Fókuszban Kritika

Látvány és akció – Az emlékmás

Én imádnám ezt a sötét cyberpunk-jövőt. A vizuális fantázián kívül sok jó ugyan nem mondható el a filmről, de micsoda látvány és micsoda akció, amit ez a fantázia megteremt! Sajnos, akinek ez nem elég, annak Az emlékmás csak egy akció-videoklip említésre méltó történet nélkül, dögunalmas alakításokkal.

Igaz, hogy a Föld csaknem lakhatatlan, az embereket elnyomják, robotzsaruk cirkálnak az utcán és háború készül, de én egyikkel sem törődnék ebben a jövőben. Egész nap csak állnék az erkélyen, csodálva a többrétegű várost, az égből lelógó épületeket, a maglev-autókat és a rendőrrobotokat; a puszta kezemmel telefonálnék, naphosszat babrálnám az összes érintőfelületet (tehát mindent mindenhol), és az elsők között mennék el a Rekallba. Tudom, mert néha a valóságban is rábámulok a kezemben lévő, érzékelőkkel telezsúfolt science-fiction-miniszámítógépre („mobiltelefon”, micsoda név), és úgy követtem a Curiosity-t, mint mások az olimpiát. Én imádnám ezt a sötét cyberpunk-jövőt. Tenyértelefont és ezeremeletes házakat nekem! Bár sok jó nem mondható el a filmről a vizuális jövőn kívül, azért vagyunk néhányan, akiknek ez is elég.

Akiknek nem, azok számára Az emlékmás egy akció-videoklip említésre méltó történet nélkül, dögunalmas alakításokkal. A sztori ugyanis kétségbeejtően buta. Rossz érzés arra gondolni, hogy akár az írók, akár a stúdiók miatt még mindig el kell viselnünk ezt a csakis klisékből álló ostobaságot. Az emlékmás az a fajta síkhülye film, aminek a végén a gonosz diktátor személyesen vív kézitusát a főhőssel. (Pedig még ezt a klisét sem lehetetlen jól előadni: lásd Equilibrium.) A minimális kifinomultságot, amit az álom/valóság kérdés jelenthetne, gondosan eltávolították.

És a 2012-es film nem is az 1990-es Total Recall – Az emlékmás remake-je, Philip K. Dickhez pedig még kevesebb köze van. Az eredeti film valamelyes kult-státuszt ért el mostanára (bár szerintem inkább csak ráfogják, akár két éve a Tronra), az viszont tény, hogy Paul Verhoeven rendezésében okosabb és érdekesebb alkotás volt a mostaninál, Schwarzenegger pedig erősebb főszereplő: Colin Farrell játéka itt halovány.

Mindez a hiba csöppet sem érdekelt a moziban. Igaz, hogy a robotrendőrök haszontalanabbak egy rakás célzásképtelen birodalmi rohamosztagosnál is, de ahogy kinéznek – nekem kell ilyen itthonra; azt akarom, hogy ilyenek állítsanak meg közúti ellenőrzéskor. A városok és látképek pedig a Szárnyas fejvadász hangulatát idézik mai technikai színvonalon, de még inkább a Deus Ex: Human Revolution játékét: íme, a végső dicséret. Az emlékmás csak akkor hagy keserű szájízt maga után, ha belegondolunk, ugyanezzel a látványvilággal micsoda sci-fi óriást meg lehetett volna teremteni, ha a történettel is törődnek.

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely a Filmtekercs egyik alapítója. Történészként és újságíróként végzett, kommunikációs doktoriján dolgozik. Specializációja a film- és mozitechnika, a sci-fi és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek. A Tárca rovatot vezeti. havasmezoi@filmtekercs.hu

Szólj hozzá!

Click here to post a comment

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..