Kritika

Lélekről és lélekről – Nap nap után

A középiskolás lány és a test nélküli lélek románca, a tolakodó young adult giccs ellenére is eleget kínál ahhoz, hogy a Nap nap után kiemelkedjen a tucat tinifilmek sorából.

A hollywoodi romantikus filmektől sosem állt távol a szokatlan párok sorsának összefűzése, kezdve a ’30-as évek klasszikus King Kongjától egészen napjaink Spike Jonze A nő című A.I. love sztorijáig, legutóbb pedig éppen Guillermo del Toro boronált össze egy néma takarítónőt egy kétéltű emberrel. A belső értékek fontosságát tehát egy ideje kiemelt fontossággal kezeli az álomgyár, a young adult mozik alzsánerében azonban inkább űznek biztonsági játékot az alkotók. A gimis szerelmek persze hol hiteles és szívszorító, hol a végletekig túlzó, nyálban úszó formában elevenednek meg a vásznon (utóbbiak sorát azért évente négy-öt mű erősíti), de még az ábrázolt szerelem nem konvencionális elemei ellenére sem merték túl sokáig feszegetni a műfaj kereteit a filmesek.

A Nap nap után nem a zsáner reformfilmje, nem a díjszezonra, csupán a szerelmesek hétvégi együttmozizására készült, mégis elegendő olyan értékről tesz tanúbizonyságot, amely túlmutat a young adult románcokon. Egy távol-keleti mozi pár éve egy kísértetiesen hasonló alapfelállásból indult ki, mint a Nap nap után, de David Levithan 2012-es bestsellerének valódi adaptációja is borítékolható volt. Ám a mű egyedi koncepciója ellenére azt is sejteni lehetett, hogy nem finom művészi kezek formázzák majd a regényből készülő filmet.A történet egy átlagosan naiv gimnazista lány szokatlan szerelmét mutatja be, ugyanis a 16 éves főhősnő, Rhiannon egy olyan srácba (?) szeret bele, aki mindennap más testében ébred. A kérdőjel amiatt indokolt, mert a testről testre utazó lélek, hol férfi, hol női testben ébred, a két állandó pont, hogy mindig ugyanolyan korú és egy térségben élő testben tölt el 24 órát.

A szokatlan szerelmi történet Baltimore bájos erdős környékén játszódik, ahol a nézőnek elismétli a film a belső szépség örökérvényű meséjét. A film bőségesen megfelelő ahhoz, hogy az ember a párjával eltöltsön egy meghitt estét, aki erre vágyik, ne is olvassa tovább, ragadja meg a popcornt, no meg a kedvese karját, és irány a mozi kellemes sötétje, viszont nekem sajnos mélyebbre kell ásnom.

A Nap nap után egy high-concept szituációra épül, hiszen a története egy mi lenne, ha típusú ígérettel summázható.

A probléma csupán az, hogy a testből-testbe ugráló lélek története sokkal nemesebb témák feltárására hivatott. A másikkal való indentifikáció tematikája, a másik ember belső lényének megértése, a különbözőségeink tisztelete, hogy milyen a másik bőrén keresztül érzékelni a világot, egytől-egyig olyan kérdések melyek túlnyújtóznak a film keretein. Noha betekintést nyerünk abba, milyen egy depressziós pszichéjében lenni, a film a központi szerelmi szál végett szörnyen korlátolttá válik. Egy ponton az A-nak keresztelt átutazó szájából elhangzik az a mondat, hogy tudja, mitől más minden ember és tudja, mitől ugyanolyan mindenki. Ez a sor pedig szó szerint eldurran a levegőbe, aztán visszamerülünk a young adult giccs langymeleg lábvízébe.

A kivitelezés nagyobb problémája, hogy nem igazán tudjuk, kibe is szeret bele a főszereplő. Egy életrajzi film esetében ahhoz is nagyon komoly rendezői szakértelem kell, ha egy karaktert több színész formál meg. Esetünkben pedig nagyjából 12 színész kelt életre egy karaktert, akiknek a reakciói, a gesztusvilága teljesen különböző, nem elég, ha elmondják a nézőnek, hogy ez a sok mindenki ugyanaz a személy. Így pedig valódi karakter híján a szívmelengető szerelmes történet nehezen átélhető.

Végeredményben azonban a Nap nap után minden hibája ellenére szerethető alkotás. A film marketingjét körüllengő giccsáradat fogyasztható mértékben lett beágyazva a cselekménybe, így még ha sokszor túl is csordulnak az érzelmek a vásznon, azért sosem válik érzelgőssé. Nagyon ostobának kell lenni ahhoz, hogy rajongani tudj érte, ahhoz pedig lelketlennek, hogy igazán utáld.

Papp Atilla

Papp Atilla

Papp Atilla a Budapesti Corvinus Egyetem kommunikáció és médiatudomány szakán végzett, 2018 óta tagja a Filmtekercsnek. Akut celluloidfüggő, a százmilliós blockbustertől a filléres kísérleti filmig minden érdekli.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya