Moziban

Százmillió szomorú smiley demokráciát hozhat – A Kör

Emma Watson A Kör című filmben

A Kör, ami nem egy horrorsorozat újabb darabja, egy szuper alapötletet vesz, majd hirtelen nem tudja, milyen irányban adjon tanulságot. Az információ szabadsága és felelőssége tipikusan 21. századi téma, és noha felvet kérdéseket, álszemérmes emberi jogi álarcba bújtatja az egyébként sokkal súlyosabb problémákat.

Hogy mi a Kör? Egy cég? Egy vallás? Egy életfilozófia? Egy hely, ami azt mondja, jobbá teszi a világot, pedig csak integrált információgyűjteményével keveseknek ad nagyobb hatalmat?

A Kör primer módon egy IT cég. Hogy mik a termékei vagy szolgáltatásai, kezdetben még nem is fontos. Így gondolja Mae Holland is (Emma Watson), aki ezután végre nem a helyi kisvárosi vízműveknél diktál bankszámlaszámot nyugdíjasoknak, hanem egy valódi high-tech helyen bizonyíthatja rátermettségét, és érhetik benyomások. Ahol mindenki fiatalos és pörgős, és sosem áll meg az élet.

A Kör campusa maga a mennyország.

Egyre több a szilikonvölgy mamutcégeit feldolgozó történet, amelyek különböző módon nyúlnak a témához: A Social Network – A közösségi háló mond talán a Facebookhoz hasonlókról legtöbbet, ami az ilyen cégek életfilozófiáját illeti. Itt is fényévnyi a távolság Mae hátrahagyott élete – szülei, a szomszéd srác – és a Kör miliője között; ahogy a két, végtelenül idegesítő kolléga mondja: ez nem egy blokkoló típusú hely. A Google központját bemutató Gyakornokok – noha messze nem tartozik a kategória jó filmjei közé – a high-tech mellé járó életstílus himnusza és kifigurázása egyszerre.

Érdekes módon a harmadik nagy szereplő, az Apple csak alapítója révén került vászonra – úgy viszont többször is, itt azonban maga a cég van fókuszban (és ez egy Apple tematikus oldalnak nem is tetszik). Steve Jobs kissé megváltoztatott alteregója azonban éppen A Kör Tom Hanksében ölt testet. Apró jelektől kezdve komolyabbakig utalnak a hasonlóságra: az Apple campus Cupertinóban ugyanúgy kör alakú (és ugyanúgy campusnak hívják), a színházterem méretű auditóriumban pedig egy fekete ruhás messianisztikus alak beszél arról, hogyan teszi a technika jobbá a világot. Bailey szavait tömegek követik, rajongóihoz való viszonyát vallási vezetők is megirigyelnék. Ha ki nem is mondja a hasonlóságokat, utal arra, milyen felelőssége van ezeknek a megacégeknek.

Tom Hanks A Kör című filmben

A Kör című film mozgatórugója elsősorban az elején bemutatott Őrszem. Vagyis egy szem méretű kamera, ami bárhol megbújik, és nemcsak élőképet ad 4K minőségben, hanem a képernyőn megjelenők minden adatát, helyzetét, kapcsolatait stb. megjegyzi és összegzi. A kopott farmer áránál nem drágább kütyü mostantól teljes átlátszóságot tesz lehetővé; hol maradhat büntetlenül bármilyen bűnös, ha mindig mindenki mindenhol mindent láthat? Mae, a friss munkaerő hamar nagy lehetőséget kap: a Kör pilot projektjeként ilyen kamerákkal közvetíti minden napját 0-24-ben. Egyik oldalról teljes nyilvánosság, másik oldalról határtalan népszerűség.

Nem egy valóságshow sztár lett már öngyilkos, ugye.

Egy alapvetően tehát izgalmas, ízig-vérig 21. századi alapszituációt vesz kézbe Dave Eggers regénye alapján az első stúdiófilmjét jegyző James Ponsoldt és csapata. Egy erősen középszerű forgatókönyv látványos filmet ad – bár sci-fi műfajában azért bőven elmarad –, a vásznon nem tud teljesen életre kelni. Mae jellemfejlődése elnagyolt; motivációja ugyan fellelhető apja betegségében, aminek gyógyításában természetesen a Kör segít, de a céghez való viszonya eléggé esetleges. Ugyanígy nem tud jobsi megosztó személyiség lenni sem a karizmatikus cégvezető, Bailey (Tom Hanks), sem az operatív igazgató, Stenton (Patton Oswalt), még ha a jó zsaru/rossz zsaru felosztás némileg működik is. Így aztán a geekeknek valóban eyecandy kezdet után sokáig várunk a történések komolyabb beindulására, hogy aztán megtudjuk, hogy az élet értelme 42. Vagyis hogy mindenkinek alapvető emberi joga a magánszféra.

De sajnos ez a közhelypufogtatás a kisebbik gond. Korunk egyik legégetőbb és legizgalmasabb kérdésével egyszerűen nem tud mit kezdeni a film. Társadalmi problémák megoldásra váró kérdések tucatja vár kibeszélésre.

Valóban helyes és felelősségteljes eljárás-e a teljes információszabadság, amikor az azt birtokló tömegek nem ismerik a kontrollt?

Meddig érték és honnan kezdve veszélyforrás a valóban szélsebességgel közlekedő, de minden kötelező újságírói szkepszist nélkülöző citizen journalism? Valóban megvéd minket az egyetlen térre telepített 140 kamera, vagy inkább felismerhetetlen hatalmat ad ki tudja, kinek a kezébe a Twitter-féle 140 karakter?

És noha a film utolsó csavarja elutasítja a minden adatot begyűjtő szupercég filozófiáját, a fentebbi kérdéseket még csak tisztességesen feltenni sem tudja. Az addig eltelt 100 percben pedig kipirult arccal éltetjük a so called szebb cyber világot. Mae és az összes hippi barátja meg van róla győződve, hogy százmillió szomorú smiley meghozhatja a demokráciát.

Sergő Z. András

Sergő Z. András alapító, főszerkesztő-helyettes. Közép-Kelet-Európa, különösen a román újhullám, a délszláv és a magyar film követője. Kedvencei a dokuk, a kamaradarabok, sport- és valláspolitika. sergoandras@filmtekercs.hu

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..