Kritika

A ház, amit Jack újjáépített – Made in Italy

Apa és fia Olaszországba indulnak, hogy eladják húsz éve elhagyott házukat. Ám az enyészetnek indult épületet fel kell újítaniuk, s ez nem várt fordulatot hoz az életükben. A Made is Italy kalandos utazásnak indul, de izgalmas, mély belső utazásba torkollik.

A színészként már jól ismert James D’Arcy (FelhőatlaszDunkirk) első rendezése, a Londonban élő festőművész apa, Robert (Liam Neeson) és galériát vezető fia, Jack (Micheál Richardson) kapcsolatáról szól. Ám a film igazi főszereplője egy toszkániai tájba ékelődő romos családi ház, amit Robert autóbalesetben elhunyt feleségétől – Jack édesanyjától – örököltek, és amelyet Raffaella két évtizeddel ezelőtti tragikus halála óta egyikük sem látogatott. Ezt a házat indulnak eladni Toszkánába, hogy a válófélben lévő Jack megvehesse feleségétől a galériát, ami eddig csak sikert hozott neki. Megérkezve a hosszú autóútról, elhűlnek az enyészetnek indult ház látványától, és azon nyomban hozzá is látnak a felújítási munkálatoknak nem sejtve, hogy a közös feladat során még egy belső lélekutazás is vár rájuk.

A film cselekménye mindvégig a lélekben egymástól rég eltávolodott apa és fia konfliktusláncolatára épül. Már úton Toszkána felé, az autóban felsejlik a köztük húzódó generációs különbség a telefonos appok és a Tinder mibenlétét illetően. Ellencsapásként, „aki nem műveli, kiállítja” kiszólásával a bohém festőművész Robert nyilvánvalóvá teszi, hogy szíve mélyén lesajnálja galériát vezető fia polgári foglalkozását. Ám az igazi, mélyenszántó konfliktust maga a helyszín és a ház kisugárzása robbantja majd ki közöttük. Ennek első jeleként,

míg megérkezésükkor Jack puszta látványélményként gyönyörködik a toszkánai táj csodás panorámájában, addig apja gyötrelmes emlékekkel telített tájként tekint a házból nyíló kilátásra.

A rendező ezután jó arányérzékkel, apránként vonultatja fel azoknak a bútoroknak, személyes tárgyaknak, fiókok mélyéről előkerült fotóknak és Robert feleségéről és kisfiáról egykoron készített rajzainak egész tárházát, melyek önkéntelenül is mindkettőjükben beindítják az emlékezést. S ekkor, két évtized múltával egy mélyen eltemetett trauma kerül végre felszínre.

A fiatalon autóbalesetben elhunyt feleség és anya, Raffaella emlékének felidézése jelenti apa és fia kapcsolatának eddigi legnagyobb kihívását. Jack hétéves volt, mikor apja a haláleset után bentlakásos kollégiumba küldte, ő maga pedig Londonba menekült és soha nem beszéltek a tragikus balesetről.

A bűntudattól szenvedő Robert évtizedek múltán is menekülne az emlékektől, távolítva magától a tragikus eseményt, mert így képes csak elviselni a máig feldolgozatlan traumát. Művészi válságtól gyötörve, húsz éve ecsetet sem vett a kezébe, korábban pedig elismert festő volt. Vele szemben Jack dühösen feltépné az évtizedek óta hegesedő sebet, hogy a múltat felidézve, megtudja végre az igazságot. Visszatérésük a „tetthelyre”, az elhagyatott házba, segít mindkettőjüknek megtalálni az emlékezés felszabadító formáját, a történések őszinte kibeszélését, feloldva ezzel a Raffaella halála okozta traumát.

Vígjátékról lévén szó, nézőként mindezt persze vidámságokba és tréfás jelenetekbe csomagolva élhetjük át a falu segítőkész népével körítve –apának és fiának egyaránt még némi szerelem is kinéz.

Nem csoda hát, hogy míg megérkezésükkor az volt a nagy dilemmájuk, feltudják-e újítani úgy a házat, hogy jó pénzért minél előbb túladjanak rajta, addig a film végén azon gondolkodnak el, vajon elölről lehet-e kezdeni egy abbahagyott életet. A szépen felújított ház esélyként mindkét lehetőséget magában rejti, a döntés csak rajtuk múlik.

A film legnagyobb erényét a két főszereplő színészi játéka jelenti, s ez nem véletlen. Évekkel ezelőtt Liam Neeson is egy (sí)baleset következtében veszítette el feleségét, Natasha Richardsont, és az (elhunyt anyja nevét felvevő) igazi fia játssza a filmbéli fiát, Jacket. Sutaságai és helyenként közhelyes fordulatai ellenére, kettejük személyes gyászának újraéléseként sikerült igaz, mély érzelmekkel átitatott filmmé varázsolniuk a szívmelengető családi történetet. A Made in Italyt igazán érdemes megnézni, és persze a csodás Toszkána természeti tájért is, mely mindenkit magába szív.

Avatar

Argejó Éva

Argejó Éva szociológiát és filozófiát tanult az ELTE-n, a Magyar Televízió kulturális műsorának (Múzsa) szerkesztője volt, jelenleg az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának munkatársa. Specializációja a társadalmi dráma, a sci-fi, a fantasy és a thriller.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A szuperhősök már ezerszer megmentették a világot a moziban. Mi a helyzet a tévével?

A VLOGtekercs ebben a hónapban a képregényadaptációk közül azokkal foglalkozik, amik nem a mozit célozzák. A tévében és a streaming-szolgáltatókon sorra érkeznek azok a képregényfeldolgozások amik valamilyen módon különlegesek, ráadásul nem csak saját kategóriájukban. A szuperhősök már meghódították a teljes popkultúrát, beleértve a kiképernyőt is, most megmutatjuk, hogyan!

Műsorvezető: Németh Míra

Szöveg: Vida László

Vágó: Nagy Tibor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya