Kritika

Látványos bűnök – Holtpont

8536133_b352c39fb10661d374ee2f4cb5b255cd_wmKurt Wimmer botrányos forgatókönyve két lábbal tipor Kathryn Bigelow kultklasszikusán. A Holtpont bámulatos képei ellenére is olyan szemérmetlenül vacak lett, hogy még a legrosszabb filmeket felvonultató év végi listánkra is felkerült.

Miért készülnek remake-ek? Egy örökérvényű történet új köntösben, modernebb technológiával, korszerűbb dramaturgiával sokat adhat a mozirajongóknak. Sydney Pollack képes volt még Humphrey Bogart és Audrey Hepburn ellenére is hozzátenni Sabrina történetéhez, Pete Travis pedig a Dredd formájában végre a képregényhez méltó adaptációt készített. A kilencvenes éveket nyitó, már-már kultikus Holtpont újraforgatásának létjogosultságát egyértelműen a világ extremizálódása adta: ahogy a technika is egyre különlegesebb trükkök leforgatását teszi lehetővé, az extrém sportolók is egyre szédítőbb kunsztokat csinálnak, amit bizony érdemes – pláne 3D-ben – megörökíteni. A látvánnyal nem hogy nincs baj, de valóban káprázatos az új Holtpont esetében. A gond tehát nem a külcsínnyel – a vállalhatatlan belbeccsel van.

maxresdefault-1Az azóta is számtalanszor bizonyító Kathryn Bigelow 1991-es bromance-sza remek krimi, amit nem egyszer hivatkoztak az őt követők. Különösen emlékezetes, ahogy a Vaskabátok megidézi Keanu Reeves ikonikus levegőbe lövését, és nehéz nem észrevennünk, hogy a Halálos iramban zsaru-csirkefogó párosa erősen emlékeztet Utah (Keanu Reeves) és Bodhi (Patrick Swayze) kettősére. A ’91-es változat szépségét a két férfi kapcsolatának alakulása adja, ez az, ami tökéletesen elvész Ericson Core verziójában. A Legyőzhetetlent is direktorként jegyző Core alapvetően operatőr – látszik is ez a végeredményen, ami csak úgy tobzódik a szépséges képekben. A film gyengeségeiért elsősorban nem is ő felel, a bűnöket főleg Kurt Wimmer követte el, aki nem először tipor két lábbal egy korábbi klasszikuson: az igencsak sekélyes Az emlékmás is az ő forgatókönyvével bukott.

Wimmer mindenben túl akarta szárnyalni a nagy elődöt: Utah Luke Bracey által szolgáltatott hasa kockásabb, az akciók hangosabban szólnak, és az író még arra is tett egy próbát, hogy igazi mélységet adjon filmjének. A gond csak az, hogy a több nem mindig jobb, a mélység látszata pedig soha sem maga a mélység. Az eredeti verzióban igazi oppurtunistaként megjelenő Bodhiból (a színészként korábban a Nyitott szívvel-ben vagy a szintén a héten nyitó Joyban bizonyító Edgar Ramirez) Wimmer filozófus bioterroristát csinált, aki egész film alatt zavaros életbölcsességekkel dobálózik. A hosszabb, nagyobb, vágatlan elve üres lózungoktól és mély sóhajoktól hangos drámázássá változtatta a csak a felszínén igazán csilivili mozit. Szívesen elnéztem hőseink extrémkedéseit – a werkfilmekkel beleshettek a kulisszák mögé –, de abban a pillanatban, hogy kinyitották a szájukat, komolyan sorba vettem a túl sokat markoló alkotók felmenőit. Kár ezért a filmért, egy dologra azonban rámutatott: jó kezekben igenis lehet létjogosultsága a remake-eknek – egy Bigelow-hoz méltó direktorral, egy jó könyvvel, Core képeivel és az új verzió bámulatos akciójeleneteivel a Holtpont új szintre emelhette volna ezt a történetet.

 

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya a Filmtekercs.hu egyik alapítója, 2020 augusztusáig főszerkesztője. Geográfusként és filmtörténetre specializálódott bölcsészként végzett, PR-, branding- és marketingtanácsadóként dolgozik. Specializációja a képregényfilm, a sci-fi és a távol-keleti filmek.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com