Kritika

Macskalamajka – Csizmás, a kandúr

Vörös, macska és nem Garfield. Csizmás Kandúr visszatért, ám Shrek helyett más társakkal kell beérnie első önálló mozifilmjében. A lemez

Miután a nagy zöld ogréról sikerült az utolsó (vagy mégse – sosem lehet tudni…) bőrt is lehúzniuk a Dreamworks alkotóinak, ideje volt új mesehős után nézniük. De minek dollármilliókat költeni az új ötletekre, ha házon belül sokkal egyszerűbben megoldható a kérdés? A Shrek második részében feltűnt Csizmás Kandúr volt annyira egyedi és humoros, hogy már első feltűnésekor felkeltse a spin-off gyanút, ami mostanra mozifilm formájában öltött testet. Az egészestés kandúr-mozi azonban minden poénhegye ellenére sem tudja megközelíteni azt az eredetiséget, amiért Csizmást anno annyira megszerettük.

Maga a sztori menetrend szerint hozza azt a mesebeli katyvaszt, amit a korábbi Shrek-szériában már megszokhattunk. Ezúttal az égig érő paszuly története módosult varázsbabra, Babszem Jankó és a megöregedett – és gonosszá vált – Jancsi és Juliska vendégszereplésével, az aranytojást tojó tyúk pedig egy csapásra aranytojást tojó lúddá változott. Csizmás a varázsbabok segítségével szeretné helyreállítani megtépázott renoméját, az útra pedig a kétbalkezes, arany latexruhába öltözött tojás (Tojás Tóbiás) mellé egy dögös cicalányt (Puha Pracli) is kap segítségül. Persze kiskacsát, pardon, ludat lopni csak úgy, megtorlatlanul nem lehet, így cseppet sem lepődünk meg, mikor a macsófigurát lassan már túlzásba vivő Csizmás és társai a szó mennyiségi értelmében is gigantikus bajt szabadítanak városukra.

Azt, hogy miért nem működik a Csizmás, a kandúr úgy, ahogy azt elvárnánk, annyira nem is könnyű megmondani. Hiszen nem hiányoznak a filmes áthallások, a macskás/macsós poénok, a film zenéje pedig különösen erősre sikerült. Ami a Shrek 2-ben még eredeti volt Csizmás Kandúr figurájában, az most egyszerre túlságosan erőltetettnek hat. A tejes és macskaalmos poénok cseppet sem olyan eredetiek, mint annak idején volt a szőrcsomó felköhögése vagy a gyerekeket pillanatok alatt elbűvölő tágra nyílt pupillás nézés – bár ez utóbbi itt is rendszeresen előjön a maga önreflektív kontextusában. Azoknak persze, akik nem unták meg eddig a Shrek-stílusú humort, a Csizmás, a kandúr roppant szórakoztató lehet, különösen abban a tekintetben, hogy gyerekek ide vagy oda, a film csak úgy tobzódik a here-tojás hasonlóságra épülő poénokban (nem véletlenül kapott 12-es karikát a besorolásnál).

A hatékonyságukból jócskán vesztett poénhegyek mellett a történetmesélés aránytalansága sem segíti a nézőt – értem én, hogy meg kell ismernünk Csizmás előéletét az árvaházi létről és a hősből első számú közellenséggé válásról, de aztán egy huszárvágással belecsöppenünk egy western-jelenetbe és hipp-hopp, már fent is vagyunk az aranytojást tojó lúd várában. A pörgős akciójelenetek ugyan valamennyire kárpótolnak a dramaturgiai ív sutaságáért, de ha hozzáveszem azt a langyosságot és erőltetettséget, ami a film jó kétharmadát jellemzi, visszasírom a Shrek 2 cirmoscicáját. A latin vonal kidomborítása azért remekül sikerült, gondolok itt a filmzenére és a nagy hangsúlyt kapó táncjelenetre – sajnos a magyar változat nem hozza Antonio Banderas remek spanyolos szinkronját, de ekkor érdemes kihasználni a DVD többnyelvű adottságait.

Extrák

A szokásos kimaradt jelenetek mellett a lemezen egy tízperces filmben (A tökéletes párosítás: Hangok a legenda mögött) betekintést nyerhetünk a szinkronizálásba, A DreamWorks Animation világa című kisfilm pedig a stúdió munkásságába avatja be a kíváncsiakat.

Csizmás, a kandúr (Puss in Boots)
színes, magyarul beszélő, amerikai animációs vígjáték

rendező: Chris Miller
forgatókönyvíró: Charles Perrault, Brian Lynch, David H. Steinberg, Tom Wheeler, Jon Zack
zeneszerző: Henry Jackman
narrátor: Walt Dohrn
producer: Joe M. Aguilar, Latifa Ouaou
vágó: Eric Dapkewicz

szereplők:
Antonio Banderas (Csizmás Kandúr hangja)
Salma Hayek (Kitty Softpaws hangja)
Zach Galifianakis (Humpty Dumpty hangja)
Billy Bob Thornton (Jack hangja)
Amy Sedaris (Jill hangja)
Zeus Mendoza (Rancher hangja)
Constance Marie (Imelda)

szinkronhangok:
Crespo Rodrigo (Csizmás Kandúr magyar hangja)
Németh Borbála (Kitty Softpaws magyar hangja)
Kőszegi Ákos (Jack hangja magyar hangja)
Kisfalvi Krisztina (Jill hangja magyar hangja)

IMDb

Megjelenés dátuma: 2012.március 29.
Szinkron nyelv: magyar DD 5.1, angol DD 5.1
Feliratok: magyar, angol
Extrák: A tökéletes párosítás: Hangok a legenda mögött; Kimaradt jelenetek; A DreamWorks Animation világa
Ár: 3290 Ft

Zsély Csilla

2007 szeptemberétől koptatom az ELTE-BTK filmes tanszékének padjait, és mint minden rendes bölcsész, én is igyekszem mindig (legalább) két lábbal a föld felett járni. Habár a filmezés gyakorlati oldala mindig is jobban foglalkoztatott (az amatőr filmkezdeményezéseket mostanra már szerencsére leváltották a kiforrottabb művek), 2009 őszén egy szép napon mégis az írásra adtam a fejem, és megpályáztam egy helyet az akkor épp munkaerő-frissítésen munkálkodó Filmtekercsnél. Azt pedig, hogy a filmezés és az arról való írás milyen békésen megfér egymás mellett, mi sem bizonyítja jobban, minthogy újabban már szorgosan igyekszem elsajátítani a sajtóakkreditációk minden csínját-bínját, mint a fesztivál rovat vezetője.

Filmek: Az animációs filmek iránti már-már beteges rajongásom talán életem első moziélményére, a Toy Story 1996-os megtekintésére vezethető vissza, a forma iránti lelkesedésem azóta töretlen, és újabban egy animációs blog elindításához vezetett. Egyébként nagyjából mindenevő vagyok, bár szívszaggató melodrámák, kaszabolós horrorok és zombifilmek kerüljenek. Abszolút kedvencként Tim Burtont említeném, A majmok bolygója kivételével.

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés