Kritika

Poszterfiú – Luce

Szeretjük a legendákat. A legkisebb szegénylegény történetét, aki minden viszontagsággal megküzdve diadalmaskodik, a király pedig átruházza rá fele királyságát. A kérdés már csak az: biztos, hogy ez a mese a legényről szól, és nem a királyról, aki kegyes volt hozzá, mert felemelte magához? A Luce egy efféle szituációt boncolgat, egy eritreai gyerekkatona mítoszát, akit a társadalom megmentett, azonban a sikere (és annak narratívája) nem mindenkinek tetszik.

A sztereotípiák áthatják az életünket. Ragaszkodunk hozzájuk, mert gyorsan átláthatóvá válik a világ, ha minden belehelyezhető egy-egy kategóriába. Megvan a véleményünk mindenről és mindenkiről, amelyek gyakran prekoncepciókon alapulnak, de túl sok mentális munkát jelentene, hogy mindent egyénileg vizsgáljunk. A negatív sztereotípiák makacsak és károsak, ezért azok elszenvedőit hajlamos védelmébe venni a liberális társadalom, ha pedig valaki a sztereotípiákat megugorva sikeressé válik, abból példakép lesz. Egy ilyen példakép a Luce főszereplője is.

Luce Edgar (Kelvin Harrison Jr.) sikeres középiskolás: ügyes sportoló, mesterien forgatja a szavakat, mindenki felnéz rá. A tanárai büszkék, a szülei imádják, gyakorlatilag ő az, aki feltűnik az „Amerika büszkesége” címszó mellett. Luce helyzete ugyanis különleges. Ő nem csupán egy afro-amerikai diák, akit nem vetett ki magából az oktatási rendszer és a társadalom, hanem egy Eritreából kimentett gyermekkatona.

Ez persze nem zavar sokakat, hiszen a legtöbben nem is tudnak Luce múltjáról, egy valaki azonban igen: Harriet Wilson (Octavia Spencer), a fiú történelemtanára. Wilson megijed, amikor Luce egyik dolgozatában arról olvas, hogy az erőszak elfogadható megoldása a politikai vitáknak. Ezzel pedig kezdetét veszi egy mentális macska-egér harc Wilson és Luce között, amely semmit nem kímél.

A Luce egy karakterdrámába oltott bosszútörténet, amely számos társadalmi kérdést boncolgat. Diák- és személyiségi jogok, nemi erőszak, rasszizmus, pozitív és negatív megkülönböztetés, mentális betegségek – szinte minden akad a palettán. Olyan kérdések, amelyek napjainkban is végtelenül aktuálisak, és ha az ember figyel a hírekre, minden égtájról visszahallja őket.

Habár egyik filmbeli színészről sem lehetne azt állítani, hogy gyenge munkát végez, a Luce-t a címszereplőt alakító Kelvin Harrison Jr. viszi el a hátán.

Luce karaktere és megformálása a sarokpontja ennek az drámának. Adott egy fiú, aki a nélkülözésből érkezett Amerikába. Szerető családot kapott, minőségi oktatást, és amibe csak belekezd, abban sikeres is lesz. Luce gyakorlatilag az amerikai álom megtestesítője, a negatív sztereotípiákat összezúzó és megcáfoló példakép-figura.

Azonban a gyönyörű mese nem róla szól, hiába van ő a középpontjában. Ez az amerikai társadalom meséje, önnön vállon veregetése, mert esélyt adott egy elnyomottnak, hogy felemelkedjen. A film autoritás-figurái fehérek: Luce nevelőszülei és az iskolaigazgató is, akik (még ha meg is inognak) körömszakadtukig védelmezik a fiút. Pontosabban a fiú történetét: ha Luce elbukik, ők is vele buknak, hiszen a saját magukról zengett ódák vesznének oda.

Luce a társadalom kegyeltje, bár ő ezt sohasem kérte. Példaképnek állítják be a többi afro-amerikai diák előtt, akik hiába nem kevesebbek nála, mégis a negatív előítéletek csapdájában rekedtek. Ő voltaképp modern társadalmi tünet: mementója annak, hogy bárki megmenthető, ha azt mindenki akarja. A kérdés csak az, hogy az illető kért-e ebből a megmentésből.

Luce-t hiába magasztalják, a kiemelésnek elszigetelődés lesz a vége: ő a következő Obama, „az a fekete, akit szeretni lehet.”

A társadalom egyik fele (az iskola, a szülők) saját helyes működésének bizonyítékát látja benne, a másik fél (a diákok) azonban érthetetlen rajongást tapasztal. Miért jobb ő náluk? A válasz: mert ő Luce.

Aztán megjelenik a színen Wilson tanárnő (aki a Luce-t piedesztálra emelő rendszer fogaskereke), hogy megbolygassa a legendát. A tanárnő vádjai tiltott tűzijáték-birtoklástól vandalizmuson át nemi erőszakig terjednek. Csupa sztereotipikus bűncselekmény, Wilson indíttatása azonban nem rasszista. Ő Luce múltja miatt aggódik, fél, hogy a gyermekkatonából a rendszer mégsem tudta kiirtani az erőszakot. Tanár és diák között egyre mérgesedik a viszony (Harrison Jr. és Octavia Spencer remek jeleneteken osztozik), ennek pedig Luce liberális nevelőszülei isszák meg leginkább a levét.

A Naomi Watts által játszott Amy és Tim Roth Peterje újra és újra oldalt vált – hol egyikük hisz a fiuk ártatlanságában, hol a másik, ez pedig a kettejük kapcsolatát is megviseli. A film kettejük közül Amyvel tölt el több időt, aki a saját nyomozását is elkezdi, holott ő az, aki az anyai ösztönök által vezetve haláláig kiállna Luce mellett. Ugyanakkor Peter bizalmatlansága is átérezhető, ahogy elveszti a hitét a családjában és abban az idilli képben, amit az évek alatt felépítettek.

Julius Onah rendezésének a legügyesebb húzása az, hogy nézőként nagyon sokáig nem lehetünk biztosak abban, mi a helyzet Luce-szal. Igazak a vádak vagy Luce a tanár pikkelésének ártatlan áldozata? Harrison Jr. érzékenyen mutat újabb és újabb mélységeket a karakteréből, amely szinte minden megmozdulásával egyszerre tűnik sebezhetőnek és fenyegetőnek. Nézőként hinni akarunk az ártatlanságában, de előbb-utóbb kénytelenek vagyunk elismerni, hogy Luce talán tökéletesen birtokában van minden képességnek, hogy mesteri manipulátor legyen.

Luce valódi szerepe és szándéka a film végéig rejtély marad, és a boncolgatott kérdéseken túl ez a film legnagyobb hajtóereje.

Ugyanazokon a fázisokon megyünk át, mint a nevelőszülei, akik hol hazugsággal vádolják, hol a támogatásukról biztosítják őt. Az ő motivációik is átérezhetőek, és ahogy az eseményekkel sodródnak, egyre inkább elvesztik a talajt a lábuk alól, amely egyre hevesebb reakciókat szül.

A Luce eredetileg egy színdarab volt, amit a forgatókönyvet Onah-val együtt jegyző JC Lee írt. Az adaptálás sikeres volt, sőt a díszletek és a világítás sokszor a színpadot idézik a maguk puritánságával. Azonban a forgatókönyv hiába zsonglőrködik ügyesen a társadalmi témákkal, nem mindegyikhez szól hozzá érdekes vagy releváns módon. A tanárnő mentális betegségben szenvedő testvérének jelenetei például rendelkeznek cselekménymozgató szereppel, mégis hiányérzetet hagynak maguk mögött. Ugyanakkor Onah ügyesen, a balladai homály eszközéhez hasonlóan, elrejt bizonyos információkat, így a film tanulságát és az utolsó jelenetek értelmezését a nézőre bízza.

A Luce az idei Sundance Filmfesztiválon debütált, azóta pedig imádják a függetlenfilmes bizottságok – a jelölések alapján ez jól látszik. Azt egyelőre nem tudni, hogy a film ebből miket vált díjra az előttünk álló díjszezonban, de az biztos, hogy megérdemelne néhány szobrocskát. Intelligens és érzékeny darab, ami sokáig sötétben tartja a nézőt, s míg a története emberközeli, bőven ad gondolkodnivalót is az aktuális társadalmi kérdések kapcsán. Ráadásul azt az alapot is megbolygatja, amelyre a modern mítoszaink épülnek: talán nem minden történet arról szól, akiről hisszük.

Vida László

Vida László

Vida László a Debreceni Egyetem kommunikáció- és médiatudományi szakának újságíró specializációján végzett. Szakterülete a sci-fi, a fantasy, a képregényfilmek és bármi, aminek videojátékokhoz van köze.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya