Kritika

Lélekről és lélekről – Nap nap után

A középiskolás lány és a test nélküli lélek románca, a tolakodó young adult giccs ellenére is eleget kínál ahhoz, hogy a Nap nap után kiemelkedjen a tucat tinifilmek sorából.

A hollywoodi romantikus filmektől sosem állt távol a szokatlan párok sorsának összefűzése, kezdve a ’30-as évek klasszikus King Kongjától egészen napjaink Spike Jonze A nő című A.I. love sztorijáig, legutóbb pedig éppen Guillermo del Toro boronált össze egy néma takarítónőt egy kétéltű emberrel. A belső értékek fontosságát tehát egy ideje kiemelt fontossággal kezeli az álomgyár, a young adult mozik alzsánerében azonban inkább űznek biztonsági játékot az alkotók. A gimis szerelmek persze hol hiteles és szívszorító, hol a végletekig túlzó, nyálban úszó formában elevenednek meg a vásznon (utóbbiak sorát azért évente négy-öt mű erősíti), de még az ábrázolt szerelem nem konvencionális elemei ellenére sem merték túl sokáig feszegetni a műfaj kereteit a filmesek.

A Nap nap után nem a zsáner reformfilmje, nem a díjszezonra, csupán a szerelmesek hétvégi együttmozizására készült, mégis elegendő olyan értékről tesz tanúbizonyságot, amely túlmutat a young adult románcokon. Egy távol-keleti mozi pár éve egy kísértetiesen hasonló alapfelállásból indult ki, mint a Nap nap után, de David Levithan 2012-es bestsellerének valódi adaptációja is borítékolható volt. Ám a mű egyedi koncepciója ellenére azt is sejteni lehetett, hogy nem finom művészi kezek formázzák majd a regényből készülő filmet.A történet egy átlagosan naiv gimnazista lány szokatlan szerelmét mutatja be, ugyanis a 16 éves főhősnő, Rhiannon egy olyan srácba (?) szeret bele, aki mindennap más testében ébred. A kérdőjel amiatt indokolt, mert a testről testre utazó lélek, hol férfi, hol női testben ébred, a két állandó pont, hogy mindig ugyanolyan korú és egy térségben élő testben tölt el 24 órát.

A szokatlan szerelmi történet Baltimore bájos erdős környékén játszódik, ahol a nézőnek elismétli a film a belső szépség örökérvényű meséjét. A film bőségesen megfelelő ahhoz, hogy az ember a párjával eltöltsön egy meghitt estét, aki erre vágyik, ne is olvassa tovább, ragadja meg a popcornt, no meg a kedvese karját, és irány a mozi kellemes sötétje, viszont nekem sajnos mélyebbre kell ásnom.

A Nap nap után egy high-concept szituációra épül, hiszen a története egy mi lenne, ha típusú ígérettel summázható.

A probléma csupán az, hogy a testből-testbe ugráló lélek története sokkal nemesebb témák feltárására hivatott. A másikkal való indentifikáció tematikája, a másik ember belső lényének megértése, a különbözőségeink tisztelete, hogy milyen a másik bőrén keresztül érzékelni a világot, egytől-egyig olyan kérdések melyek túlnyújtóznak a film keretein. Noha betekintést nyerünk abba, milyen egy depressziós pszichéjében lenni, a film a központi szerelmi szál végett szörnyen korlátolttá válik. Egy ponton az A-nak keresztelt átutazó szájából elhangzik az a mondat, hogy tudja, mitől más minden ember és tudja, mitől ugyanolyan mindenki. Ez a sor pedig szó szerint eldurran a levegőbe, aztán visszamerülünk a young adult giccs langymeleg lábvízébe.

A kivitelezés nagyobb problémája, hogy nem igazán tudjuk, kibe is szeret bele a főszereplő. Egy életrajzi film esetében ahhoz is nagyon komoly rendezői szakértelem kell, ha egy karaktert több színész formál meg. Esetünkben pedig nagyjából 12 színész kelt életre egy karaktert, akiknek a reakciói, a gesztusvilága teljesen különböző, nem elég, ha elmondják a nézőnek, hogy ez a sok mindenki ugyanaz a személy. Így pedig valódi karakter híján a szívmelengető szerelmes történet nehezen átélhető.

Végeredményben azonban a Nap nap után minden hibája ellenére szerethető alkotás. A film marketingjét körüllengő giccsáradat fogyasztható mértékben lett beágyazva a cselekménybe, így még ha sokszor túl is csordulnak az érzelmek a vásznon, azért sosem válik érzelgőssé. Nagyon ostobának kell lenni ahhoz, hogy rajongani tudj érte, ahhoz pedig lelketlennek, hogy igazán utáld.

Avatar

Papp Atilla

Papp Atilla a Budapesti Corvinus Egyetem kommunikáció és médiatudomány szakán végzett, 2018 óta tagja a Filmtekercsnek. Akut celluloidfüggő, a százmilliós blockbustertől a filléres kísérleti filmig minden érdekli.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A szuperhősök már ezerszer megmentették a világot a moziban. Mi a helyzet a tévével?

A VLOGtekercs ebben a hónapban a képregényadaptációk közül azokkal foglalkozik, amik nem a mozit célozzák. A tévében és a streaming-szolgáltatókon sorra érkeznek azok a képregényfeldolgozások amik valamilyen módon különlegesek, ráadásul nem csak saját kategóriájukban. A szuperhősök már meghódították a teljes popkultúrát, beleértve a kiképernyőt is, most megmutatjuk, hogyan!

Műsorvezető: Németh Míra

Szöveg: Vida László

Vágó: Nagy Tibor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya