Kritika

Pszichokomédia – Magasfrász

A paródia gurujaként számon tartott Mel Brooks erősen megosztó figura. Bőven hallani olyan véleményeket, miszerint humora sótlan és erőltetett, miközben azok tábora sem elhanyagolható, akik minden idők legnagyobb hollywoodi nevettetői közé sorolják. Egy dolog viszont a személyes szimpátia kérdéskörén felülemelkedve biztosan kijelenthető: rendezői életműve a minőség tekintetében meglehetősen egyenetlen képet mutat.

A film

A Hitchcocknak emléket állító és egyben görbe tükröt tartó 1977-es Magasfrász is ezt példázza. Leginkább azt lehetne mondani róla, hogy a producer-író-rendező-főszereplő Brooks középsúlyú munkáinak sorát gyarapítja. A pár hete már itthoni DVD forgalmazásban is elérhető filmnek, bár messze nem hozza a Fényes nyergek vagy Az ifjú Frankenstein színvonalát, kétségkívül akad néhány valóban ütős momentuma.

Nagy kár, hogy egy kicsivel nem több, mert ennyi azért kevésnek tűnik a másfél órás játékidő fennmaradó, többnyire igencsak bárgyú poénokkal feltöltött részeinek feledtetéséhez. A történet szerint a Szédülés főhősét karikírozó Dr. Thorndyke-ot (Mel Brooks alakítása) kinevezik egy főleg tehetős páciensek számára fenntartott pszichiátriai intézet vezetőjének. Az intézménybe érkezve azonban szinte rögtön furcsábbnál furcsább eseményekre lesz figyelmes és miközben megpróbálja megfejteni, vajon mit és miért titkol el előle a vezetőség többi tagja, arra is rákényszerül, hogy végre szembenézzen gyerekkora óta kísértő tériszonyával.

A Hitchcock filmek emlékezetes pillanatait és karaktereit kiforgató jelenetek többnyire jól működnek, bár néhány esetben azért erőltetettnek hatnak. Viszont a könnyen felismerhető utalások – többek között a Psycho zuhanyzójelenetének, a Madarak vagy épp a Gyilkosság telefonhívásra egy-egy mozzanatának parodizálása – mellett a film szolgál néhány kifejezetten ínyenceknek szánt célzással is, mint például a suspense mestere által szinte védjegyként használt extrém alsó kameraállás szellemes kifigurázása. Érdekes továbbá, hogy a film talán leghatásosabb poénját pont nem egy Hitchcock mű megidézése, hanem Antonioni Nagyítása egyik híres jelenetének beemelése adja.

A film láthatóan ügyesen lavíroz az idézetek világában, ellenben amikor saját anyagból kellene építkeznie, már közel sem teljesít ilyen meggyőzően. Önálló gegjei többnyire haloványak, néhol pedig kifejezetten erőtlenek, sőt kínosak. A többnyire bugyuta poénokba pedig sajnos még az olyan, egyébiránt parádés karakterek sem tudnak életet lehelni, mint az intézet férfi alkalmazottait érzelmi terror alatt tartó Dízel nővér. A Magasfrász ettől függetlenül néhol képes kifejezetten őszinte nevetésre sarkallni, Hitchcock rajongóknak pedig természetesen kötelező darab!

A lemez

A Fantasy Film kiadványa a film előzetese mellett egy Mel Brooks gyűjteményt és filmográfiát tartalmaz.

Magasfrász (High Anxiety)
színes, amerikai thriller, 1977

rendező: Mel Brooks
forgatókönyvíró: Mel Brooks, Ron Clark
operatőr: Paul Lohmann
jelmeztervező: Patricia Norris
zene: Mel Brooks, John Morris
producer: Mel Brooks
látványtervező: Peter Wooley
vágó: John C. Howard

szereplő(k):
Mel Brooks (Dr. Richard Harpo Thorndyke)
Madeline Kahn (Victoria Brisbane)
Cloris Leachman (Charlotte Diesel)
Harvey Korman (Dr. Charles Montague)
Ron Carey (Brophy)
Howard Morris (Lilloman prof.)
Ron Clark (Zachary Cartwright)

IMDb

A DVD megjelenése: 2011.09.01.
Szinkron nyelv: magyar Surround, angol Surround
Feliratok: magyar
Extrák: Előzetes, Mel Brooks gyűjtemény, Filmográfiák
Ár: 1049 Ft

Filmtekercs.hu

Filmtekercs.hu

A Filmtekercs.hu Magyarország legnagyobb független online filmes lapja és a te kedvenc újságod.

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A melodráma igenis több a túlcsorduló érzelmektől. Viszont ehhez vajon az kell, hogy a szerelem beteljesületlen maradjon?

A VLOGtekercs ehavi adásában Spike Jonze A nő és Marc Webb 500 nap nyár című filmjei kerülnek terítékre. Bemutatjuk, hogy a melodráma (minden felszínes vélemény ellenére) nem feltétlenül süpped középszerűségbe. A két film összehasonlításával kiütköznek a műfajban rejlő lehetőségek, valamint az is, hogy azon túl miben újítanak az alkotók.

Műsorvezetők: Énekes Gábor
Szöveg: Énekes Gábor
Vágó: Nagy Tibor
Főcím: Gyenes Dániel
Projektvezető: Nagy Tibor
Producer: Molnár Kata Orsolya