Kritika

Kutyául vannak – Egy kutya négy élete

Valószínűleg sokan messziről elkerülik a legújabb cuki, az Egy kutya négy élete című filmet a körülötte kirobbant állatkínzási botrány miatt. Akik ennek ellenére jegyet váltanak rá, azok viszont később fogják ezt alaposan megbánni.

Bár annak a bizonyos videónak az eredetéről még mindig nem lehet sok biztosat tudni, valójában sokakat mentett meg egy szörnyű csalódástól. A korábban a Kutyasors (My Life as a Dog) című filmet készítő svéd rendező, Lasse Hallström ismét a négylábú kedvencek témájához nyúlt. A hatvanas évek Amerikájában egy kisfiú, Ethan (Bryce Gheishar, K.J. Apa) befogadja a kóbor kiskutyát, Bailey-t (Josh Gad), pedig az alkoholizmus felé csúszó édesapja (Luke Kirby) nem igazán támogatja a dolgot. A film első felében közös életüket nézhetjük végig, azt, ahogyan a kutya valódi legjobb barátként kíséri végig a fiút a felnőtté válás rögös útján, egészen addig, míg Bailey megöregszik és meghal.

Csakhogy itt a történet nem ér véget, Bailey ugyanis minden halála után újjászületik és új gazdira lel. Lesz belőle életeket mentő rendőrkutya, magányos gazdájának párt találó öleb, majd nemtörődöm gazdáktól elszökő eb. Ebben az utolsó (?) életében végül újra rátalál a már öregedő, magányos Ethanre (Dennis Quaid), akinek segít helyrehozni életét és megtalálni az igaz szerelmet, hogy végül mindenki boldogan éljen, míg meg nem hal.

Az alapkoncepció ötletes, ez azonban inkább W. Bruce Cameron regényének köszönhető. A téma lehetőséget adhatna egy csodás coming-of-age történet kibontakozására, különböző emberi sorsok bemutatására egy furcsa szemszögből, és mivel családi filmről van szó, megtaníthatná a gyerekeket a felelős kutyatartás alapjaira is. Ehhez képest egy óriási kliséhalmazt látunk, amibe minden egyes kutyákkal kapcsolatos cukiságot és hősiességet belepakolnak.

A mókás, vidám pillanatokat Ethan mellett végigkísérhetjük: látunk szívmelengető egymásra találásokat, őszinte barátságot ember és állat között, szuper trükköket és vicces galibákat, de arról valójában egyetlen szó sem esik, hogy ehhez nevelés is szükséges. Olyannyira nem, hogy az első életben megtanult trükköket, az ott elsajátított tudást a kutya a további életeiben is birtokolja, így például mikor Cimbiként egy lepukkant, drogos párnál éldegél, majd elszökve régi gazdájához kerül, azonnal tud mindent, amit valaha megtanult. A történet szempontjából persze ez kell, hiszen enélkül nem következhetne be a nagy felismerés, viszont azt sugallja, hogy egy kutya önmagától olyan, amilyen, tehát okos, jól nevelt, fegyelmezett, hűséges.

Gyanítom, hogy a durva érzelemvadászat és cukiságfaktor miatt a közönség gyerektagjai a moziból kijövetelkor már a szülők fülét fogják rágni egy kutyusért. Hiszen a kutyatartással járó összes örömet megismerik, a mókát, a játékot, sőt, még csajozási segédeszközt is láthatnak benne. Arról viszont a film alapján halvány fogalmuk sem lesz, hogy ez bizony felelősséggel is jár.

Ezen az „edukációs” problémán felül viszont bőven van még itt hiba.

A forgatókönyvírók valószínűleg megnéztek egy rakás kutyás filmet, és összeszedték az összes közhelyet, ami szimpatikusnak tűnt nekik, majd egybegyúrták őket.

Van itt égő házból embereket mentő kutya, antipatikus srácot elgáncsoló kutya, kisfiút a megfulladástól megmentő kutya, szerelmeseket összeboronáló kutya, messziről hazataláló kutya, bűnözőket elkapó kutya… egy szóval minden jó, amit valaha filmvászon (vagy papírlap) látott. Eredetiség viszont egy szál se.

Ethan története valójában az, ami megmenthetné a filmet, de a felnőtté válás folyamata nagyon leegyszerűsített, sokkal inkább szól arról, hogy milyen mókás dolgok történnek vele és Bailey-vel, mint az életében bekövetkező valódi sorsfordulásokról és tragédiákról. Az idősebb Ethan köré épített szál viszont a Bogyó és Babóca konfliktusainak bonyolultságával vetekszik, mindenféle tét nélkül vezet az elkerülhetetlen happy endhez.

A kisgyerekek (kb. 6-8 éves korig) biztosan imádni fogják az Egy kutya négy életét, a szülőknek viszont ez sok-sok fejfájást és magyarázkodást fog még okozni.

Nardai Dorina

Nardai Dorina a ZSKF szabad bölcsészet, majd az ELTE BTK filmtudomány szakán diplomázott. 2011 óta a Filmtekercs szerkesztőségének tagja. Specializációja a gender témák, a dráma, a krimi, a thriller, valamint a spanyol, francia, német és távol-keleti film.

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés