Zhang Yimou legújabb, Hollywooddal átitatott filmje, A Nagy Fal közel sem ér a Hős vagy A repülő tőrök klánja mélységéig, de olyan látványbéli csodákat kínáló alkotás, amit csak a nagybetűs mozi adhat nekünk.
Hogyan lesz Kína egyik legnagyobb becsben tartott rendezőjének, Zhang Yimou filmje együgyű amerikai látványfilm? Úgy, hogy dörzsölt hollywoodi szerzők írják. A kétszeres Oscar-jelölt Tony Gilroy Doug Miróval és Carlo Bernarddal közösen dolgozták fel a producerek ötletét, melynek alapja az a gondolatkísérlet volt, mi van, ha a Nagy Fal nem is emberektől, hanem mitikus szörnyektől védte a kínaiakat.
„A forgatókönyv fejlesztése alatt a nyugati írók fedezték fel a Taotie (ez az eredeti neve) szörny legendáját” – nyilatkozta a film producere, Peter Lehr. „A Taotie igen ismert Kínában. Az ötletet az írók egy Shan-hai Jing című könyvből merítették, ami a Tao Teit igen falánknak ábrázolta. Annyira sokat eszik, hogy miután már nem talál semmi ennivalót, saját magát eszi meg.”
A történet szerint ez a szörny támad rá a Nagy Falra, ahol William Garin (Matt Damon) és barátja Tovar (Pedro Pascal) fogságba esik. A két nyugati zsoldos a fekete por reményében érkezett keletre, de hamarosan a mesés kincs helyett saját – és az emberiség túléléséért kell harcolniuk.
A történet mellőz minden összetettséget – még ha néhány közhelyet a bizalomról és a becsületről el is pufogtat. „A film egyik legérdekesebb jellegzetessége, hogy nem foglalkozik a karakterek kulturális különbözőségeivel és cselekedeteik motivációival” – mondta A Nagy Falról Willem Dafoe, aki egy szintén az erődön ragadt nyugati zsoldost alakít. Hát ezzel nem is lehet vitatkozni – az írók szinte semmilyen energiát nem pazaroltak a karakterek tisztességes felépítésére, sőt, a (magyar szinkronnal csak még inkább hazavágott) dialógusokat is szemlátomást csak azért írtak, hogy valahogy elevickéljenek egyik akciótól a másikig.
De ha megérkezünk az akcióig, akkor bizony nincs már hiba. Ritkán látni ilyen csodásan komponált képeket (a Walter Mitty titkos élete és az Alice Csodaországban operatőre, Stuart Dryburgh és A repülő tőrök klánjának fényképésze, Xiaoding Zhao közös munkája), ilyen monumentális, A Gyűrűk Urát megidéző csatajeleneteket, ilyen fantáziadúsan felépített látványosságot.
A nagybetűs mozi, az kel életre.
A fantázia maga. Csodálatos látni a fal működését és az azt védő Névtelen Rend felépítését. Zhang az öt rendből álló hadsereg páncéljainak mintáit és színeit, valamint magát az alakulatok ötletét is a tradicionális kínai hagyományból kölcsönözte – a film legizgalmasabb része, ahogy egy ízig-vérig amerikai történetbe befurakodnak – még ha csak a szimbólumok, a látvány, a külcsín szintjén is – a kínai elemek.
Zhang Yimou erős kezű iparos, aki szemlátomást azt is tudja, hogyan kell szarból várat építeni. Bár az amerikaiak mindent elkövettek, hogy áthúzzák számításait, a direktor páratlan életművét elnézve – ő volt az első kínai, akinek a filmjét Oscarra terjesztették, amit aztán további négy jelölés követett – talán mégsem meglepő, hogy egy ilyen butácska történetből kifejezetten élvezetes filmet tudott kanyarítani.
Persze nem kellett egyedül küzdenie. Matt Damon – akit a magyar világrekorder íjász, Kassai Lajos készített fel a szerepére – ugyan csak a kötelezőt hozza, de olyan remek társak kíséretében, mint a Szigorúan piszkos ügyekből idehaza is ismerős Andy Lau, vagy a korábban tévés szerepeivel kitűnő Pedro Pascal. Tény, hogy egyiküknek sem volt sok lehetősége a kibontakozásra – de megcselekedték, amit megkövetelt a haza. Ez a mi szerencsénk – A Nagy Fal felülmúlta várakozásainkat, és remek kis popcorn filmmel indította az évet.
