Moziban

Margit hercegnő buta liba – Hercegnők éjszakája

hercegnok_ejszakaja_3Kellemes, kosztümös kaland-vígjátékot vártam, ostoba, bulvárízű tanmesét kaptam. A Hercegnők éjszakája egyértelmű anyagi és művészi bukás.

A brit uralkodók (A királynő, A király beszéde) és kormányfő (A vaslady) életét feldolgozó közelmúltbeli sikeres filmek farvizén olyan alkotások is feleveznek, melyek az előbbiek bulvárváltozataként definiálhatók. Készült például béna romantikus film Vilmos és Katalin szerelméről – most Erzsébet királynő (ekkor még: hercegnő) és húga fiatalságának egy érdekes epizódját ismerhetjük meg túl közelről. A Hercegnők éjszakája az egyszerre fontos és mókás történet középpontba állításával (a második világháborút lezáró békét a két hercegnő a palotán kívül, a tömegben elvegyülve szeretné ünnepelni) csatlakozhatna az előbbi üdvös trendbe is – mégis az utóbbi intimpistás hangvételt választja.

hercegnok_ejszakajaNehéz eldönteni, hogy a faék egyszerűségű forgatókönyv vagy a kibírhatatlan karaktereket játszó, a papírízű dialógusokkal reménytelen küzdelmet folytató, tanácstalan színészek zavaróbbak. A kedvesen bugyuta történet Erzsébet felnövés-történetét sűríti egyetlen estébe – a leendő királynő rengeteget tanul a pórnép között, így biztosak lehetünk benne, hogy jó uralkodó lesz belőle. Azaz vérbeli bulvárfilmként a Hercegnők éjszakája egyértelműen royalista szemléletet képvisel – ízléstelenül és bután betolakszik a királyi család intim szférájába, de sosem kérdőjelezné meg a tekintélyüket. Ehhez igazodik a színészi játék is: az Erzsébetet alakító Sarah Gadonnak jut a legkomplexebb feladat, amit tisztességesen teljesít is, a többiek csak kidolgozatlan, unalmas vagy túlegyszerűsített figurákként botladoznak.

hercegnok_ejszakaja_2A kiszámítható példázatba Erzsébet húga, a végtelenül naiv, buta libaként ábrázolt Margit (Bel Powley) hivatott némi akciót vinni, akinek életcélja, hogy táncolhasson. A film tulajdonképpen egyetlen üldözési jelenet keresztül Londonon – Erzsébet próbálja utolérni elcsavargott, féktelenül bulizó testvérét. Nála is idétlenebb karakter a két katona, akiket a hercegnők őrzésével bíztak meg, de természetesen azonnal elveszítik őket. A tökéletesen kétdimenziós, „szigorú, de igazságos” királyi pár vagy a már nevében is tucatember, a romantikus szálat meglebegtető Jack (Jack Reynor) nem is érdemel szót. Hol marad mindez az említett nagyívű portrék, személyes drámák mélységeitől? De mérhetjük a filmet önmagához is: hol marad a stílusosság, a tartalom, az igényes szórakoztatás? Ezek után mondanom sem kell, hogy a történet csak nagyon nagy vonalakban felel meg a valóságnak. Lehetett volna a Hercegnők éjszakájából jóízű mesét, szerethető történelmi mókát rendezni – sajnos Julian Jarrold (Hitchcock és Tippi Hedren, Jane Austin magánélete) már az első jelenetekkel világossá teszi, hogy más utat választ.

Gyöngyösi Lilla

Gyöngyösi Lilla

Gyöngyösi Lilla az ELTE irodalom- és kultúratudomány szakán végzett. Specializációja a szerzői film, a western és az intermedialitás. Újságíróként dolgozik több médiumnál. A Papírfény rovatot vezeti. [email protected]