Kritika

Még nem nő, de már nem fiú – Lány

Agyondíjazták Cannes-ban a mindössze 26 éves Lukas Dhont elsőfilmjét. A Lány úgy mutatja meg egy lélek földcsuszamlásszerű változásait, hogy egészen a cunamiig a felszínen nem érződik szinte semmi.

Ugyan a legnagyobb elismerést, a szekció fődíját nem a Lány kapta, mégis ezé a filmé darabszámra a legtöbb díj idén Cannes-ban: a legjobb elsőfilmnek járó Arany Kamera-díj, az Un Certain Regard versenyszekcióban a legjobb színésznő elismerése (Victor Polster), a nemzetközi filmkritikusok FIPRESCI-díja, valamint a Queer Pálma. Vagyis kijelenthető, hogy Lukas Dhontnak sikerült valami olyat mutatnia, ami széles merítésben megragadta a közönséget.

Pedig a Lány meglepően egyszerű, pontosabban: sallangmentes. A történet egy lányról szól, aki fiúnak született. 15 éves, baletttáncosnő szeretne lenni, céljaiért mindenre hajlandó. Itt feszül az ellentmondás: testi fogyatékossággal különösen nehéz boldogulni a táncművészet köztudottan kompetitív légkörében. Pedig Lara (Victor Polster) élete egészen szépen halad. Apja és öccse nem pusztán elfogadja őt, hanem szereti is. A csonka család (ahol az anya hiányára még csak utalás sincs) a lehetőségekhez képest egyben van, se nem jobb, se nem rosszabb, mint bármilyen átlagos nyugati família. Az iskolában is csak elvétve ejtenek szót Lara másságáról. Az orvosok segítőkészek, az egészségügy támogató, a társadalom nyitott.

Mégis, mindennek ellenére látszik, hogy Lara szenved.

Elképesztő messziről indult a transzvesztita-mozgalom, hogy idáig elérjen. Hogy egy férfitestben született nő ennyire kevés akadállyal, ilyen sok támogatással és ennyire kevés ellenállással válhasson nővé. Azonban Lara nem nő, hanem lány – a letisztult, leegyszerűsített cím kiváló. Épp olyan sallangmentes, mint a film. A mozi legjobb jelenetében Lara befekszik édesapja mellé az ágyba, zokogva, mire az apja megnyugtatja: nem tud azonnal nővé válni. Ezzel csodálatosan rávilágít a film egész tartalmára: milyen az, amikor egy ember nemcsak gyerekből felnőtt lesz, hanem fiúból lány is eközben.

Dhont pedig mintha játszana a nézővel. Megannyi jelenetben szinte tapintható a feszültség, vártam, hogy valami történjen, a főszereplő vagy a környezete egyszer csak felrobbanjon, de ez egészen az utolsó jelenetig elmaradt.

Emiatt különös kettősség benyomását hordozza magán a Lány: valójában alig történik benne valami, miközben mégis izgalmas.

Itt a valódi rendezői bravúr: hatásvadászat nélkül ábrázolni az ember belsejében zajló földcsuszamlásszerű változásokat.

A felnőtté válás és a felvállalás (a coming of age és a coming out) összekapcsolása az utóbbi években meghatározó téma volt számos filmnél, amelyek közül kiemelkedett a Szólíts a neveden vagy a közelgő Kszi, Simon. De a Lány más, és nem csak azért, mert a központi karakter transz-, és nem homoszexuális. Más a megközelítése. Ahogy a melegfilm szintén óriási utat járt be az elmúlt évtizedekben, úgy a transzneműségről szóló filmek is. De a nyomvonal követhető: A fiúk nem sírnak, Így is-úgy is Laurence, Egy fantasztikus nő, majd most a Lány.

A legszembetűnőbb változás a környezet hozzáállása. A múlt századi cirkuszi érdekességet előbb követte a szánalom vagy a sajnálat, majd azt váltotta fel az érzékeny emberiesség. A folyamat része az is, ahogy a rendező témához való viszonya átalakul. Lukas Dhont dokumentarista stílusban forgatott, tehetsége mégis abban mutatkozik meg, hogy túldramatizált eszközök nélkül, de mégsem szociográfiaként ábrázolja a témát. Ebben persze elévülhetetlen érdeme van a főszereplőt játszó Victor Polsternek. Közös munkájuk gyümölcse az intim pillanatok megkapó együtthatása.

A Lány mindent egybevetve olyan, mint az Egy fantasztikus nő, annak a serdülőkori párja: mindkét történet egyértelműen értelmezhető a transzszexualitás nélkül is. Hiszen most végtére is egy lányt látunk, aki kamaszodik, és ugyanúgy elégedetlen a testével, mint az összes kamaszlány. Ez a kettős dimenzió az, ami kiemeli a transzkarakterek átlagából Larát.

Avatar

Tóth Nándor Tamás

Tóth Nándor Tamás külpolitikai és kulturális újságíró volt. A kettő metszetéből alakult ki filmes specializációja: a politikai témájú és a társadalmi változásokat feldolgozó filmek, valamint a Mediterrán-térség, Németország és Latin-Amerika filmművészete. A Filmtekercs Egyesület pénzügyi vezetője. [email protected]

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya