Kritika

A bújócska vége – Kszi, Simon

Az év legelbaltázottabb magyar címével támad az év egyik legfontosabb filmje. Ha valaki PC-propagandát sejt a háttérben, ne féljen, a Kszi, Simon nem az aktuális politikai ideológia kurzusfilmje, csupán egy szórakoztató és nagyon jótékony hatású alkotás.

Azt gondolom, hogy hiánypótló filmről van szó a Kszi, Simon esetében. Nem azért, mert nem készülnek melegekről szóló mozik, de még az sem mondható, hogy a tinédzserek lelki világát ne ábrázolnák jól a vásznakon. A kettő ügyes ötvözete azonban már olyan egyveleg, mely előremutató lehet a homoszexuálisok ügyében, de ha pontatlanul kezelik, vissza is vetheti azt.

Hiszen nyugaton már senkit nem érdekel, hogy ki kivel bújik ágyba, amíg az nem kiskorú vagy állat; más országokban pedig már azért is levesznek műsorról színdarabokat, ha a meleg témára asszociálunk róla. Nem tart mindenki ugyanott, de olyan filmek, mint a Kszi, Simon segíthetik a másik ember elfogadását és tiszteletét. Fontos viszont, hogy ne a mássága alapján tiszteljük valakit.

Ne azért tiszteld, mert meleg, hanem mondjuk azért, mert fel meri rakni magára ezt a címkét és büszkén viseli – ez bátorságra vall. Azt meg, hogy ki után fordul meg az utcán, hagyd meg neki. Aktuális filmünk ezt a gondolkodást követi, ráadásul még a melegparádén parolázó homikon szörnyülködőket is meggyőzheti, ugyanis az embert ragadja meg a történetben.

A Kszi, Simon igazán a mának készült.

Nem lehetett volna ezt így 15 éve bemutatni, és – ki tudja – lehet, hogy évek múltán egyre kevésbé lesz problémás a coming out. Ez azonban nem von le Greg Berlanti (Ilyen az élet) filmjének értékéből. Igenis a jelennek akar szólni, annak a fiatalnak, aki fél felvállalni önmagát, és sosem tud kiteljesedni. Annak, aki szerelmes akar lenni, de fél, mit veszíthet ezzel.

Simon (Nick Robinson) is egy ilyen fiú. 17 éves gimnazista, a barátaival lóg, imádja a családját, de van egy súlyos titka. Az interneten talál magának egy levelezőtársat, aki hasonló cipőben jár, mint ő, ráadásul egy suliba is járnak. A rejtélyes kapcsolat a két fiú közt kezd mélyebbé válni, ahogy fokozatosan feloldják egymásban a szorongást. Simon titka azonban veszélybe kerül, mikor egy lökött szerencsétlen iskolatársa, Martin (Logan Miller) meg nem látja a fiú levelezését a Blue álnevű fiúval. A srác tárgyi bizonyíték birtokában zsarolni kezdi Simont, aki nem tehet mást, belemegy a játékba, különben minden kitudódik, és akkor minden más lesz.

A fenti leírás alapján azt hihetnétek, hogy valami igazán komoly tinidráma vegyül majd a nyálas levelezős románccal. Na, erről szó sincs! Mármint nem a drámáról, az jelen van és nagyon is jól működik. A családnak szánt vallomástól garantáltan meghatódik mindenki. A Kszi, Simon viszont elsősorban a könnyed hangulatával von be a közegébe. Ez a film sokkal viccesebb, mint a műfajában készült hasonló alkotások – mármint a tinifilmek. Élvezetes beszólások, rengeteg adok-kapok dialógus és helyzetkomikumok váltják egymást, miközben a rejtély továbbra is fenntartja a figyelmet: ki lehet Blue?

Az események sodrásában álló Simont pedig az a Nick Robinson játssza, akit A nyár királyai óta nem láttam ilyen jól alakítani. A feltörekvő fiatal színész azóta a Jurassic Worldöt is megjárta, és kellemetlen benyomást tett a nézőkre pocsék figurájával – és valljuk be, alakításával is –, ám itt visszatér egy azonosulásra alkalmas karakterben.

Simon egyszerűen szerethető, és ezt az alkotók nem úgy érték el, hogy nincs személyisége.

Sok esetben az azonosulási pont egy semleges felület, de Simon persze tisztelettudó meg barátságos, ám követ el hibákat. A legjobb barátait játssza ki egymás ellen, csakhogy titka megmaradjon, és ez mégiscsak szemét dolog. Persze nem olyan szemét, mint maga a zsarolás, aminek áldozatául esik, viszont Martint sem tudjuk egy ördögi szerepkörbe tenni. Csupán egy kis nyomi, aki nincs tisztában a saját határaival, de a maga módján még ő is érthető. A film legemlékezetesebb poénjai is hozzá köthetőek (a Halloween-jelmez, te jó ég!). Fura belegondolni, hogy ha Simon az elején lenyomta volna, mint a rajzszöget, a cselekmény nem zajlott volna le.

Mit ad tehát a Kszi, Simon a világnak? Egy nagyon szórakoztató tinifilm kereteiben mesél arról, milyen lehet egy titokkal élni, melyről tudott, hogy elő kell kerülnie, de nehéz megtalálni az alkalmat hozzá. A leghétköznapibb helyzetbe ágyazza a témát: Simon ugyanis nem testesít meg semmilyen sztereotípiát, ő a haverod, aki egyik nap kimondja, amit nem tudtál róla.

Könnyen lehet, hogy Simon coming outjának utózöngéje másképp zajlana le a világban, különösen a szívatások terén, de ez az ábrázolás tudatos döntés a film részéről. Az alkotók szeretnék azt üzenni megannyi szorongó meleg fiatalnak, hogy előbújni a szekrényből fontos dolog, melyre szüksége van minden embernek. A világ pedig közel sem olyan szörnyű hely, hogy egy ilyen információt ne tudna feldolgozni. Optimista alkotás, talán túl szirupos is néhol, de úgy érzem, ilyenre szükségünk van, mert – ahogy a film is állítja – mindenkinek jár egy első szerelem, azoknál pedig megengedett a cukormáz.

Avatar

Szécsényi Dániel

Szécsényi Dániel a Magazin és Moziban rovat szerkesztője. Kedvencei az életszagú, morális kérdéseket feszegető filmek, a kamaradarabok és az igényes blockbusterek.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A sorozatok lényege, hogy nincs meghatározott végük… Ezzel vitatkoznánk!

A 2010-es évektől folyamatosan nő a televíziós és streaming sorozatok száma, köztük pedig az előre meghatározott véggel rendelkező egyévados szériák, vagyis a minisorozatok is egyre nagyobb hangsúlyt kapnak. Nem tudod mi a különbség antológia-, mini- és limitált széria között? Akkor ez a te videód!

A VLOGtekercs stábja ebben a hónapban a minisorozatok formai jegyeit és történelmét járja körbe. Számos ismert és kevésbé ismert sorozatpéldával azokra a kérdésekre kerestük a választ, hogy miért éri meg a nézőnek minisorozatot nézni és milyen előnyei származhatnak az alkotónak a minisorozat formátumból.

Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor

Vágó: Énekes Gábor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya