Kritika

Helyesen: láttalak – Látlak

Scott Speer idén már a második Bella Thorne-filmmel érkezik – a Látlak (I Still See You) a duó újabb romantikus enyelgése, melyben a főhősnőnek ezúttal nem a betegséggel, hanem a szellemekkel kell felvennie a küzdelmet. 

A karrierjét videoklipekkel indító Scott Speer a Step Up-sorozat negyedik részével, a Forradalommal lépett a nagyok terepére, hogy aztán egy tévés kitérő után idén három young adult filmmel érkezzen vissza a mozikba. Az Éjjeli napfény, az idehaza a mozikat elkerülő Status Update és a Látlak is egyértelműen a Z generációhoz szól olyan a zene világában is járatos ifjú sztárokkal a főszerepekben, mint Ross Lynch és Bella Thorne.

Látlak történetét a korábban a Pánon és Wonder Womanon is dolgozó Jason Fuchs Daniel Waters Break My Heart 1,000 Time című 2012-es regényéből adaptálta a nagyvászonra. A sztori szerint Roni (Thorne) egy olyan világban él, ahol egy tudományos katasztrófát követően az élőknek több millió elhunyt ember lenyomata, visszamaradt szelleme között kell létezniük. Roni úgy érzi, hogy az eddig kommunikációra képtelennek hitt lények fenyegetik őt, ezért osztálytársával, Kirkkel (az igencsak túlkoros Richard Harmon) és tanárával, Mr. Bittnerrel (Dermot Mulroney, akinek nagyon jól áll a sima modorú tanár szerepe) megpróbálja megfejteni a titkukat.

Kifejezetten érdekes alaphelyzettel állunk szemben, Jason Fuchs pedig erős kézzel vezeti végig a történetet a jól ismert lépéseken. És ez a lényeg: a jól ismert lépéseken. Ebben a filmben ugyanis egyetlen másodperc meglepetés sincsen. Kirk a suli rosszfiúja, semmi sem az, aminek látszik, Roninak látomásai támadnak, de baromira nem tanul belőlük, egy recsegős házban senkinek eszébe nem jut lámpát kapcsolni, inkább rettegve botorkálnak a sötétben ésatöbbi ésatöbbi. A Látlak az első másodperctől az utolsóig panelekből építkezik, így teljesen jogos lenne múlt időbe tenni a címet –

aki látott már filmet valaha, biztosan talál ismerős elemeket. Aki látott már thrillert, minden fordulatra bólint majd egyet.

Ettől persze még a Látlak tud működni. Fuchs ugyan elég nagyvonalúan bánt mind a szereplők előéletének ismertetésével, mind a jelenségek magyarázatát illetően, és valljuk be, óriási ziccert hagy ki azzal, hogy diskurzust kezdeményezzen a halál, a gyász vagy akár a túlvilági élet kérdéseit illetően, ahhoz azért pont eleget mond, hogy megszeressük a tökéletes woman in perilként funkcionáló, mégis a korszellemnek megfelelően bátor Ronit, és képesek legyünk drukkolni neki másfél órán keresztül.

A horrorisztikus alaphelyzet és a szellemek – vagy maradványok – szerepeltetése ellenére a Látlak – miközben sci-fi elemekkel is operál – sokkal inkább thriller jellemzőket mutat: a történet nem elsősorban az ismeretlentől való félelmet tematizálja. A hősök keményen nyomoznak, és a szemfüles néző hamar sejtheti, mitől kell legjobban tartaniuk. A rettegés foka – a young adult környezetnek köszönhetően – teljesen kezelhető: pont annyira, hogy a romantikára is jusson még energia. Richard Harmon könnyen elcsábítja a nézőt is: elég ígéretes tehetség ahhoz, hogy reménykedjünk, látjuk majd ennél összetettebb szerepekben is.

Látlak egyszernézős mozi – rajongóknak és a young adult filmek kedvelőinek egy vasárnap délutánra pont megteszi. Aki azonban okos kísértethistóriára vágyik, nézze meg inkább újra a Temetetlen múltat…

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya a Filmtekercs főszerkesztője és egyik alapítója. Geográfusként végzett, majd szabadúszóként írt. Miközben filmes diplomáján is dolgozik, saját PR ügynökségét építi. Specializációja a képregényfilm, a sci-fi és a távol-keleti filmek. kataorsolya@filmtekercs.hu

FM ‘tekercs Podcast

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..