Kritika

Tapintható érzelem – Lady Chatterley szeretője

A Lady Chatterley szeretője (Lady Chatterley’s Lover) várakozáson felül kellemes darab: egy szép, romantikus történet, ami tökéletes nyitánya az adventi szezonnak.

D.H. Lawrence 1928-ban megjelent regénye, az egyébként több verzióban is létező Lady Chatterley szeretője megjelenésekor óriási botrányt kavart túlfűtött ábrázolás- és vulgáris kifejezésmódja miatt. Sokáig nem is jelent meg újra nyomtatásban, amikor azonban 1960-ban kiadták, a megjelenés napján elfogyott mind a 200 000 példány – ezt sem mentette meg azonban a kiadót attól, hogy pornográfia címén pert indítsanak ellene. Végül a kiadó megúszta – a könyv pedig helyet kapott minden idők legnagyobb klasszikusai között: a Le Monde beválasztotta az évszázad legemlékezetesebb száz könyve közé is. 

A történet nem csupán kendőzetlen szexualitása miatt volt felkavaró: egy nemes hölgy elhagyja benne a férjét egy alacsonyabb rangú férfi kedvéért, ami társadalmi tabukat is döntögetett. Kérdés, hogy napjainkban, amikor ezek a kérdések a hétköznapi embereket már nem igazán hatják meg, lehet-e még izgalmas Lady Chatterley szerelme. Az biztos, hogy a könyv a megjelenése óta eltelt közel száz évben újra és újra bebizonyította, hogy bizony mondhat még újat a közönségnek, hiszen legalább egy tucat adaptáció született belőle – először 1955-ben Marc Allégret rendezett belőle filmváltozatot, aztán 1981-ben az Emanuelle-lel elhíresült Just Jaeckin is elkészítette a maga értelmezését, legutóbb pedig Pascale Ferran 2006-ban egy több mint két és fél órás verzióval állt elő, amelyet aztán kilenc kategóriában jelöltek César-díjra. 

Érdekesség, hogy az 1993-ban készült adaptáció főszerepében ugyanaz a Joely Richardson látható, aki a mostani adaptációban Mrs. Boltont alakítja.

Kissé tartottam a legújabb változattól, mely a szexualitást gyakran öncélúan használó Netflix istállójából került ki. Szerencsére azonban az idehaza kevésbé ismert Laure de Clermont-Tonnerre nem engedett a csábításnak, hogy A Bridgerton család nyomában lépkedve dolgozza fel az alapanyagot, inkább választotta az olyan filmek által kitaposott ösvényt, mint a Távol a világ zajától, a Downton Abbey vagy Cary Jogi Fukunaga Jane Eyre-je, így egy klasszikus, de korunk emberének is üzenetet hordozó adaptációt készített. Persze ez nem az jelenti, hogy a film ne lenne erősen erotikus, de pont olyan mértékben az, ami még a történetet, nem pedig a voyeur nézőt szolgálja.

A cselekmény rendkívül egyszerű: Lady Chatterley (Emma Corrin) boldogtalan házasságban él egy a háborúban deréktől lebénult férfival (Matthew Duckett), aki teljesen elhagyagolja feleségét, aki így a birtok vadőrénél (Jack O’Connell) keres vigasztalást. A kezdetben csupán vágykielégítésnek induló kaland hamarosan komoly döntés elé állítja a nőt. 

Ezt az alaphelyzetet sok irányba elvihették volna az alkotók – szerencsére az a David Magee vette a kezelésébe, akinek olyan filmek forgatókönyvét köszönhetjük, mint az Én, Pán Péter, a Miss Pettigrew nagy napja vagy a Pi élete. Magee erős kezű iparos, aki jó arányérzékkel szövi a szálakat. Most is ügyesen építkezik: szép lassan építi fel hősei motivációját, és végül megkapó románcot kerekít a történetből. Bár finoman megkapirgálja a helyzet társadalmi vetületeit is, ezzel azonban sokkal kevesebbet foglalkozik, mint amennyit lehetett volna –

ezen a téren még lett volna mit kibontani.

Nem nagyolja el azonban a hangulat megteremtését, melyben zöldes képeivel és a természeti kulisszákkal is festő Benoît Delhomme, A mindenség elmélete és a Van Gogh az örökkévalóság kapujában operatőre is partnere volt. Ez a film egyik legnagyobb erőssége: a film hősei közötti érzékiséget kiterjeszti valamennyi képkockára. Tapinthatóvá teszi az esőcseppeket, a virágok illatát, a természet bujaságát.

Szép film lett a Lady Chatterley szeretője, ami azonban nem tudott volna működni a remek színészek nélkül. Emma Corrin egyetlen másodperc alatt helyezkedik Connie szerepébe és feledteti velünk, hogy nemrégiben még Lady Dianaként tündökölt A koronában, Jack O’Connell pedig nyersségével remekül ellensúlyozza a törékenységét. A filmet alapjaiban határozza meg a kettejük közötti dinamika, ami végül egy szerethető, a mélyebb rétegeiben azonban kissé szomorú szerelmi történetet épít fel.

A Lady Chatterley szeretője december 2-ától megtekinthető a Netflix kínálatában.

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya a Filmtekercs.hu egyik alapítója, 2020 augusztusáig főszerkesztője. Geográfusként és filmtörténetre specializálódott bölcsészként végzett, PR-, branding- és marketingtanácsadóként dolgozik. Specializációja a képregényfilm, a sci-fi és a távol-keleti filmek.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!