Moziban

Lejárt makk – Jégkorszak: A nagy bumm

jegkorszak_a_nagy_bummA Jégkorszak ötödik egészestés epizódja tökéletes program – ha az ember másfél órára csak úgy le akarja foglalni a csemetéket. Ugyanakkor nyugtázható, hogy Motkány tizenkét év alatt megette már a makkja javát.

Nem véletlen, hogy a műfaji fricskákra (is) épülő Machete gyilkol végén Robert Rodriguez megelőlegezte, hogy címszereplőjének a következő küldetést már a világűrben kell végrehajtania. Egy földközeli franchise kifulladásának intő jele ugyanis, ha a forgatókönyvírók a galaktikus lépésre szánják el magukat. 12 év, 5 egészestés és 8 rövidfilmes produkció után a Jégkorszak alkotói is a végzetes megoldáshoz nyúltak… A széria kihalásra ítéltetett.

jegkorszak_a_nagy_bumm3A jelen epizódért felelős rendezők, Galen T. Chu és Mike Thurmeier pedig mintha éreznék is, hogy már túlírták a sorozatot. A háttérben mintha minden az elmúlásról vagy a megnyugvásról szólna. Diego és Shira, az egykoron vad és kalandkedvelő tigrisek a gyermekvállalás gondolatával kacérkodva simogatni való kiscicákká szelídülnek. Sid mókamesteri pozícióját olyan természetességgel veszi át Buck, az elmezavartól szenvedő menyét, mintha a teszetosza lajhár egy érdektelenné váló komikus volna. Ráadásul hőseink az örök élet titkát is megtalálják a kalandok során, de beszédes módon arról is lemondanak. Nem úgy az alkotók, akik a szeretetteljes búcsú lehetőségét összességében csak meglebegtetik, teljes fegyverzetben továbbra is a soron következő akcióra és a giccses családi perpatvarokra koncentrálnak.

Merthogy a történet szerint hőseink mindennapjait egy gigászi méretű meteorit közelgő becsapódása zavarja meg, ám egy lehetetlen küldetéssel még elkerülhetik a katasztrófát. Fel is kerekedik hát a megszokott csapat A dínók hajnalában megismert Buck vezérletével, hogy a várható becsapódás helyén nézzenek szembe a címadó nagy bummal és néhány titokkal.

A kalandok fordulatosnak és következetesnek ugyan nem nevezhetőek, de megmaradtak, a Jégkorszak széria védjegyének számító csapatkohéziónak viszont befellegzett. A középpontba egyértelműen a mamutcsalád kerül: Kisbarack családi fészekből való kirepülését kellene elfogadnia a szülőknek. A többi karakternek csak pillanatok jutnak, Motkány pedig űrbéli kalandjaival végleg leválik a csoporttól. Ráadásul már a műfaji idézetek sem az igaziak: a meteorgolyó elől való menekülés triviális utalás az Indiana Jonesra, a 2001: Űrodüsszeiából származó fekete monolit feltűnése pedig már túl intellektuálisnak tűnik.

jegkorszak_a_nagy_bumm2Az egyetlen szimpatikus maradvány a kreativitás, amellyel az alkotók az általános iskolás tananyag egy-egy sarkalatos pontját szemléltetik, legyen szó mágnesességről, gravitációról, a vulkánok működéséről vagy éppen a kristályszerkezetről. Jóízű mosollyal kísértem az űrbéli terepasztalt, amelyen könnyedén fel lehet ismerni a Naprendszer bolygóinak sematikus másait. Továbbá szimpatikus, hogy egy jógázó, mantrázó láma bevonásával sikerül kifigurázni a különböző spiritualitás tanok álszent követőit, a stressz levezetésre pedig lényegre törő a kitérés.

Ezek után csak azt nem értem, hogy egy jégbefagyott űrhajó felvillantásával miért kell jöttment összeesküvés-elméleteknek táptalajt adni a gyermekek fejében. Mintha már nem éreznék a Jégkorszak alkotói, ki a célközönségük; hogy a kicsiket nevelni, a szülőket pedig néhány nekik szánt utalással szórakoztatni is kell. Mintha nem éreznék, hogy a 2010-es évek Hollywoodjában már új szelek fújnak: ha nem tudnak megálljt parancsolni egy sorozatnak, eredettörténetekkel, spin-off sztorikkal kell operálni. Buck, az eszement menyét talán meg is érne egy kísérleti misét. Esetleg. De én inkább a széria hanyagolását támogatom.

Kiss Tamás

Kiss Tamás a Vászon nélkül és a Fesztivál rovat szerkesztője. Gimnáziumi tanárként mozgóképkultúra és médiaismeret, illetve történelem tárgyakat oktat. Rajong a western, a horror és a gettófilm műfajáért, valamint Brian De Palma és Sidney Lumet munkásságáért.

Hirdetés

Hirdetés