Kritika

Laboratóriumi körülmények között – Elcserélt világ

elcs3Szakállas megtört férfi áll a vízparton. Érzelmei túlnőttek rajta. Meglepett, nem nagyon tud mit kezdeni velük. Csak sejthetjük mi lesz a sorsa. Így végződik az Elcserélt világ.

Mindig nagy kérdés, vajon mi a művészet feladata: az egyedit vagy az általánost vizsgálja. Talán az egyediben megelevenedő általános érdemes leginkább a vizsgálatra. Talán a művészetnek nincs is semmilyen feladata. Talán nincs is semmi olyasmi, amit indokolt lenne külön címkével ellátnunk és művészetnek hívnunk. Innen persze indulhatunk is visszafele: hiszen műalkotást – ami látványosan, hallhatóan több mint vászon, festék, szólánc vagy hangsor – valószínűleg már mind láttunk. Műalkotás tehát van. És ez valóban zavarba ejtő dolog, hiszen a feladat szónál visszafelé is meg kell állnunk. A művészetnek – mint a műalkotást létrehozó közegnek – ugyanis nem lehet feladata az, hogy feladatot keressen magának, az a befogadó dolga.

Tulajdoníthatunk neki például közvetítő szerepet. S talán ez az egyik legkönnyebben járható megközelítés: a legalapvetőbb, legelemibb, leghétköznapibb emberi igénnyel, a közléssel azonosítani az egyik legbonyolultabbat, legmegfoghatatlanabbat.

Mindezt persze azért írtam le, mert mind, mind központi szerepet töltenek be Margarethe von Trotta legújabb (a magyar mozikban immár harmadikként bemutatott) filmjében. A film kacifántos, valóságtól elrugaszkodott egyszerre bohózatba és szomorújátékba illő történetének középpontjában ugyanis az alapvető emberi kapcsolatok állnak. Sajnos azonban eléggé kiszámítható fordulatokkal.

301884_1024_elcserelt_vilag__3_A családot vizsgálja Trotta mint közeget. A kibeszéletlenség okozta elmérgesedett érzelmek pusztító hatása éppúgy érdekli, mint az a védőháló, ami szintén a családot jellemzi. Trotta véleménye a családról végeredményben pozitív. És ez komoly erénye a filmnek. Hiszen nem felszámolni akarja ezt a hihetetlenül értékes emberi közösséget, sokkal inkább hibáit felmutatva javításra sarkall.

Igazából filmre írt színházat látunk, egy-két direkt filmes hatással megspékelve. Trotta nagyon hisz a színészekben, mindent rájuk bíz. A színészek tökéletesen teljesítenek. Alakításaik mind hitelesek. Egyedül a film nyelvkönyvekbe illő kifinomult angol és német nyelvezete fals talán egy picit. Mindenki hochdeutschot és oxford englisht beszél, kerek, érzelmileg tökéletesen felépített mondatokban. Persze a művelt felső-középosztály mint közeg ezt valamennyire indokolttá teszi.

301889_1024_elcserelt_vilag__8_A dialógusok tehát kimódoltak. A történet olykor nevetségesen kacifántos (ez akkor is így van, ha esetleg kiderülne igaz történeten alapul a film). Mindezekkel együtt a film nézhető. Trotta kifejezetten jó atmoszférát tud építeni. Ehhez segíti a film második témája: a művészet. A történet középpontjában ugyanis énekesek állnak. Az egyik központi szereplő (Barbara Sukowa) operákat, a másik (Katja Riemann) dzsessz számokat ad elő. Mindketten zseniálisan énekelnek. S von Trotta jól használja a két zenei világot arra, hogy bemutassa szereplőit. Az operaénekes inkább a különlegeset keresi, onnan közelít az általános felé. A dzsesszénekes világa inkább a mindennapoké, onnan keres választ a kérdéseire.

Találkozásuk izgalmas, néhány pillanatban torokszorító is. Ez főként a két színésznő különleges játékának köszönhető. Barbara Sukowa (aki már a rendező előző filmjében, a Hannah Arendtben is feltűnt – szerk.) játéka rendkívül precíz, Katja Riemann játéka üde és ösztönös. Legalábbis ezt a hatást keltik. És ennek a filmnek rájuk van szüksége. Segítségükkel képes von Trotta hitelesen beszélni családról és művészetről. Bár kissé az az érzésünk mintha a filmbeli család is csupán a művészet allegóriája lenne.

Egy hálóinges nő áll a szakállas férfi hálószobájában. A férfi alszik. A nő talán a volt feleségének a szelleme. Valójában így végződik a film. Kár.

Avatar

Szentpály Miklós

Szentpály Miklós a Filmtekercs egyik alapító tagja. Magyartanárként és újságíróként végzett a PPKE bölcsészkarán, doktori címet szerzett. Több folyóiratnak ír irodalomkritikákat, magyar mint idegen nyelvet tanít. Specializációja a filmtörténet, a filmnyelv lehetőségei, a szépirodalmi adaptációk, a sci fik, képregényfilmek és szerzői filmek.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya