Nem muszáj játékot moziban promózni (igaz, Hasbro?), de ha mégis, akkor így kell! A marketing mögül kicsillan a szív: szép munka, Rovio!
A címet le sem fordították, pedig gyerekeknek szóló meséről van szó: ekkora az „Angry Birds” brand értéke. A plakátokon csak egy-egy karakter szerepel, a hangsúly a feliraton van. A film és annak minden – de minden – aspektusa tökéletesen alárendelődött a marketingnek.
Ami nem azt jelenti, hogy gyenge darab az első Angry Birds film. Ahogy a Coca-Cola is finom, alapvetően mégis a brand adja el, az Angry Birds is eléri az szokásos animációs mesék szintjét, mégsem a belbecs miatt értékes. Meseként átlagos lenne – jó átlagos. Termékként a hatása gigantikus lehet.
A film költségvetését 80 millió dollárra becsülik, és a Rovio–Sony páros még vagy 100 milliót beleölt globálisan a marketing-film marketingjébe is. A finn Rovio az Angry Birds bevételeiből él, természetesen – a játékok mellett tévésorozat, vidámparkok, együttműködések a Legótól a National Geographic-ig –, a Sony számára pedig biztos a megtérülés a márka ismertsége miatt. Kockázat tehát alig: bármilyen minőségű terméket odakenhettek volna a vászonra.
Ehhez képest kimondottan szép munka a végeredmény. Az animációt a Sony Pictures Imageworks gyártotta; a madarak és a háttér egyaránt a mai technika középszintjét hozzák, azaz szépek a tollak és a szemöldökök és a madárházak, de a műanyag-érzés jelen van. A grafikusok kezét megkötötte – már megint – a marketing: bár a játékokat is több mint egymilliárdszor töltötték le 2009 óta, a Rovio bevételének 45%-át mégis a merchandise adja, tehát a madarakra plüssbirodalmat kell alapozni, amiért is puhának, labdázhatónak és játékszerűnek kell hassanak, animációs élethűség kizárva. A hangokat néhány kiváló színész, köztük Peter Dinklage (Büszke sas) és Sean Penn (Terence) szolgáltatja; magyar mozikban ez elvész, de kivételesen a hazai szinkron is jól sikerült.
A sztori pedig kifejezetten kreatívan ágyaz meg az Angry Birds-tematikának. Kiderül, hogy miért dühösek a madarak, mi bajuk a malackákkal és miért használják magukat lövedéknek – univerzumépítés ezerrel: háttér-sztorik, jellemek, motivációk és rengeteg belsős poén a fanoknak. (Meg egy kevés a kívülálló és jobbára felnőtt néző számára is, bár közel sem annyi, mint pl. a Pixar-vonal filmjeiben.) Olyan elegánsan szövi össze a film a játékokból származó kötelező elemeket, hogy az ember fel sem húzza az orrát rajtuk: komolyan mondom, ha már marketing, bárki példát vehet az Angry Birdsről! Nem mondom, hogy mindenképp neki kell állni játékokat moziban promózni (igaz, Hasbro?), de ha mégis, akkor így kell csinálni! Kedvvel, lélekkel, kreativitással!
Külön öröm, hogy a film még egy világos morális réteget is tartogat a gyerekek számára egyedüllétről és befogadásról, szociális felelősségről – és nem viszi túlzásba, csak épp erre építve az egész sztoriívet megteszi az „angry”-jelenség alapjának. Ha csak néhány gyerkőc elbeszélget otthon apával a madarak és az ovis-, iskolás-társak hasonlóságáról, már jót vitt a film a világba. Ami nem rossz teljesítmény egy marketing-terméktől.
Szóval – szép munka, Rovio; kiváló debütálás, Clay Kaytis és Fergal Reilly. A film kedvéért letöltöm újra a játékot, és örülök, ha ez nektek reklámbevétellel jár. Cserébe kérek még Angry Birds 2-t, és azért is fizetni fogok. Az Angry Birds 3-ra már a gyerekemet is elviszem talán.
[author_bio author=”havasmezoi”]
