Volt egy bő ötven éves korszak, amikor The Three Stooges tagjai a komédia regnáló királyainak számítottak. Legalábbis Ted Okuka és Edward Watz szerint, akik The Columbia Comedy Shorts című munkájukban ekképpen foglalták össze A dilis trió lényegét: „tagjai bár nélkülözték Charlie Chaplin és Harry Lagdon érzelmi mélységét, aligha voltak olyan szellemesek, mint Buster Keaton, (…) de nevettetni igazán tudtak.” Nos, bátran kijelenthetjük: ez a korszak elmúlt.
A film
A Farrelly testvérek neve a kultikus Dumb és Dumber óta jól csengő védjegynek számít komédiás körökben, még akkor is, ha az utóbbi időben mind munkatempójukra, mind kreativitásukra is enyhe megtorpanás volt jellemző. Régi vágyuk, a slapstick komédia dilis triójának szentelt feldolgozás kezdetben csakugyan érdekes projektnek indult. Moe, Larry és Curley szerepére bejelentették Benicio Del Torót, Sean Pennt és Jim Carrey-t is, majd a development hell közepette annak rendje és módja szerint mindannyian szépen sorjában ott is hagyták a stábot. Jól értesült informátorok egy-egy szerepre szóba hozták még Johnny Deppet, és csiripeltek többek között Paul Giamattiról is, de A dilis trió végül a nem túl érdekes Diamantopoulos-Hayes-Sasso hármas mellett horgonyzott le.
A vállalkozás kudarca mégsem feltétlenül az egyébként valóban alulteljesítő színészgárda sara (értékelhetőt csak Sofía Vergara és Kate Upton domborít), hanem leginkább Farrellyék ötlettelensége és újításoktól való ódzkodása okolható a végeredményért. Jó kérdés, hogy az eredeti nevek mennyire lubickoltak volna a történet adta lehetőségek közepette, de be kell vallani, a slapstick fölött jócskán eljárt már az idő. A dilis trió megerősít bennünket abban a feltételezésünkben, hogy a fizikai kontaktustól és a vicces(nek szánt) hangeffektusoktól tobzódó zsáner áthangszerelés nélkül már csak olyan veteránoknak áll jól, mint a Bolondos dallamok vagy a Tom és Jerry.
A kortárs műfaji filmes trendek bátran nyúlnak hagyományos zsánerekhez, és azok újragondolásával, modern környezetbe ültetésével nem ritkán nyerik el mind a közönség, mind a kritikusok elismerését. Rengeteg félresikerült reboot és elkorcsosult remake mellett többek között A némafilmes, A ház az erdő mélyén, a Skyfall, illetve Nolan Batman-univerzuma és Tarantino világa is arról tanúskodik, hogy kellő alázattal, megfelelő inspirációval, egyéni vízióval lehetséges egy műfaj, franchise vagy karakter előtt színvonalasan is tisztelegni. Mindezek hiányában A dilis trió infantilizmusa, ócska története, unalomba fulladó humorkodása a méltóságos emlékezés vagy önironikus paródia helyett csúfos kudarcba fullad. Így önfeledt nevetés helyett nem marad más nekünk, csak a remény, hogy hátha egyszer A dilis trió tagjai csinálnak, mondanak vagy mutatnak valami vicceset. De fölösleges aggódni. Nem fognak.
A lemez
Az extrák között a Did you hear that? menüpont alatt meghallgathatjuk Farrellyéktől, hogy a fizikai helyzetkomikum és a rajzfilmek hanghatásai még ma is viccesek, majd ezt prezentálandó kihúzzák Mike Cerrone írótársuk orrszőrzetét. Végignézhetünk egy siralomházba illő „poénválogatást”, ellátogathatunk a forgatási munkálatok kulisszái mögé, de a kihagyott jelenetek között rádöbbenhetünk arra is, hogy amin majdnem nevethettünk volna, azt bizony kivágták a filmből.
Értékelés: 2/10 
A dilis trió (The Three Stooges)
színes, amerikai vígjáték, 2012
rendező: Peter Farrelly, Bobby Farrelly
forgatókönyvíró: Peter Farrelly, Bobby Farrelly, Mike Cerrone
zeneszerző: John Debney
operatőr: Matthew F. Leonetti
producer: Bobby Farrelly, Peter Farrelly, Bradley Thomas, Charles B. Wessler
vágó: Sam Seig
szereplő(k):
Sofía Vergara (Lydia)
Jane Lynch (főnökasszony)
Sean Hayes (Larry)
Chris Diamantopoulos (Moe)
Jennifer Hudson (Rosemary)
Nicole ‘Snooki’ Polizzi (önmaga)
Will Sasso (Curly)
