Kritika

Magyar Filmszüret: Szárnyaló sas a szögesdrót felett – Egymásra nézve

egymasra_nezve1958-ban egymásba szeret két újságíró. Az igazság feltárásában kompromisszumot nem ismerő, szókimondó Éva és a megfontolt, férjezett Lívia kapcsolata viszont az első pillanattól halálra van ítélve; egy ilyen megbotránkoztató párosnak nincs helye – szó szerint sem – a korszak Magyarországán.

Makk Károly 1982-ben sokszoros tabusértést követett el: nem elég, hogy az Egymásra nézve főszereplői egy leszbikus szerelmespár, de a film úgy fogalmaz meg kritikát a Rákosi-rendszerről (az erőszakos téeszesítés folyamatának feltárásával), hogy összemossa az időszakot a Kádár-rendszerrel. Igaz ugyan, hogy ekkoriban már szabadott beszélni az „előző rendszer” hibáiról, ami persze rengeteg áthallásos filmet eredményezett (Makk maga is játszik az időpontokkal a Szerelemben). Ez a film viszont nem is titkolja, hogy nem a Rákosi-rendszer alatt, hanem a Kádár-rendszer hajnalán játszódik – ennek ellenére a légkör ugyanolyan fullasztó, az ország ugyanolyan élhetetlen, mint az ötvenes évek elején; a két rendszer közti kontinuitás és ezáltal a jelenre vonatkoztatás tehát nem is kérdés. Ezen kívül több másik „apró” tabut is megsért a film: 1956-ot forradalomként említik, és felcsendül a betiltott székely himnusz is.

Fontos viszont, hogy ami a film készítésekor súlyos tabusértésnek minősült, az ma sem veszít az erejéből, csak átalakul a jelentősége: ezek a történetelemek és a film üzenete az igazságkeresés vagy a humanizmus legnemesebb példáinak tűnnek. Hiszen Makk célja sem ekkor, sem más filmjeiben nem a megbotránkoztatás, hanem emberi történetek mesélése volt. Ezért is maradtak mindmáig élvezetesek a filmjei: örökérvényű érzésekről szólnak, így sokkal többek, mint gyorsan szavatosságukat vesztő parabolák. Az Egymásra nézve csak annyiban különbözik a rendező korábbi, rendszerkritikus éllel bíró filmjeitől (pl. a Megszállottak vagy a Szerelem), hogy szokatlanul szorosan fonódik össze benne a magán- és a közélet: egyik réteget sem lehet a másik nélkül tárgyalni, hiszen a főhősök megbélyegzettsége, majd tragédiája is mindkét közeget érinti. Amikor Éva tényfeltáró újságcikkén vitáznak a szerkesztői, a ki nem mondott játékszabályok megsértése mellett a nő ellen szól az is, hogy leszbikus (ami félő, hogy ma sem lenne másképp). De ugyanilyen szoros összefonódást szimbolizál magán- és közélet között Lívia katonatiszt férjével való kapcsolata vagy Éva disszidálási kísérlete.

Az Egymásra nézve volt az első magyar film, amelyben leszbikus nők szerepeltek – ráadásul pozitív szerepben. Jellemző, hogy a leszbikusságot ugyanolyan értetlenül kezelték a film további szereplői és a korabeli filmkritika. A szavaik sem igazán voltak meg ahhoz, hogy érdemben hozzászóljanak a kérdéshez. Felejthetetlen az a tragikomikus jelenet, amelyben a Szirtes Ádám játszotta rendőrtiszt – hatalmi helyzetével visszaélve – Évát arról faggatja, hogy „hogyan csinálják”. De mit? – kérdez vissza a nő. A film recepciójára rápillantva egyértelműen látszik, hogy semmit sem csökkent a zavar a leszbikusság megítélése körül a film jelene, 1958 és 1982 között (miközben a közvélemény valamiképpen átsiklott a film alapját adó Galgóczi-kisregény felett). Vajon mára változott a helyzet? Vagy még mindig mindannyian Szirtes Ádámok vagyunk? Mindenesetre az a tény, hogy az elmúlt 34 évben csak 1-1 hasonló témájú film (Csókkal és körömmel, Falusi románc) készült, valószínűleg nem viszi előbbre a homoszexualitás elfogadtatásának ügyét.egymasra_nezve

Persze a rokon filmek készítését a társadalmi ellenállás mellett az sem könnyíti meg, hogy nehéz Makk nyomába érni – pedig a mester nem tesz semmi különöset, polkorrektség vagy aktivizmus helyett egyszerűen ugyanolyan érzelemnek ábrázolja Éva és Lívia szerelmét, mint egy heteroszexuális szerelmet. Ahogy a Szeretni kell című önéletrajzi könyvében írja, ugyan a leszbikus szerelem „technikai” oldaláról ő sem tudott sokat, az érzelmiről, azaz magáról a szerelemről viszont annál inkább. Így lehetséges, hogy finom intimitással, lírai felütéssel, tolakodástól mentesen, keresetlen természetességgel ábrázolja a két nő kapcsolatát, ami éles ellentétben áll az őket körülvevő rideg valósággal.

„Úgy éreztem, hogy a maga műfajában ez a dolgozat majdnem elérte azt a mércét, amire én időnként vágytam” – írja Makk, szintén a Szeretni kell című kötetében, a tőle megszokott szerénységgel (vagy maximalizmussal). Az Egymásra nézve két díjat nyert Cannes-ban, sikerrel szerepelt Amerikában, de itthon is megkapta a legjobb rendezés díját a Filmszemlén – de ami a legfontosabb, máig semmit sem veszített az élvezeti értékéből. Az ötvenes évek fojtogató, kilátástalan légkörét és a tiltott szerelem törékeny boldogságát sem sikerült szebben ábrázolni azóta sem; Makk Károlytól rengeteget lehet tanulni, amit a friss DVD-kiadásnak köszönhetően most még könnyebben megtehetünk.

(Október végén az 1956-os forradalom és Zsigmond Vilmos emlékére magyar témájú tematikus hetet tart a Filmtekercs: a Magyar Filmszüret keretében a hazai filmélet aktualitásaihoz kapcsolódóan kritikákkal, elemzésekkel, toplistákkal és interjúkkal készülünk.)

https://www.youtube.com/watch?v=D6W28C7DcvA

Gyöngyösi Lilla

Gyöngyösi Lilla

Gyöngyösi Lilla az ELTE irodalom- és kultúratudomány szakán végzett. Specializációja a szerzői film, a western és az intermedialitás, mániája az önreflexió. Újságíróként és marketingesként dolgozik. A Filmtekercs.hu ötfős szerkesztőcsapatának tagja, a Papírfény rovat felelőse.
gyongyosililla@filmtekercs.hu

Podcast

Hirdetés

Hirdetés