Kritika

Madárszabadító, felhő, szél – Bölcsészfilm

Szaladják István rendkívül szép gyönyörű filmet szeretett volna készíteni, olyan képeket megeleveníteni, amilyeneket álmában látott. Olyan képeket, amelyeket a régi orosz ikonok mesterei festettek az aranyozott fatáblákra. Egy időtlen történetet szeretett volna elmesélni, olyat, amely mindenhol és minden korban érvényes marad. Afféle film-esszenciát.

A kész film ötlettel megkereste barátját Gózón Franciskót, majd elrepült Oroszországba, hogy összeszedje színészeit. Úgy érezhette csak az orosz lélek képes közvetíteni azt, amit elgondolt, amit látott, s csak az orosz nyelv dallama, Dosztojevszkij nyelvének szavai képesek a lélek félig transzcendens, félig immanens őrületét bemutatni.

Ám szereplőit különös, szakadt hippi-gúnyákba öltöztette, rusztikus kalitkát, furkósbotot rakott a kezükbe, szájukba búzaszálakat és olykor közhelyes, olykor kitekert gondolatokat. A történetét ezáltal elszakította az ezredforduló valóságától, de nem az időtlen térbe helyezte át. Két főhőse már rögtön a film legelején – mielőtt találkoztak és útra keltek volna – elvesztik hitelüket.

Vászka, Atyec és a madarak közötti kapcsolat feszültsége nem bír kibontakozni. A rab madár, a fogva tartó fiú és a madárszabadító hármasa lényegtelenné válik a külsőségek közepette. A racionális világ és a misztika találkozása lehetne ez a film, sajnos azonban elmennek egymás mellett.

Robert Ovakimjan (Atyec), a film központi figurája, valóban mintha egy aranyozott fatábláról lépett volna le. Az örmény festőművész csupán azért kirándult a film világába, mert megtetszett neki a magyar rendező forgatókönyve. Ő minden tőle telhetőt megtett, hogy,
akárcsak a film madarai, valódi médiumként álljon a nézők elé. Az ős segítségével sem sikerült azonban a rendezőnek elérni a célját, vagyis valódi örök idejű filmet készíteni.  De nem tudott visszatérni az ikonfestők idejébe sem. Ez a film sajnos, antikolt, hamiskás.

Amiért talán mégis érdemes megnézni, az az operatőr néhány zseniális pillanata, amely rácáfol a forgatókönyv dohos narrációjára. Talán ha lehalkítjuk a tv-t és próbálunk csupán a képi világra koncentrálni Szaladják Istvánnak mégis sikerül elérnie a célját, és álmát megértjük mi is.

Eredeti cím: Madárszabadító, felhő, szél,

Színes, orosz nyelvű, feliratos magyar film

Rendező: Szaladják István

Operatőr: Gózón Franciskó

Szereplők: Robert Ovakimjan

Szentpály Miklós

Szentpály Miklós a Filmtekercs egyik alapító tagja. Magyartanárként és újságíróként végzett a PPKE bölcsészkarán, doktori címet szerzett. Több folyóiratnak ír irodalomkritikákat, magyar mint idegen nyelvet tanít. Specializációja a filmtörténet, a filmnyelv lehetőségei, a szépirodalmi adaptációk, a sci fik, képregényfilmek és szerzői filmek.

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés