A Miért én? című román politikai thriller megmutatja, hogyan néz ki egy már évtizedek óta ismert amerikai szubzsáner európai változata. Kicsit szomorúbb, kicsit reálisabb, valószínűleg a valós történetekhez tényleg közelebb álló film Tudor Giurgiu mozija, ami húsbavágóan tud szólni egzisztenciális és társadalmi szempontból is. Rövid időn belül a második román HBO koprodukciós nagyjátékfilm kerül mozikba Magyarországon.
A lehető legteljesebben és leghitelesebben szándékoztak feldolgozni az alkotók Cristian Panait, a fiatal tehetséges ügyész történetét, aki belekeveredett a 21. századi román történelem eddigi talán legnagyobb botrányába. Olyan igaz történetről van szó, ami nem kifejezetten román jelenség: az egész világon értékelni lehet.
„Országunk legnagyobb problémája a korrupció” – mondta nyugat-európai ismerősöm, és talán ez a mondat érzékelteti legjobban, mi lehet a helyzet errefelé, ahol a demokrácia még eléggé újkeletű fogalom. Nem csoda hát, ha bőven aktuális a kérdés szerte a világon szinte bármikor, ugyanúgy nálunk, de Romániában még inkább. Az elmúlt másfél évben különösen is tematizálja a közbeszédet a román korrupcióellenes hivatal (DNA), amely évek óta elengedi a gyeplőt, és szabatja a legkomolyabb büntetéseket a román ügyészséggel. Ma már a hivatalos szervek korrupcióellenes vezetői sem menekülnek meg, ami a helyzet visszásságát maximálisan megmutatja, sőt Victor Ponta miniszterelnököt is utolérte a vád, aki a múlt héten le is mondott.
Veszélyes terepre merészkedtek az alkotók. Gondoljuk el, ahogy egy negyvenes éveiben járó magyar filmrendező (mondjuk bárki a 2000-es Simó-osztályból) vászonra viszi Balatonőszöd 2006-os történetének szaftosan átpolitizált részletét úgy, hogy merjen érdemben szólni a dolgokról (értsd: ne legyen az a sorsa, mint pl. itthon a nemrég pórul járt Veszettek), és közben ne vádolják alappal vagy alap nélkül politikai részrehajlással. Úgy is mondhatnám, nehéz elképzelni, hogy idehaza ne essen politikai áldozattá egy politikai témájú film.
A Miért én? van annyira bátor és erős kezű, hogy megugorja a kritikus szintet. A film helyett annak főszereplője esett politikai áldozattá ebben a 2002-ben játszódó igaz történetben. (Igen, a dolgok még 2015-ben is hullámokat vetnek…) Emilian Opreát Cristian Panduru pályakezdő fiatal workaholic ügyész szerepére Tudor Giurgiu nagyon jól megtalálta, a film elejétől bevont minket a történetbe személyiségével, és elég hamar azonosulni tudunk vele. A sztori legelején megkapja Az ügyet, egy nagyváradi ügyész ellen kell vádat emelni, aki gyanúsan könnyen bánt a helyi olajszőkítő maffia embereivel. Van az a helyzet – és ez tipikusan olyan –, amiben már a kérdésfeltevés is gyanús, nem csoda hát, ha valóban mindenki füle mögött van vaj, és szép lassan változik bennünk a szereplők megítélése is. Kivéve a főszereplőé, és ez talán a film egyik legnagyobb hibája: a becsvágyóságon kívül nem nagyon találunk negatív tulajdonságot, túlságosan is jófiú fiatal barátunk. Oké, értem én, hogy ez a lényeg: nem korrumpálódik. De pont ettől veszít realitásából.
Az új század román filmművészetének (legalábbis a felénk ismert részének) nem volt gyakori vendége a műfaji film. Tudor Giurgiu darabja ezért is szól nagyot: a már ismert filmnyelvi eszközök (erős színészvezetés, realisztikus ábrázolás, minimál stílus stb.) nem csak az érfelvágós fesztiválfilmekben működnek (bár ennek is februárban, Berlinben volt világpremierje), hanem nagyvárosi plázákban is. Az alkotó pedig nem mondtak le a művészi szempontokról sem. A már említett erős rendezés és jó színészi játék mellett érdemes kiemelni az operatőr, Marius Panduru és a vágó, Lemhényi Réka munkáját is: előbbi gyönyörű bevilágításait tudta jól jött összhangba hozni a zaklatott kézi kamerás felvételekkel, a remek, ritmustalan vágása pedig az egyre inkább megőrülő szereplő lelkiállapotát tükrözték nagyszerű módon.
https://www.youtube.com/watch?v=pGmKbjMsB8k
Idén ősszel, az Aferim! után a második román nagyjátékfilm érkezett meg a magyar mozikba (Az árnyak című sorozatról nem is beszélve), ami felveti bennünk a kérdést: mikor lesz magyar nagyjátékfilm? Idehaza a fiatal belvárosi értelmiség párkapcsolati problémáiról látunk sorozatokat, odaát mindenkit érintő, húsbavágó történeteket nézhetünk.
