Kritika

Latin-amerikai drogok amerikai üldözői – Beépülve – Az Escobar-ügy

Bryan Cranston és John Leguizamo a Beépülve - Az Escobar-ügy (The Infiltrator) című filmben

Pablo Escobar, Bryan Cranston, Brad Furman. Ha csak egyikük miatt nézed is meg a Beépülve – Az Escobar-ügyet, már nem fogsz csalódni. De, várj, mégis: ha az egyikük miatt, akkor fogsz!

A Netflix egyik favorit sorozatának számító Narcos korában nagy ziccer a kolumbiai drogbáróról filmet forgatni, kihagyni azonban belőle a címben is szereplő (noha igaz, az eredeti The Infiltrator címben nincs benne) húzónevet valószínűleg esztelenség. Hacsak nem szeretnénk lépten-nyomon abba a vádba ütközni, hogy ízig-vérig amerikai filmet forgattunk egy csupán részben amerikai témáról.

Brad Furman (Az igazság ára, Vakszerencse) azonban, úgy látszik, nagyon is azt szeretett volna – és nem vagyok benne biztos, hogy ezért el kellene ítélnünk. Az Escobar által terített kokain jó része ugyanis az Egyesült Államokban talált gazdára, az amerikai drogelhárító osztag (DEA) nyomozott utána – miért ne lehetne hát az előállítás, szállítás és egyéb latin-amerikai események helyett arról filmet készíteni, ahogy egy szövetségi ügynök életét és családja békéjét kockáztatva megpróbálja belülről felszámolni a kartellt – akár úgy is, hogy közben egyáltalán nem találkozik a drogbáróval?

Pláne, hogy a történet igaz.

Az a Robert Mazur ügynök írta ugyanis a könyvet, mely a film alapanyagául szolgált, akit Bryan Cranston alakít a vásznon. (Illetve dehogy a vásznon, hiszen a film csak dévédén jutott el hazánkba.) Furman ráadásul korábbról ismerhette Mazur munkáját, hiszen a még mindig aktív törvényszolga technikai tanácsadóként vett részt a rendező előző, Vakszerencse című filmjében.

Bryan Cranston és Yul Vazquez a Beépülve - Az Escobar-ügy (The Infiltrator) című filmbenA Beépülve érdekessége, hogy bár külön-külön senki sem alakít benne maradandót, a történet mégis működik. Cranston kicsit egysíkúan hozza a dolgában közel sem biztos, kételyekkel teli nyomozót, akinek végig aggodalmasra ráncolt arcáról sugárzik ugyan a kétségbeesés és a vállalás tétje, de ettől még nem tud túllépni a kissé unalmas és szürke zsaru szerepén. A társként mellé állított, szintén beépített ügynökként tevékenykedő Emir Abreu (John Leguizamo) épp a magát nagystílű pénzmosóként előadó Mazur ellentéte: izgágán játssza a magát nagymenőnek láttatni akaró dílert, akinek karakterét megpróbálták ugyan mély érzelmekkel színesíteni, amit azonban elértek, az csupán a szürke egy újabb árnyalata.

És mi mégis őszintén izgulunk értük!

Talán pont azért, mert ilyen esetlenek. Vagy azért, mert a másik oldalon álló nagymenőkből [Roberto Alcaino (Benjamin Bratt), Gonzalo Mora (Simón Andreu), Javier Ospina (Yul Vazquez) és a többiek], akikkel találkoznak, mindent kinézünk. Vagy pusztán azért, mert Furman megint bele tudott csempészni valamit abból a thriller-érzéssel átszőtt krimi jellegből, ami már Az igazság árát is egész emlékezetes darabbá tette. Vagy talán ezek mind együtt véve teszik – ha nem is kiemelkedő, de mindenképp – élvezhető filmmé a Beépülve – Az Escobar-ügyet, ami moziban is simán megállta volna a helyét.

Ami pedig külön érdekes, az a film végére hangsúlyossá váló „érzelmi szál”. Azért csak idézőjelben, mert nem romantikus kapcsolatról van szó – noha Mazur egy béna elszólása miatt kénytelenek egy menyasszonyt is az oldalára állítani a szerep kedvéért a bájos Diane Kruger képében –, hanem egyfajta fordított Stockholm-szindrómáról, melynek következtében hőseink megszeretik és már-már megsajnálják a bukás küszöbén álló rosszfiúkat. De vajon elmélyül-e annyira a kapcsolatuk, hogy apró jelzésekkel megóvják őket attól, hogy a vesztükbe rohanjanak?

Nem tudom, melyik lett volna jobb befejezés, de a valóság ezt megoldotta. Abban sem vagyok biztos, hogy jó ötlet volt-e egy ilyen nemzetek közötti történetet csupán az Egyesült Államok oldaláról bemutatni. Az azonban biztos, hogy a végeredményt bátran merem ajánlani azoknak, akik szeretnek egy nyomozást a legapróbb részletekig megismerni, és nem bánják, ha egy drogról szóló filmben csak néhány vágókép erejéig látható maga a kábítószer, vagy annak bármely elosztója és használója.

Avatar

Hancsók Barnabás

Hancsók Barnabás 2010 óta ír cikkeket a Filmtekercsnek, volt rovatvezető és olvasószerkesztő. Specializációja az adaptáció, a sci-fi, a vígjáték és a társadalmi dráma, szívesen ír szerzői, bűnügyi és dokumentumfilmekről is.

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya