Kritika

Látvány és akció – Az emlékmás

Én imádnám ezt a sötét cyberpunk-jövőt. A vizuális fantázián kívül sok jó ugyan nem mondható el a filmről, de micsoda látvány és micsoda akció, amit ez a fantázia megteremt! Sajnos, akinek ez nem elég, annak Az emlékmás csak egy akció-videoklip említésre méltó történet nélkül, dögunalmas alakításokkal.

Igaz, hogy a Föld csaknem lakhatatlan, az embereket elnyomják, robotzsaruk cirkálnak az utcán és háború készül, de én egyikkel sem törődnék ebben a jövőben. Egész nap csak állnék az erkélyen, csodálva a többrétegű várost, az égből lelógó épületeket, a maglev-autókat és a rendőrrobotokat; a puszta kezemmel telefonálnék, naphosszat babrálnám az összes érintőfelületet (tehát mindent mindenhol), és az elsők között mennék el a Rekallba. Tudom, mert néha a valóságban is rábámulok a kezemben lévő, érzékelőkkel telezsúfolt science-fiction-miniszámítógépre („mobiltelefon”, micsoda név), és úgy követtem a Curiosity-t, mint mások az olimpiát. Én imádnám ezt a sötét cyberpunk-jövőt. Tenyértelefont és ezeremeletes házakat nekem! Bár sok jó nem mondható el a filmről a vizuális jövőn kívül, azért vagyunk néhányan, akiknek ez is elég.

Akiknek nem, azok számára Az emlékmás egy akció-videoklip említésre méltó történet nélkül, dögunalmas alakításokkal. A sztori ugyanis kétségbeejtően buta. Rossz érzés arra gondolni, hogy akár az írók, akár a stúdiók miatt még mindig el kell viselnünk ezt a csakis klisékből álló ostobaságot. Az emlékmás az a fajta síkhülye film, aminek a végén a gonosz diktátor személyesen vív kézitusát a főhőssel. (Pedig még ezt a klisét sem lehetetlen jól előadni: lásd Equilibrium.) A minimális kifinomultságot, amit az álom/valóság kérdés jelenthetne, gondosan eltávolították.

És a 2012-es film nem is az 1990-es Total Recall – Az emlékmás remake-je, Philip K. Dickhez pedig még kevesebb köze van. Az eredeti film valamelyes kult-státuszt ért el mostanára (bár szerintem inkább csak ráfogják, akár két éve a Tronra), az viszont tény, hogy Paul Verhoeven rendezésében okosabb és érdekesebb alkotás volt a mostaninál, Schwarzenegger pedig erősebb főszereplő: Colin Farrell játéka itt halovány.

Mindez a hiba csöppet sem érdekelt a moziban. Igaz, hogy a robotrendőrök haszontalanabbak egy rakás célzásképtelen birodalmi rohamosztagosnál is, de ahogy kinéznek – nekem kell ilyen itthonra; azt akarom, hogy ilyenek állítsanak meg közúti ellenőrzéskor. A városok és látképek pedig a Szárnyas fejvadász hangulatát idézik mai technikai színvonalon, de még inkább a Deus Ex: Human Revolution játékét: íme, a végső dicséret. Az emlékmás csak akkor hagy keserű szájízt maga után, ha belegondolunk, ugyanezzel a látványvilággal micsoda sci-fi óriást meg lehetett volna teremteni, ha a történettel is törődnek.

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely a Filmtekercs egyik alapítója. Történészként és újságíróként végzett, kommunikációs doktoriján dolgozik. Specializációja a film- és mozitechnika, a sci-fi és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek.

Add Comment

Click here to post a comment

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya