Kritika

Míg az izmom el nem választ – Love Lies Bleeding

love-lies-bleeding-kristen-stewart-katy-m-o'brian

Morbid és kegyetlenül szórakoztató darab lett Kristen Stewart és Katy O’Brien női testépítős ámokfutása, a Love Lies Bleeding. Rose Glass második mozifilmje fejest ugrik a nyolcvanas évekbe – vagy egy elképzelt, amerikai álmos, grindhouse mesevilágba.

Rose Glass a Saint Maud után ismét egy erotikusan túlfűtött, egymást dominálni próbáló nőpáros bonyolult kapcsolatáról készített filmet. A Love Lies Bleeding azonban nem horror, hanem vadul romantikus, harsány bűnügyi thriller lett – még ha néhány pillanatban el is emelkedik a valóság talajáról, és nem kevésbé brutális, mint egy horrorfilm.

A 80-as évek utáni nosztalgia évek óta dominálja a popkultúrát, ám gyakran elfeledkezünk arról, hogy az évtized nem volt homogén sem időben, sem tematikailag, hanem több arca is kirajzolódik. A Love Lies Bleeding is stílusjáték, amelyben Bundesliga frizurával, susogós melegítőfelsőben nyomulnak a fiatalok (akárcsak ma), de a 80-as évekhez asszociált jegyekből elsősorban a testkultuszt, a fegyvermániát és persze a neon színvilágot használja. A tévében már repedezik a berlini fal, hőseink azonban egy új-mexikói konditeremben és környékén mozgolódnak, ahol duzzadnak az izmok, csepeg az izzadtság, kivéve Lou-ról (Kristen Stewart), aki csak dolgozni jár ide. Jackie (Katy O’Brian) viszont edzeni: célja a Las Vegas-i testépítő világbajnokság megnyerése. A két lány egymásba szeret, kapcsolatukat azonban kölcsönös bizalmatlanságuk és heves vérmérsékletük bonyolítja. Jackie testileg erős, Lou pedig lelkileg, így különbözőségükben is tökéletesen kiegészítik egymást. Előbb-utóbb aztán elszabadul az erőszak: bár az áldozatok száma csekély, végzetük annál kegyetlenebb.

A Love Lies Bleeding filmes idézetek pastiche-a, de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne létjogosultsága:

épp az ismerőssége teszi pazar szórakozássá, a karakterek kiszámíthatatlansága pedig gondoskodik róla, hogy ha a történet nem is, de a cselekmény fordulatai bőven tartogassanak meglepetést. Ez a vonás, illetve a film tónusa is a Coen testvérek filmjeihez hasonlítja Rose Glass második egészestés rendezését. Főleg a Véresen egyszerű és a Fargo juthat eszünkbe, hiszen itt is hétköznapi embereket látunk gyilkos vágyakkal, s ha a tragikus véletlennek kisebb is a szerepe, a váratlan fordulatok és természetesen a fekete humor uralkodó eszközök. Az események hordereje lassacskán átcsap Lou és Jackie feje fölött, ők pedig – újabb idézet – Thelma és Louise-ként menekülnek a semmibe. Ketten a világ ellen.

Rose Glass és forgatókönyvírótársa, Weronika Tofilska a kötelező elemek remek elegyítésével, az ismerős és újszerű ideális keverésével alkottak egyedit. Nem veszik magukat teljesen komolyan, tudják, mikor engedhetik el teljesen a gyeplőt, és mikor kell precízen adagolni a feszültséget, a borzalmat és a humort. Gore-ig durvuló morbid erőszak, fantasztikus zenés montázsok, girl power, pusztító szerelem, fantasy, az üldözött amerikai álom, mindez a női testépítők ritkán megidézett, ámulatba ejtő és furcsán taszító világával. Katy O’Brien korábban maga is versenyzett, tehát nagyon izmos, ugyanakkor jóval femininebb maradt, mint például a Szelíd vagy a Beauty of the Beast szereplői, így pedig még élesebb a kontraszt karaktere személyiségei között. Jackie ugyanis hol ölelgetni való mackó, hol vonzó bombázó, hol pedig brutális izomkolosszus. A Love Lies Bleeding az ő testével kapcsolatban rugaszkodik el a realizmustól: miután Lou tanácsára szteroidokat kezd szedni, izmai fenyegetően duzzadni kezdenek, majd szinte Hulkká válik, ha bedühödik.

Az ily módon elvakuló Jackie megállíthatatlan pusztítóként tör-zúz maga körül, nem kímélve senkit, aki az útjába kerül.

Vele szemben Lou testileg ugyan nem, személyiségében viszont szintén tartogat sötét vonásokat, lassacskán pedig családi titkai is kiderülnek. Lou apja olyannak tűnik, akivel nem érdemes packázni, lánya mégis megpróbál mestertervet kovácsolni ellene – az idióta parókás Ed Harris jórészt a Westworld-béli kíméletlen terminátor figuráját ismétli meg, parodisztikusabbra, de nem kevésbé fenyegetőre rajzolva a figurát. Ő és a női főszereplők is nagyon érzik a szerepüket, a romlott fogú, szakadt és idétlen hippit játszó Anna Baryshnikov pedig minden jelenetében ellopja a showt, olyan kidolgozott alakítást nyújt.

A Sundance-en debütáló, A24-nél készült Love Lies Bleeding tehát igazi over the top alkotás, amelyből könnyen kultfilm lehet, de persze a legrosszabb, amit egy film tehet, hogy eleve kultfilmként pozicionálja magát. Az is előfordulhat, hogy a nézők túlzsúfoltnak és mesterkéltnek ítélik a világát, és könnyű ezt a túlzó káoszt egyszerűen minőségi trash-nek is bélyegezni. A Love Lies Bleeding azonban mindenekelőtt egy sodró lendületű, vibráló és merész film az őrült szerelemről, az erős nőkről és persze arról, hogy ne használjunk szteroidot.

A filmet a Berlini Nemzetközi filmfesztiválon láttuk, további cikkeink az eseményről itt. A Love Lies Bleeding a Mozinet forgalmazásában a magyar mozikban is látható lesz.

Gyöngyösi Lilla

Gyöngyösi Lilla az ELTE irodalom- és kultúratudomány szakán végzett. Specializációja a szerzői film, a western és az intermedialitás, mániája az önreflexió. Újságíróként és marketingesként dolgozik. A Filmtekercs.hu főszerkesztője.
gyongyosililla@filmtekercs.hu

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com