. Ez hozta őket össze annak idején, és ma is tartják a hagyományt, bár a klub már sokadlagos számukra, inkább csak alibiként szolgál a találkozóikra. Diane (Diane Keaton) már özvegy, és lányai fokozódó felügyelete alatt áll, nehogy „korából kifolyólag” valami történjen vele. Vivian (Jane Fonda) menő szállodaigazgató és férfifaló, viszont képtelen a kötődésre még idősebb fejjel is. Carol (Mary Steenburgen) bár szereti férjét, házasságából már kiveszni látszik a vonzalom, mely korábban összetartotta őket. Sharon (Candice Bergen) pedig karrierjének csúcsán áll szövetségi bíróként, de 18 éve nem volt senkije, míg ex-férje egy huszonéves lánnyal kavar.

Mindannyiuk életét fenekestől felforgatja a könyvklubjuk e havi darabja, mely nem más, mint a botrányfenomén, A szürke ötven árnyalata. A szexualitással igencsak érzékletesen foglalkozó könyv nagy hatással van hölgyeinkre, akik nem csupán rágerjednek az olvasottakra, de az életüket is kénytelenek átgondolni a könyv hatására.

Egyfajta késői kapuzárási pánikot láthatunk, hiszen nem életük derekán mindent elérő és ezzel céltalanná váló nőkről van szó. Itt már az utolsó harmadban járó karaktereket kapunk, akik mögött már van egy teljes élet családdal, tele eredményekkel, megbecsüléssel – csupán a szenvedély az, amit elhagytak időközben, de nem hagyhatnak annyiban.

Christian Grey domináns dugáseposza ráeszmélteti őket arra, hogy nem késő kiélvezni az élet maradék cseppjeit, a szerelemhez pedig senki sem lehet túl öreg.

Igen, valóban ekkora hatással bír rájuk a BDSM-ről hiteltelenül író, az Alkonyatból saját szexuális fantáziáját megalkotó E.L. James-könyv. A történet szempontjából mindegy is, hogy ez vagy egy másik nedvességfelhalmozó alkotás indítja be a folyamatokat, de mégis egészen leplezetlen a PR-lépés a Könyvklub részéről. A szociopata és szadista Grey és a pénzes pasi miatt bármit engedő Anastasia viszonyát egyáltalán nem taglalják benne, nem is foglal állást a film a könyv minősége mellett, sem pozitív, sem negatív oldalon. A lényeg, hogy hatással van az olvasókra, de nem művészeti, hanem szimplán biológiai szempontból. Még szerencse, hogy csak egy katalizátor az események elindítására A szürke…, és nem tobzódik benne túlságosan a történet. Az pedig jellemző, hogy nem a sztori minősége érdekli a főszereplőket.

Amire a játékidő nagy része elmegy, az a hölgykvartett különböző szexuális kalandjai. A kezdetben frigidebbnek tűnő Sharon randioldalon kezd férfiakat felszedni. Carol a gerjedelemből kifolyólag igyekszik feléleszteni a házasságában a tüzet. Vivian fiatalkori szerelmével találkozik újra, és éli meg azt, ami mellett egész életében elment. Diane pedig enged egy 10 évvel fiatalabb férfi csábításának, és hátrahagyja az öregasszony szerepét.

Minden sztoriszálnak van mondanivalója, de nem egyenlő mértékben szórakoztatóak.

Míg a társkereső oldalas kalandokon nevet a közönség, addig Diane és Mitchell (Andy Garcia) randevúi inkább emlékeztetnek A szürke ötven árnyalata külsőségektől tobzódó románcára, melyben a gazdag férfi tántoríthatatlan csábításának lesz „áldozata” a nő – persze fenekelés nélkül. Vivian története sem rejt magában semmilyen fordulatot. A Jane Fondával töltött idő nagy részében inkább csak azon gondolkozunk, hogyan lehet ez a nő 80 éves. Karaktere csupán arra szolgál, hogy szélesebb képet alkosson, milyen lehet 60 évet betöltött felső középosztálybeli nőnek lenni Amerikában. És tényleg ilyen?

Tényleg úgy beszélgetnek a nyugdíjazás előtt álló nők, mintha huszonévesek lennének? Csak a pasik, meg a szex a téma náluk? Tényleg mindig vedelniük kell? Esküszöm, hogy alig van olyan jelenet, mikor a nők egy szobában tartózkodnak, és valaki nem tart egy pohár bort a kezében. Nem gondolom reálisnak vagy őszintének a filmet, de ez nem változtat azon, hogy a történetének és üzenetének érvénye van. A gusztustalanba hajló PR-húzást leszámítva jó látni, hogy van ez a Könyvklub, mely egy idősebb korosztálynak szól, és akiket arra buzdít, hogy ne féljenek ilyen korban is bátrakat lépni és kiélni magukat.

A féktelen, öncélú szexet persze nem propagálja a film Vivian karakterfejlődésének köszönhetően, csupán az érzelmi kiteljesedést látja követendő példának. Ettől függetlenül az elejétől a végéig szexuális poénokat hallunk, mely néha képes volt nevetésre bírni, úgyhogy közel sem volt olyan kínos az élmény. Legfőképpen a főszereplő hölgyek közti kémia az, ami dob az összképen. Nem mamipornó a Könyvklub, csak egy huncut vígjáték, mely inkább egy fantasy a 40-50 éves korosztálynak, hátha ilyenek lesznek a nyugdíjas éveik.

Szécsényi Dániel

Szécsényi Dániel

Szécsényi Dániel a Ráadás és Moziban rovat szerkesztője. Kedvencei az életszagú, morális kérdéseket feszegető filmek – az igényes blockbusterek mellett.

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..