Kritika

Bűnözésre született feleségek – Nyughatatlan özvegyek

A 12 év rabszolgaság rendezője, Steven McQueen és a Holtodiglan írója, Gillian Flynn a Nyughatatlan özvegyekkel elhozták azt a heistfilmet, ami akár az Ocean’s 8: Az évszázad átverése is lehetett volna.

Idén nyáron mutatták be az Ocean’s 8: Az évszázad átverése című női főszereplőkkel elmesélt heist sztorit, amit annak ellenére, hogy nagyon szerettem volna szeretni, nem tudtam igazán komolyan venni. Bár az alapötlet elég kreatív volt – főleg ha nem a szexizmusnak tudom be a csajok célpontját: a MET-gála ékszereit –, és a karaktereket is meglehetősen sokszínűnek írták meg, akik rendelkeztek saját személyiséggel. Viszont az Ocean’s 8 nem volt több egy, már befutott sorozat nemváltó remake-jénél, ami óriási árnyékot vetett az egyébként szórakoztató produkcióra. Így egyre nyilvánvalóbbá vált a filmkínálatban tátongó lyuk, amelyet az önálló, eredeti és nőkre fókuszált, különböző műfajú alkotásokkal lehetne kitölteni. Az első tégla, amely e hézagot kívánja beépíteni, a Nyughatatlan özvegyek (Widows) a 12 év rabszolgaság rendezőjétől és a Holtodiglan írójától.

A műfaj változatlan: továbbra is a maszkulin, 21. századi gengszterfilm női meghódítására tesznek kísérletet. És ellentétben az Ocean’s 8-tel a Nyughatatlan özvegyeknek ez minden erőlködés vagy férfias marketinghátszél nélkül sikerül. Bár ez az összehasonlítás valójában igen igazságtalan, hiszen míg az előbbinek a könnyed szórakoztatás volt a célja – hiszen ennél többet nem is lenne képes felmutatni, ahogy George Clooney-ék sem tudtak anno –, addig utóbbi egy több rétegű, erős társadalomkritikát megfogalmazó alkotás. A Steve McQueen és Gillian Flynn forgatókönyvéből készült Nyughatatlan özvegyek azon felül, hogy a gengszterfilm műfajának számos jellemzőjét, alműfaját jeleníti meg, olyan égető kérdésekről is beszél, mint a rasszizmus, a fegyverviselés vagy a korrupció.

Mindeközben pedig izgalmas, kiszámíthatatlanul fordulatos és rendkívül élvezetes.

A Nyughatatlan özvegyek cselekményének fő szála két rablás: az első egy félresikerült, tragédiába torkolló meló Harry (Liam Neeson) vezetésével, aminek következtében váltak azokká a bizonyos özvegyekké a női főszereplők, akik a második rablásért felelősek. Ez utóbbin van a hangsúly, az események katalizátora azonban a férfiak ügylete, akik egy veszélyes politikust loptak meg. Mikor Jamal Mannings (Brian Tyree Henry) megjelenik Harry feleségénél a pénzét követelve, Veronica (Viola Davis hihetetlenül erőteljes alakításában) kezébe veszi az irányítást, hogy a férje feljegyzéseiből kiindulva Mannings politikai ellenfelét rabolják ki.

Így áll fel tehát a heistet elkövető banda a nőkből, akik házastársukat gyászolják, annak ellenére, hogy egyikük házassága sem volt tökéletes. Veronica és Harry fia meghalt, Alice (Elizabeth Debicki) kezdetben tipikus gengszterfeleségként létezik – ő a trófea, akit gyakran elcsúfít a bűnöző öklének nyoma –, Lindát (Michelle Rodriguez) pedig a férje élősködőként szipolyozta ki saját jogán megszerzett vagyonából. Rajtuk kívül a csapathoz csatlakozik egy keményen, több állásban dolgozó fiatal anyuka is, Belle (Cynthia Erivo), aki hamar a banda leghasznosabb tagjának bizonyul.

A heist mellett egy másik, az 1950-es években született alműfaj, a szindikátusfilm is szignifikánsan jelen van a Nyughatatlan özvegyekben, mégpedig a politikai szál révén.

A történet ugyanis egy polgármester választási kampány hajrájában játszódik, s miután mindkét képviselő meglehetősen érintett a bűnözés világában, ez az első ítélet, amit a film a társadalomról mond. Robert Duvall és Colin Farrell a jelenlegi és a reményeik szerint jövőbeli polgármesterek apa-fia párosaként rendkívül korruptak, az öreg leplezetlen rasszizmusa pedig mindezt csak tetézi. Főleg annak fényében, hogy fia az afroamerikai Mannings ellen indul abban a főleg feketék által lakott szegényes környéken, ahol ő gazdag fehér férfiként basáskodik évek óta. Azonban Manningséket sem kell félteni: Daniel Kaluuya a Tűnj el! után egy merőben más szerepben, a Veronicát zsaroló politikus báty vérszomjas verőembereként csillogtatja meg tehetségét. Ráadásul a közösség tiszteletese is korrumpálódik mindkét polgármesterjelölt által.

A fajgyűlölet kérdése az előbb említett megnyilvánuláson kívül még számos aspektusban megjelenik a filmben. A témával eddig is érzékenyen foglalkozó McQueen a Nyughatatlan özvegyekben beszél a vegyes házasságról Harry és Veronica kapcsolatán keresztül, fiuk halálának körülményeit felfedve pedig ítéletet mond a fiatal feketék elleni rendőri erőszakról, ezzel együtt pedig az amerikai fegyverviselési törvényekről is. Továbbá a film fókuszában lévő vagány nők által a Nyughatatlan özvegyek elkerülhetetlenül állást foglal a feminizmus mellett, főleg annak tekintetében, hogy

az özvegyek egytől egyig tökösebbek az őket körülvevő élő vagy halott férfiaknál.

Gillian Flynn az 1983-as brit sorozatból adaptált, meglepő csavarokkal tűzdelt, összetett karakterekkel dolgozó, okos forgatókönyvét McQueen kimagasló rendezése teszi még élvezetesebbé. Gyakran előfordul például, hogy fontos párbeszédeket, eseményeket képen kívül, csak a hangsávban jelenít meg, úgy mint Colin Farrell karaktere és a Molly Kunz által játszott asszisztense között zajló eszmecsere egy autóút során, mikor a kocsira rögzített kamera az utcakép változásait mutatja a szereplők helyett. A párhuzamos montázs, mikor a központi pár – Harry és Veronica – idillikusnak tűnő mindennapjait és azt a bizonyos szerencsétlenül sikerült heistet illeszti Joe Walker vágó egymás mellé, kiválóan fokozza a feszültséget, illetve hat az érzelmeinkre.

Míg a Sandra Bullock-féle akció során – és általában a heistfilmek esetében – a fő cél a szórakoz(tat)ás, addig a Nyughatatlan özvegyek nem a könnyed nyári blockbusterek táborát erősíti. Az ősz borongósságát és komolyságát testesíti meg a maga megfeszített két órájában, megtartva a műfajra jellemző suspense-elemeket, melyeket jó érzékkel adagolt humorral old fel. És bár Veronicáék elvesztették a férjüket, ezzel az akcióval új barátokat nyertek, mi nézők pedig egy tökéletes moziélményt.

Avatar

Rakita Vivien

Rakita Vivien az ELTE Bölcsészkarán végzett film szakon. Kedvence a midcult, illetve a történelmi és gengszterfilmek, valamint sorozatok széles skálája. 2017 óta tagja a Filmtekercs csapatának.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya