Biztos sokunkkal előfordult már, hogy azon méláztunk az életünket érintő nagy események kapcsán, mi lett volna, ha valami egy kicsit máshogy történik. Hogy változtatta volna meg az életünket? A Love. Wedding. Repeat, vagy magyar címén a Kishúgom esküvői erre a kérdésre keresi a választ.
A Netflix platformra gyártott mozi egy esküvő szűk keresztmetszete, ahol minden máshogy történik, mint azt tervezték. A film két befejezést is kínál. A brit romkom a 2012-es francia Plan de Table remake-je, ám mintha újat nem adott volna az eredetihez képest, inkább elvett volna belőle. A Love. Wedding. Repeat egy az egyben átvette a francia film alapgondolatát, és habár mindkettő könnyen felejthető film, az eredeti mintha alaposabban körbejárta volna az alkotók által felvetett gondolatmenetet. De maradjunk az adaptációnál.
A világűrben vagyunk, egy omnipotens narrátor a film első snittjében az egész világunkra vonatkozó kijelentést tesz, aminek a lényege így foglalható össze:
az univerzumban a káosz és a vakszerencse határozza meg az életünket, ezért egy szerencsétlen véletlen is elég, hogy semmi se történjen úgy, ahogy elterveztük.
A film ebből a gondolatból építkezik, így minden fordulata is a puszta véletlennek tudható be, a szereplők pedig ugyan igyekeznek alakítani az eseményeket, ám inkább csak sodródnak velük.
Jack (Sam Claflin) nem a menő srácok közé tartozik, kicsit tétova, de szerethető figura, aki odavan húga amerikai barátnőjéért (Olivia Munn), akinél három évvel ezelőtt lett volna esélye, ám a vakszerencse közbelépett. Jack azóta sem felejtette el a lányt. Nem is sejti, hogy húga olaszországi esküvőjén fogja őt viszontlátni. Haley (Eleanor Tomlinson), a menyasszony bizonytalan az esküvővel kapcsolatban. A film második felében az is kiderül, hogy szüleik elvesztése óta mind ő, mint Jack nehezen tud kötődni bárkihez.
Most, hogy Haley férjhez megy egy olasz pasashoz a gyönyörű Rómában, Jacknek egyetlen dolga, hogy segítse a testvérét abban, hogy az esküvő gördülékenyen menjen. De bárhogy is erőlködnek, az univerzum máshogy akarja. Ez a túl nagy igyekezet az egész filmre rányomja a bélyegét,
az érzelmek elvesznek, helyettük csak a kétségbeesett igyekezet marad.
Két fő szálon fut a történet, egymás mellett bontakozik ki Jack és az amerikai Dina románca, illetve kerül veszélybe az esküvő azzal, hogy feltűnik Haley korábbi drogos exe, Marc (Jack Farthing), aki mindenáron meg akarja szerezni magának a menyasszonyt. Jack bármennyire is igyekszik, egy gyerekcsíny miatt minden balul sül el, ugyanis senki nem oda ül a vacsoraasztalnál, ahova eredetileg a névkártyája szólt. Ez a motívum határozza meg innentől a karakterek útját, vissza-visszatérünk az asztalhoz, ahol a vendégek éppen helyet foglalnak.
Egy könnyed romantikus komédia még el is viselné ezt a szituációt (ahogy az eredetiben például ez sokkal jobban működik a 4 lehetséges megoldással, az elejétől a végéig logikus sztoriívvel és ok-okozatisággal) azonban a film kevéssé használja ki a sztori adta lehetőségeket. Összesen két szcenáriót látunk, az egyik tragédiával, a másik happy enddel végződik. A film egy montázs erejéig felkínál további lehetséges kimeneteleket, ám ezek annyira villanásnyiak, hogy a fim végére szinte elfelejtjük.
A történet hiába indul újra, a karakterek nem tanulnak a korábbi ballépéseikből, úgy, mint például Bill Murray teszi az Idétlen időkigben. A Love.Wedding.Repeat nem igazán használja ki az alapötletben rejlő lehetőségeket, hiába próbál furfangos lenni, az időkezelés egyszerű marad, nem gondolkodtatja el a nézőt, a két rész megél külön, egymás mellett.
A sztori számos gyenge fordulatot hoz magával, a karakterek reakciói pedig sokszor távol állnak az életszerűtől, így nem is visz igazán magával a történet, a hangsúlyok eltolódnak.
A néző pedig nehezen tudja eldönteni, kinek is kéne szurkolnia. Jacknek itt lenne az alkalom, hogy összejöjjön Dinával, akiről már évek óta ábrándozik, ám mintha ez mellékes lenne, és inkább testvérét segíti, mindenáron megpróbálja kiiktatni Haley exét, aki tönkre akarja tenni a lány nagy napját.
Haley tökéletes esküvőt akar és azt, hogy újdonsült férje családja elfogadja őt, ám mintha az exét se lenne szíve kidobatni. Hogy mit is érez ő valójában, nem tudjuk meg. A mellékszereplők kétdimenziósak, egy-egy kiragadott tulajdonságuk jellemzi őket, kezdve a vörös szemű drogos fiútól a skótszoknyás vendégen át a féltékenykedő pasiig, aki egész este férfiasságát bizonygatja a barátnőjének.
A Love. Wedding. Repeat elemeiben tökéletes esküvői film, egyből van két szerelmi háromszög, bajkeverő, dühös exek, gyönyörű helyszín, barátok, és persze nem várt bonyodalom.
De a szikra hiányzik, nem hisszük el a szerelmesekről, hogy igazán akarják egymást. Habár Mary és Steve szerelme már kicsit csöpögős a Szeretném, ha szeretnélben, mostani filmünk tanulhatna belőle. Esküvői filmnek nem elég romantikus, vígjátéknak pedig lapos. A főként helyzetkomikumra épülő szituációk nem ülnek, minden helyzet túljátszott, kicsit burleszkre hajazó. Ellenben a Négy esküvő és egy temetés egyedi humorával, ebben a filmben keresni kell a természetesen vicces pillanatokat.
A film kétféle befejezése minden szempontból a végleteket mutatja be, a szereplőknek minden összejön, vagy éppen semmi sem. Jack esetében pedig végül értelmezhetjük úgy, a mindent választja. Rájön, hogy meg kell ragadni a pillanatot.
A filmet a brit Dean Craig jegyzi, akivel eddig korábban íróként találkozhattunk (A kávézó, Haláli temetés, Harmadnaposok, Off the Hook), emellett rövidfilmeket rendezett. A Kishúgom esküvőinél – korábbi filmjeihez hűen maradt a vígjátéknál. A film Netflix platformra készült, így elsősorban piaci szempontok kiszolgálása játszhatott szerepet a film készítése során. Ha minden igaz, a folytatást is tervezik, Love. Honeymoon. Repeat címmel.
