A Gyilkos ösztön egy túlírt thriller, ahol Anthony Hopkins remete médiumként ered egy sorozatgyilkos nyomába.
A film
Az ember csillapíthatatlan mohósággal kutatja a jövőt, mind nagyobb és nagyobb szelet megismerésére áhítozva. Érthető, hogy a látnokok népszerűsége évezredek óta töretlen – garantáltan az egyik legnagyobb karriert befutott természetfölötti képesség –, és csak az elmúlt pár év termését átfutva is tekintélyes hosszúságú listát állíthatunk össze a filmekből (például X-men filmek, Különvélemény, Next – A holnap a múlté, A látnok), amik a jövőbelátás képességét tematizálják. A szám most eggyel ismét emelkedett.
A film az eredeti cím meghatározásával indít, így én is hasonlóképpen járok el, hogy még többen elgondolkozhassanak, vajon miért kapta a magyar forgalmazótól a Gyilkos ösztön tucatcímet ez a thriller? „Solace: megnyugvás, vigasz, a gyász, a gyötrelem, a szomorúság időszakában. Igeként: megnyugtat, vigaszt, lelki támogatást nyújt.” Ezután – zavarba ejtő tartalmi összhangban – egy végtelen nyugodtságot sugárzó kék szem jelenik meg a képernyőn. A kamera változó ütemben nyit, láthatóvá téve a szemhez tartozó arcot is. Egy sorozatgyilkos áldozatának arcát.
Pillanatok alatt az is kiderül, hogy nem az elsőt. A néző a történet közepébe csöppen, ahol két nyomozó Joe Merriwether (Jeffrey Dean Morgan), és társa Katherine Cowles (Abbie Cornish) úgy dönt, felkeresik a lánya halála óta visszavonultan élő Dr. Clancy-t (Anthony Hopkins), aki korábban már többször segítette médiumi képességével az FBI munkáját.
Erős felvezetés. Az érdekes alapötlet, a lendületes tempó, a pillanatok alatt ügyesen felvázolt suspense és az eredeti vizuális megoldások hidegrázós thrillert ígérnek, ám sajnos hamar kiderül, hogy a sablonokkal sem spóroltak az alkotók. Afonso Poyart elkövette a kezdő rendezők tipikus hibáját, túl sok mindent próbált belekényszeríteni egyetlen filmbe, ráadásul időnként kifejezetten rossz érzékkel választotta meg, hogy mit. A kötelességszerűen felmondott, „ha megváltoztatok egy dolgot a jelenben, a jövő is megváltozik” tételtől eljut az olyan, más filmekben már számtalanszor eljátszott mélypontokig, mint a döntő pillanatban a legrosszabb helyen megálló metró. Van, ahol a hasonló megoldások jól működnek, itt nem. Sokkal jobb film születhetett volna, ha a teret, amit a klisék és a fölösleges mellékszálak kaptak – minden szereplő titkol valamit, vagy a jövője rejt egy váratlan fordulatot – a rendező arra használja, hogy részletgazdagabban kidolgozza /SPOILER/ a két médium közötti hajszát, esetleg az eutanázia témakörét illetően mélyebbre ásson. Mindkét útban lett volna potenciál.
Úgy tűnik Sir Anthony Hopkins vonzódik a különleges képességeket és/vagy az FBI-t felvonultató filmekhez. A remeteként élő operabolond médium Dr. Clancy szerepében leginkább Dr. Hannibal Lectert idézi. Hiába láttunk azonban már hasonlót tőle, akkor is az egyik legnagyobb pozitívuma a Gyilkos ösztönnek, ahogy ezt a múlt és a jövő rabságában őrlődő médiumot megformálja. A többi színész csak asszisztálni tud neki. Hiába, ő az, aki egy telefonkönyv felolvasásával is lebilincselné a közönséget.
A Gyilkos ösztön egyébként nyíltan A bárányok hallgatnak és a Hetedik által kijelölt útvonalon ered egy sorozatgyilkos nyomába. Fel is merült konkrétan, hogy a hányattatott sorsú forgatókönyv David Fincher kultfilmjének folytatása lesz. A végeredmény azonban sokkal gyengébb lett a mintaadó thrillereknél. A Gyilkos ösztön egy olyan film, ami ugyan megvillant eredeti elgondolásokat, de ezek és az atmoszféra alapos kidolgozása helyett inkább klisékkel zsúfolja tele a játékidőt. Kár érte.
A lemez
A kiadvány nem tartalmaz extrákat.
