A Madarak a dobozban univerzum következő felvonása ezúttal Európába hozza el a végítéletet. A Madarak a dobozban: Barcelona vallási kérdésként prezentált posztapokalipszis víziója nem kínál megváltást a hitetlenkedőknek.
A természetfeletti lények globális inváziója Barcelonában is tömeges halálesetekhez vezet. Ugyanis aki megpillantja a rejtélyes teremtményeket, az egy belső hangtól vezérelve többnyire azonnal öngyilkosságot követ el. Így a túlélők magukat megvakítva – vagy a kevésbé radikálisak szemüket bekötve – merészkednek csak ki a szabadba. Az összeomlott társadalomban azonban hamar meggyengül az emberek közötti bizalom, a különböző csoportosulások pedig idővel egymás ellen fordulnak. Ráadásul a lényeket megváltó angyaloknak tekintő vallási fanatikusok szektája is fenyegeti az életben maradtakat. Sebastián (Mario Casas) és lánya ebben a világban próbál eljutni egy menedéket jelentő biztos helyre.
A Netflix 2018-as világszenzációja, a Madarak a dobozban az ugyanazon évben bemutatott Hang nélkül túlélőhorrorjához hasonlóan egy érzékeitől megfosztott kisközösség működését vizsgálta a fennmaradásért zajló, titokzatos szörnyek elleni küzdelem során. A Madarak a dobozban láthatatlan lényei mindazonáltal a közvetlen fizikai veszély helyett elsősorban pszichológiai fenyegetést jelentettek. Az áldozatok a saját belső félelmeikkel való szembesítés következtében önmaguk életét oltották ki. A sorozat Barcelonában játszódó epizódja viszont nemcsak a cselekményt ülteti át nagyvárosi környezetbe a korábbi vidéki, természetközeli helyszínek után, hanem a szorongások mértékét is szélesebb körű, társadalmi frusztrációkként igyekszik újragondolni.
A Madarak a dobozban: Barcelona azonban nem valódi folytatása, de még csak nem is új kulturális környezetbe helyezett remake-je a megelőző filmnek.
Noha a történet alapszituációja és promóciója ezt sugallja. A korábban bevezetett szereplők és narratívákat mégsem említi vagy idézi meg a film semmilyen formában. Kizárólag a felvázolt világ adott szabályrendszere és fő konfliktustípusai térnek vissza, melyek megszokott elemeit a készítők könnyedén képesek egészen új perspektívából láttatni és a kortárs franchise-univerzumok mintájára bővíteni. Az alkotás narratív függetlenségét és a marketingelvű gyártási körülményeket továbbá az is mutatja, ahogy a cím ígéretével ellentétben konkrétan nem szerepelnek bedobozolt madarak a filmben.
Az egyre globalizálódó kultúripar sajátos kölcsönhatási rendszerében ugyanakkor jellemzően az amerikai produkciók inspirálódnak más országok lokális műveiből. Az általános „amerikanizálódás” tapasztalata leginkább a homogén fikciós tereket létrehozó műfaji sémák megerősödésében érhető tetten. Azonban míg a Madarak a dobozban egyértelműen reflektált a horror zsánerének befogadási sajátosságaira – a szereplőkből a látottakon keresztül kiváltott félelemérzet témává emelésének segítségével – addig
a Madarak a dobozban: Barcelona a nemzeti filmművészetek társadalomtudatos, parabolikus témafeldolgozási gyakorlatából merít.
David és Àlex Pastor forgatókönyvíró-rendezők a spanyol nagyváros lokális viszonyrendszerének figyelembevétele helyett továbbra is egy általános elméleti térben értelmezik a történetet, hogy minél eredményesebben szólíthassák meg a gyártó streaming-óriás nemzetközi platformjának felhasználóit. Az ismeretlen lények inváziós fenyegetése azonban a korábbi műfaji metafora után ezúttal vallási példázatként prezentálódik.
A spanyol filmes testvérpár közös alkotásaikhoz (Víruscsapda, Los últimos días – Kilépni tilos) híven ismét egy világraszóló fenyegetés viszontagságai alatt túlélő kis csoport vándorlását követi nyomon. A Madarak a dobozban: Barcelona emellett szintén az olyan kortárs produkciók mintájába illeszkedik, mint a The Last of Us, vagy a 65, melyekben egy tapasztalt férfi próbál gondoskodni egy segítségre szoruló kislányról. A lassan egymás ellen forduló kisközösségek tagjai és a közöttük is kívülállónak számító főszereplőpáros pedig idővel újabb konfliktusba kerülnek egymással, hiszen a mikrotársadalmi modellekként értelmezhető különböző csoportosulásokat kizárólag a szükség tartja egyben, míg
az apaszerepben megjelenő hősök és (nevelt) gyermekeik között szoros érzelmi kapcsolat szövődik.
A film túlélőközösségeiben foglalkozásuk alapján különböző jelentős társadalmi, kulturális és gazdasági funkciókat betöltő emberekkel találkozhatunk, így pappal, orvossal, mérnökkel, tudóssal és pszichológus-íróval is. Emellett az alsó és felsőosztály tagjai, az idősek és a gyerekek, valamint a helyiek és a bevándorlók szintén képviseltetik magukat. A széleskörű tapasztalatok és tudás mégsem elegendő az emberiség fennmaradásához. Az egyik szereplő hiába írt korábban könyvet Az őrület kora: Hogyan éljünk túl a modern világban címmel, meglátásai ironikus módon hasznavehetetlenek egy valódi krízis esetén. A technikai és természeti eszközök felhasználásai úgyszintén csődöt mondanak: a hangvezérelt GPS berendezés és a veszélyt jelző állatok sem képesek megfelelően segíteni a látásuktól megfosztott embereket.
Egyedüli kiutat a hit megtalálása hozhat a viszontagságos szituációból. Ennek megfelelően a korábban megújuló energiaforrásokat biztosító erőműveket üzemeltető Sebastián sem képességeinek felhasználásával, hanem kezdetben egyfajta megváltó-antitézisként tevékenykedve próbál „segíteni” másokon. A vallási megszállottságból fakadó elvek azonban ellentmondásosak, hiszen a lényekkel való szemtől szembeni találkozás tapasztalatán, a súlyos érzelmi traumák kivetüléseinek átélésén alapulnak nem pedig tényleges meggyőződéseken. A látvány konkrétsága hamis illúziókkal kecsegtet, a valódi hit kizárólag az egymásban szó szerint vakon bízó emberek összetartásában érvényesül.
Sebastián hiába jelenik meg a Wish-ről rendelt Adam Driver-ként, a hosszú haj és szakáll csak külsőleg kölcsönöz neki Jézust idéző ábrázatot,
ahogy a film is kizárólag a felszínen, korábbi sémákat idézve képes kezelni műfaji és allegorikus elemeit. A Madarak a dobozban: Barcelona már a játékidő első negyedórájában leleplezi az előző részhez képest újítást hozó fordulatát és a későbbiekben sem sikerül feszültséggel megtöltenie a látottakat. A szereplők olyan ütemben válnak áldozatokká, hogy nincs idő megismerni őket, így aggódni sem lehet értük. A magát prófétaszerepbe képzelő Sebastiánnal pedig antagonistává alakulása okán nem könnyű azonosulni, noha tettei gyásza miatt megérthetőek. Így a posztapokaliptikus passió-játékká fejlődő történet főhőse végül csak igazi mártírrá válva hozhat megváltást a közösség megmaradt tagjainak, köztük önmagának.
A családi újraegyesülésbe torkolló végkifejlet ugyanakkor a hagyományosan konzervatív hőstörténetek mintáit veszi alapul, miközben a film egy egészen más szemszögű perspektívát kínál. A láthatatlan természetfeletti erő hitkérdéseket felvető metaforája azonban nem lép túl az általános morális értékek kiemelésén, ahogy az ellentmondásos főhős bemutatása és az elnagyolt társadalomrajz sem merészkednek a személyes meggyőződésekbe, a felsőbb erőkbe, valamint az információkba és a tudásba vetett bizalom társadalmi megrendülésének aktuális, de kommentár nélküli felvetésénél messzebb. Így a Madarak a dobozban: Barcelona az izgalmas témafelvetés ellenére a sablonos kivitelezésnek köszönhetően csak egy újabb középszerű streaming-tartalommá válik az egyre sematikusabb modelleket variáló kortárs filmkultúra globális körforgásában.
A Madarak a dobozban: Barcelona már elérhető a Netflix kínálatában.
